Rész

1001  Vegszo|           előfordulnak, s napjainkban is két ily alapon indított
1002  Vegszo|              s remélem, hogy olvasóim is megbocsátják, ha e nagyszerű
1003  Vegszo|      honérdekű esemény, ha nem képezi is alkatrészét regényhősöm
1004  Vegszo|         alakja. Úgy hiszem, az olvasó is ehhez érez a többiek mellett
1005  Vegszo|            valóban szép dolog, és nem is nehéz munka, mihelyt a költő
1006  Vegszo|               mert megérdemelték, nem is a sors, nem is a költő szeszélyéből,
1007  Vegszo|     megérdemelték, nem is a sors, nem is a költő szeszélyéből, hanem
1008  Vegszo|               midőn legboldogabb vagy is. Ha tudod a nevét ez érzésnek,
1009  Vegszo|               már a büntető törvények is kezdenek elégtelennek találni.
1010  Vegszo|          elégtelennek találni. És azt is jól tudom, hogy a szenvedő
1011  Vegszo|                s a leggonoszabb ember is, ha a regény végezetén kiszenvedett,
1012  Vegszo|            nem volt bátorságom egynek is az életéhez nyúlni azon
1013  Vegszo|              inas és szobaleány: azok is összeházasodtak.~ ~A mellékszemélyzet