Rész

 1       I|            meglett férfi volt már, amidőn a sikert megérte. De mégis
 2      II|           szemébe is mondani, hogy amidőn önérzetről beszélt, akkor
 3      II|        feléjök fordulva monda:~ ~– Amidőn e helyen ily szép, ily ragyogó
 4      II|            kisebb alakot mutatott, amidőn nagy tekintetű vendége kezét
 5     III|            rögtön meggyőződhetünk, amidőn a vén huszár belép az ajtón,
 6     III|       éppen most kerülünk felül, s amidőn ők bennünket megcáfolni
 7     III|   Kárpáthyak madarasi kastélyában, amidőn az öreg Kárpáthy, nem törődve
 8     III|         mondának Kárpáthyné felől, amidőn Szentirmay gróf közbelépett,
 9     III|         teljes forrásukban vannak, amidőn a fiatal szív oly hirtelen
10     III|    birtokától, mint volt akkor, és amidőn semmi kilátása többé, hogy
11     III|          csak sejtelmünk sem volt, amidőn betűket tanultunk ismerni.
12       V|            múlt élete vagy halála, amidőn az egész háznál mindenki
13       V|     bevezetéseknél a társalgásban, amidőn egyik félnek sincs semmi
14    VIII|        melyet együtt töltött vele, amidőn végighordozá őt a jó öreg
15       X|            gyötrő láz borzadályát, amidőn országa büszkeségét, egy
16       X|            szilárd alkotásuk volt, amidőn egyszerre az étteremhez
17       X|          erőszakosan hátranyomták, amidőn egyszerre valami tompa robaj
18       X|        Vilma alig hallható hangon, amidőn a következő pillanatban
19       X| diadalmasan tértek meg abból, mert amidőn a romboló vész kétharmadát
20       X|             hogy azt felfordítsák, amidőn egyszerre a rablók háta
21       X|       elvette, a magáé után kötve, amidőn meghallá a kardcsattogásokat.
22     XIV|          mert azon perctől kezdve, amidőn ön azokat megismeré, megszűnt
23     XVI|       fogott a mi ügyvéd barátunk, amidőn felment Pozsonyba, hogy
24   XVIII|           okos dolgot cselekedett, amidőn ezt a levelet megírta.~ ~
25   XVIII|            vér a fejében járt már, amidőn Dabroni kihívó tartással
26   XVIII|           úgy nem utál, mint őt, s amidőn biztatja, hogy rágalmazza
27   XVIII|      magokat, vagy őt csalták meg, amidőn a diadalt minden kétségen
28   XVIII|        jelennek párthíveik között; amidőn Zoltán a választók vállaira
29   XVIII|          állt ott az utolsó szóig, amidőn az elnök úr őméltósága ismét
30     XIX|           egyedül a megyegyűlésen, amidőn a főispán kimondá a tegnapi
31      XX|         dajkáik meséit hallgatták, amidőn azon nemzeti galvanizmus
32     XXI|      szeret.~ ~Szegény asszony! És amidőn a legnagyobb veszélyben
33     XXI|     megszorítá Zoltán kezét is, és amidőn ilyen vígan enyelegve kezet
34   XXIII|        hogy önnek joga van örülni, amidőn én sírok, de sokkal jobban
35   XXIII|      áldozatot, amelyet ön hozand, amidőn e küszöböt átlépi, de hiszem,
36   XXIII|          világszereplés bálványai, amidőn ezen levelet írta? Hová
37   XXIII|        borzadály jár végig testén, amidőn ezeket hallja.~ ~A beteg
38   XXIII|            ejt semmi csorbát, hogy amidőn ez, igazán, mélyen szenvedő
39   XXIII|            élni még boldogan.~ ~És amidőn ezt mondá neki, mindig erősebben
40     XXV|           becsületesnek maradni.~ ~Amidőn kárpátfalvai ismerőseinket
41     XXV|           Maszlaczky úrra ismerni, amidőn keresztülmehetett a város
42     XXV|        Abellinót a pokrócok közől, amidőn ez nekirohant Maszlaczkynak,