Rész

 1      II|               úr őnagysága jelleméből, mindjárt könnyen kimagyarázhatjuk,
 2      II|            együgyű az első szavak után mindjárt azt kérdezni a főispántól,
 3      II|           régen volt.~ ~– És lássa, én mindjárt ráismertem önre, pedig most
 4     III|          leülni addig, kedves báró úr. Mindjárt egyszeribe. Csak még három
 5     III|               ott is papiros van, majd mindjárt; audiát Bogozy, mondja meg
 6     III|          vissza. – Nem értem.~ ~– Majd mindjárt megmagyarázom – szólt Maszlaczky
 7     III|              mint a pokróc.~ ~Abellino mindjárt megjuhászodott, mihelyt
 8      IV|               jön Maszlaczky úr, őtőle mindjárt megtudjuk, mi történt. A
 9      IV|              engemet más címekre, mert mindjárt kijövök a contextusból –
10     VII|               olyan írást elfogad, azt mindjárt egzekválják is.~ ~– Az én
11     VII|             hozzányúl a kezével. Hanem mindjárt tegyünk valamit! Hol a kis
12      IX|             dühöngte magát.~ ~Kovácsot mindjárt megismerte Zoltán a többi
13      IX|         csekélység történik ellenemre, mindjárt magamon kívül jövök. Nekem
14       X|           kinek szenvedélye a whist –, mindjárt elfoglalhatja Misztizláv
15       X|            mondja tovább, Zoltán, mert mindjárt rosszul leszek! – kiálta
16       X|              ott a háta mögött állván, mindjárt megszólták édes mamájokat.~ ~–
17       X|               hízelgő szóval. – Látod, mindjárt a parthoz érünk, ott azután
18       X|               és rútnak ismerhesse, ha mindjárt ép szemekkel bír is, s kívül
19       X|                idehoztak hozzám, akkor mindjárt elkezdtem rólad gondoskodni.
20       X|          különböztetni.~ ~– Ugye, most mindjárt meg fogunk halni? – kérdé
21     XII|                ülnék egy gőzhajóra, ha mindjárt Széchenyi maga volna is
22     XII|         találtam vágni Zoltán helyett; mindjárt stafétát küldtem a kölyök
23     XII|            prédikáció. De megengesztel mindjárt.)~ ~,Ama nagy szellemnek,
24     XIV|          fiatal férfi arca, ki ott ült mindjárt az udvari páholy mellett
25     XIV|               volna neki, hogy sírjon, mindjárt megtette volna.~ ~– Ugyan,
26     XIV|             legyen szíves ideadni.~ ~– Mindjárt, mindjárt, jó barátom, hadd
27     XIV|          szíves ideadni.~ ~– Mindjárt, mindjárt, jó barátom, hadd nézzek
28     XIV|          újrakezdetett. – És íme, ott, mindjárt az első lapon írva látta
29   XVIII| legmulatságosabbnak talál. Ha tetszik, mindjárt átveheti a kulcsokat.~ ~–
30   XVIII|          gyöngék ezek az öreg emberek, mindjárt elpityerednek – gondolá
31   XVIII|                 Ennek köszönhető, hogy mindjárt a legelső taktikai előnyt
32   XVIII|            szereti.~ ~Valaki oda hátul mindjárt rögtönzött reá:~ ~Kőcserepy
33      XX|               szólnak felőle, és utána mindjárt következnek Kárpáthy ünnepelt
34      XX|              alá s fel; várj itt reám, mindjárt visszajövök! Elmegyek az
35     XXI|             vagyok. Küldheted tanúidat mindjárt!~ ~– El ne késd az időt! –
36    XXII|               nagy kedvetlenül. – Majd mindjárt. Elébb ezt a fejezetet be
37   XXIII|           írjon.~ ~Odakezdte a levelet mindjárt a másik levél alá:~ ~„Kárpáthy
38   XXIII|                tudta azt. Mondtam neki mindjárt, ahogy ebbe a házba bejöttünk.
39   XXIII|         cselédektől, hogy megérkeztél. Mindjárt siettem hozzád. Látod, amint
40   XXIII|    meghallottad, hogy én beteg vagyok, mindjárt jöttél hozzám ápolni, vigasztalni.
41     XXV|              kedves Maszlaczkym, akkor mindjárt, ahogy összevesztek. Tíz