Rész

 1       I|             gyönyörű hangversenyhez jutott; fűrész és kalapács, gyalu
 2       I|      örömben folyt le az est. Kinek jutott volna eszébe az ítélethozás?
 3      II|      pályája egyengetéséhez.~ ~Mint jutott azután azon polcra, ahol
 4      II|        onnan – viszonza a kelepcébe jutott lovag, s igen ügyesen martalékul
 5      II|            és Katinkát; neki szembe jutott az ülés a lyánkával.~ ~Midőn
 6     III|        elkótyavetyélte, s azóta nem jutott eszébe megújíttatni; szokott
 7      IV|     enthuziazmust idéztek elő; alig jutott eszébe néhány spleenes sakkozónak
 8       V|           csalhatlan meggyőződésére jutott annak, hogy boldogsága tökéletes.
 9       V| elkényeztetni, az osztatlanul rájok jutott szeretet túlságos édessége
10       V|             erre az ajánlatra.~ ~Az jutott eszébe, hogy hiszen ő végítélet
11       V|       kezében volt, hirtelen valami jutott eszébe Maszlaczky úrnak:~ ~–
12    VIII|            a rövid végóra alatt nem jutott többé eszébe a levél, melyet
13    VIII|              ha e levél más kezekbe jutott volna, talán Zoltán elleneiébe!
14    VIII|       veszélyes levele annak kezébe jutott, ki legjobban tudja azt
15      IX|         őket. De csak mindig eszébe jutott az, hogy hiányzik közőlök
16      IX|    ismeretséget. Beh szép provincia jutott a számomra belőle; én most
17      IX|       botránkozás köve.~ ~– De hogy jutott magának eszébe ezt ide írni?
18       X|          Mielőtt társaimnak eszökbe jutott volna, én kiugrottam a jégre.
19       X|              De ideje is volt. Alig jutott időnk megköszönni mentőink
20       X|          vagy átléptek rajta; kinek jutott volna most eszébe más bajával
21       X|             hiszen e leány beteg” – jutott hirtelen eszébe Zoltánnak,
22       X|         férfiak küzdése mellett nem jutott annyi sír számára több halott,
23       X|        hősnek az a fájdalmas szerep jutott: mérlegre vetni az emberi
24       X|            is. Ki az, akinek eszébe jutott, hogy az éhezőkön segíteni
25       X|         életét megmenté, csak akkor jutott azon gondolatra, hogy pénztára,
26      XI|         szegénysége mind egy sorsra jutott; nyomor az, ami ott maradt.~ ~
27     XII|             mert a papirosa szélére jutott, meg hogy a posta indul,
28     XII|              hogy még a széleire is jutott írás keresztben, hosszában,
29     XII|              Persze a levél sohasem jutott el hozzá; nincs a tengeren
30    XIII|       akinek most annál okosabb nem jutott eszébe, mint a mesebeli
31     XIV|            édes testvérnek…~ ~Kinek jutott volna eszébe, hogy egy ilyen
32     XIV|   felkeresni, de az neki eszébe sem jutott, s ha egykor gondolatjába
33     XIV|             tisztességes úton-módon jutott hozzá; ha pedig rendes életű
34     XVI|             visszafelé. Csak azután jutott eszébe, hogy nem szükség
35    XVII|      tudnának mondani, akkor eszébe jutott egyszer, hogy tán mégis
36    XVII|            akarta vetni. Csak akkor jutott eszébe, hogy e levél Kovácsot
37   XVIII|             jótorkú embernek eszébe jutott emelt iccés üveggel felállni
38   XVIII|           esett; egy helyen eszökbe jutott, hogy a követjelölt uraknak
39      XX|       sietnem kell vissza.~ ~Észébe jutott, hogy valami jutalmat kellene
40     XXI|             Születése által neki is jutott egy szék az ország legfelső
41    XXII|         ezen napok alatt. Ha eszébe jutott valami, úgy sírt, hogy minden
42   XXIII|            feküdt eddig útjába. Ide jutott vissza, csodálatos úton,