Rész

 1      II|          a tanácsosság. Nemsokára újra megházasodott, természetesen
 2     III| cserebogárnak, hogy a fiskális úr újra bútoroztatja szállását,
 3     III|            hogy a pörünket aligha újra nem kell kezdenünk.~ ~–
 4     III|      arcvonásaiban tükröződött.~ ~Újra pipára gyújtott, s füstölt
 5     III|       mindez nem elég.~ ~Abellino újra meghökkent:~ ~– Mégsem elég.~ ~
 6     III|          elsült egy gyufa. A pipa újra füstölt, de ki kellett tölteni
 7      IV|          minek magyaráztatja most újra? Kedves – ugyan, ne kényszerítsen
 8     VII|    kocsisnak, s néhány perc múlva újra otthon volt kastélyában.
 9    VIII| megszorítva a gyermek kezét, s az újra éledni, erősödni látszott
10    VIII|        balvégzetteljes idézőlevél újra felkölté benne a sírba temetett
11    VIII|        arckép régi homályába vész újra, a rekedt, hangtalan légben
12       X|           végét meggyújtottam, és újra helyére illesztém. Azután
13       X|          bár váltig köszörülte.~ ~Újra poharat töltöttek.~ ~– Legújabb
14       X|     egyszerre tűnt el.~ ~Hirtelen újra töltött a tanácsos. Mondhatatlan
15       X|           s néhány pillanat múlva újra visszafelé vágtatott a hintó,
16       X|        hogy megtudjam, nem kell-e újra befűteni? De úgy megijesztett
17       X|          Mit hallgatsz? – kérdezé újra Vilma, kerekre nyílt szemeivel
18       X|         Minő zilált kép tűnik fel újra előttünk!? Egy sziget a
19       X|          oda, ahonnan elhozták, s újra kirakták a hajóból.~ ~Ily
20      XI|            mint volt egykor, népe újra megszaporodott, jólét és
21     XII|      rajta állana, tetőtül talpig újra öltöztetne valamennyiünket,
22    XIII|               Még a hajam is mind újra kinő. Nézzen csak ide a
23     XIV|           mentegetőzék az ifjú, s újra felvette a szemüveget, és
24     XIV|              De mi lelte önt most újra, kedvesem? – nevete a septemvirné. –
25     XIV|  Zoltánnak, hol laknak, s Katinka újra elmondta azt neki, mintha
26     XIV|            És amint elaludt, íme, újra látta a kárpátfalvi kastélyt,
27     XVI|          úr lassanként kigombolta újra felsőkabátját, anélkül hogy
28    XVII|         mint férfi fogadásait! Ez újra fölemelte, ez acéllá edzette
29    XVII|          Hozza vissza minél elébb újra”!~ ~Tizenkét lovaslegény
30   XVIII|            s feltámasztva Bogozyt újra lefektéből, reábízta szörnyen,
31   XVIII|        párthívein, hogy lelkeiket újra felelevenítse, és ellenfeleit
32   XVIII|   elfelejtette, s Prágában megint újra tanulta volna. Mindig másutt
33     XIX|         kijelölt napra a nemesség újra egybehívatott. Bölcs megfontolással,
34     XXI|          egész ülés folyama alatt újra meg újra átolvasta azt,
35     XXI|       ülés folyama alatt újra meg újra átolvasta azt, hogy minden
36     XXI|        két lövésre két madarat.~ ~Újra csengettek szobája ajtaján.~ ~–
37     XXI|   elvesznék?~ ~Erre a szóra ismét újra kellett kezdeni a sírást.~ ~
38   XXIII|       Végtől-végig olvasá azt, és újra és ismét elolvasá. Ezzel
39   XXIII|        vissza, s onnan indulna ki újra.~ ~Néha könnyebbült sóhajjal
40    XXIV| összeszedkőztek annyi vármegyéből újra, s ott voltak napjára a
41    XXIV|        helyeiket; a családi címer újra kitűzetett elfoglalt helyére,
42  Vegszo|     semmiből miképp emelkedett ki újra, miképp lett szebb, nagyobb
43  Vegszo|    mindent elvesztés és a mindent újra szerzés eszméi itt és amott.~ ~