Rész

  1       I|              sajátszerű nemzeti ünnepélynek volt tanúja Pest.~ ~Nevezhetnők
  2       I|                beszélni, ősz, meglett férfi volt már, amidőn a sikert megérte.
  3       I|                     nevetve, akiknek könnyű volt nevetni. „De bizony jó lesz
  4       I|                  estéje az ígért ünnepélyre volt kitűzve. Volt is miért mosolyogniok.
  5       I|                    ünnepélyre volt kitűzve. Volt is miért mosolyogniok. Egy
  6       I|                    és nem szakadt le, pedig volt mit viselnie örömének túlsúlyában;
  7       I|             hetediket megünnepelhessék; ott volt az ősz nemes, ki ifjúkorának
  8       I|                  szeretet és a néma gyönyör volt, és öröm volt látni, hogy
  9       I|                  néma gyönyör volt, és öröm volt látni, hogy az új ház kicsiny,
 10       I|             részvétlenségnek.~ ~Mindenki el volt merülve hallgató örömében,
 11       I|                    becsülő népnek méltósága volt!” – mond a költő.~ ~S midőn
 12       I|                elhagyták a házat, senki sem volt, aki vissza ne tekintett
 13      II|                    ifjabb éveiben éppen nem volt a fényűzéshez szoktatva.
 14      II|                  hogy fiatal korában nevelő volt Pesten valamely polgári
 15      II|                  ház asszonya éltes matróna volt, s a fiatal nevelő nem restellt
 16      II|                  fiatal korában deli legény volt a tanácsos úr, a hölgyeknél
 17      II|                    közt. Az első alispánnak volt két leánya, a másodiknak
 18      II|                    két leánya, a másodiknak volt három; Dániel udvarolt mind
 19      II|                    Innen már csak egy lépés volt a tanácsosság. Nemsokára
 20      II|                    Első neje pesti polgárnő volt, kereskedő özvegye. Nevelő
 21      II|                akkori dölyföt, s jó alkalma volt azt minden lépten visszafizethetni.~ ~
 22      II|               házaik sorába, s az pompásabb volt valamennyinél; a jó sógorok
 23      II|                kereskedéssel bírt, szokásuk volt a tehetősebb pesti polgároknak
 24      II|                     kimagyarázhatjuk, miért volt őneki kedve éppen ez igénytelen
 25      II|                földdarab száraz, apró kővel volt terítve, melyet vadzsálya
 26      II|               Kőcserepy parkja, kertje zöld volt, mint a paradicsom, s midőn
 27      II|            ragyogott az érett szőlő.~ ~Híre volt messze vidéken a boldog
 28      II|                   bécsi kongresszuson jelen volt; alig bírja már magát tartani
 29      II|                      mindig az idősebbekhez volt ragaszkodása. Lauránál az
 30      II|              főispán úr rövid, zömök férfiú volt, rendkívül kurta nyakkal
 31      II|                  izmos ábrázatja szép barna volt, és ripacsos, mint a kordován,
 32      II|                   ott állt meg, ahol mondva volt neki, a tarka-barka cselédek
 33      II|                 érkező gróf elé, s kíváncsi volt látni az országgyűlési ellenzék
 34      II|                     helyen, ahol legkevésbé volt feltehető dolog, hogy elvbarátaira
 35      II|                     némi egzotikus tünemény volt e simára borotvált társaságban,
 36      II|                lyánka egyszerű perkálruhába volt öltözve, mert jobb ízlésű
 37      II|                    oktatónknak az a szokása volt, hogy orrhangokon beszélt,
 38      II|                      Párizsban. Rossz útjok volt, ugye? Zivataruk is volt
 39      II|                    volt, ugye? Zivataruk is volt a tengeren. Hallom, hogy
 40      II|                   azt hitte, hogy ez is élc volt.~ ~Emánuel barátunk tökéletes
 41      II|                 Némely főrangú ifjú sohasem volt gyermek, mert kicsiny korától
 42      II|                   Katinka víg kedvű gyermek volt, szeretett nevetni, őt nagyon
 43      II|                     Emánul bohóságai; képes volt előre elszaladni a kertben
 44      II|               mégsem lebegett. Nagyon nehéz volt neki.~ ~– Ugyan, Zoltán –
 45      II|                     A diadal ezúttal az övé volt.~ ~Mikor aztán a fiú elégnek
 46      II|                 szemrehányásokkal, hogy nem volt kéz alatt, midőn szükség
 47      II|              jurátusát.~ ~A szegény fiú meg volt már főve a kánikulai melegben,
 48      II|                        A jó fiú egészen meg volt lepetve e megszólítás által,
 49      II|              emlékszik ön, mikor Szentirmán volt, ünnepi szónoklatokra, mennyi
 50      II|                   ifjú –, de az olyan régen volt.~ ~– És lássa, én mindjárt
 51      II|                    melegség a szavakban nem volt kiszámított szenvelgés,
 52      II|                    őszinte örömnyilatkozata volt az, mely még nem azt válogatja,
 53      II|                   melléknévvel ismert lakáj volt az.~ ~– Jancsi vagy Peti,
 54      II|                     parancsolva van, de nem volt bizonyos felőle, ha vajon
 55      II|                     de itt ő is csak vendég volt; e helyen a jószívűség hasonló
 56      II|                    Zoltán, ki különben maga volt a jóság, türelem és emberiség
 57      II|              Zoltánnak annyi kérdeznivalója volt, mikre a fiatal joggyakorló
 58      II|              csárdásnak, még akkor híre sem volt, keringő és francia négyes
 59      II|                    A báró úr igen jó táncos volt, a keringőt különösen remekül
 60      II|                  nemzet lelkén, melynek nem volt egyéb elve, mint onnan meg
 61      II|                      miszerint félelmük nem volt alaptalan, a világ növése
 62      II|                     Punktum. Elmondtam, ami volt. Úgy siessen, hogy hét óra
 63      II|                   mondani, de az oly logice volt föltéve, hogy el nem fogadása
 64      II|                     a terembe ért; már vége volt a táncnak. Katinka reá támadt.~ ~–
 65      II|                    meg, s ami annak elég jó volt, de Kőcserepy tanácsos úr
 66      II|                kisasszonyára kissé illetlen volt az alkalmazás, melyet Vilma
 67      II|                   megtenni, hogy lehetetlen volt titokban maradniok. Az emberek
 68      II|                   asszonyságokat lehetetlen volt marasztani többé.~ ~– Oda
 69      II|                     még nevetség és botrány volt, az egyszerre szent kötelesség,
 70      II|                    már, menjünk már!”.~ ~Az volt a legnagyobb bosszúság,
 71      II|                 Katinka számára. Mi szükség volt neki azt a hajába tűzni?
 72      II|                     mely Zoltán gomblyukába volt fűzve, s azt tűzte hajába.~ ~
 73      II|                  gyermek azután oly jókedvű volt az egész úton, mintha a
 74      II|                 hallott.~ ~Hét órakor tömve volt a színház, díszes, ünnepélyes
 75     III|                    Akinek hírhedett szokása volt minden embert kedves ilyen
 76     III|                 csak ráfogták.~ ~Miután már volt szerencsénk vele találkozni,
 77     III|                     azt is ráfogták, hogy ő volt az, kitől midőn a Rákóczi-féle
 78     III|                 harminc váltó forint; annyi volt húsz esztendő előtt is.
 79     III|                   borítékjára nagy betűkkel volt felírva:~ ~„Kárpáthy contra
 80     III|        Rekapituláljuk.~ ~Abellino kénytelen volt figyelmezni, nehogy olyasmit
 81     III|                 birtoka szintén nagyságodra volt szállandó. Ezt nagyságod
 82     III|                   János úr már akkor is túl volt az ötven éven, s oly életmód
 83     III|                amilyet ő viselt, lehetetlen volt attól tartani, hogy családot
 84     III|                    guta. No, jól van; tréfa volt, azt mondja nagyságod. Hanem
 85     III|                   ekkor már hetvenesztendős volt. És íme, amitől félni lehetett,
 86     III|                   Nagyságod kegyetlenül meg volt csalva; a dolus malum világos;
 87     III|              kívántam. Kedves nagyságod meg volt csalva, semmivé téve; futott
 88     III|                    de ami annak eszében sem volt, s így folytatá tovább:~ ~–
 89     III|                 első kiindulási pont gyenge volt, másikat kell keresnünk.
 90     III|                keresnünk. Első vázlatunk az volt bebizonyítani, miszerint
 91     III|                    János fia. Itt két dolog volt kiderítendő: az egyik néhai
 92     III|               ponton kívül még egy másik is volt, amit fel kelle derítenünk,
 93     III|             föltételezett hűtlensége. És ez volt a fő pont, ez volt az Achilles-sark.
 94     III|                    És ez volt a fő pont, ez volt az Achilles-sark. A megholt
 95     III|                    Csupán egy szalmaszálunk volt még, amihez ragaszkodnunk
 96     III|                   Azonban nekünk szükségünk volt erre a perben. Ha bebizonyíthattuk
 97     III|                    öreg Mayerné már kész is volt rá, hogy ez alkudozások
 98     III|                    az asszonyság, aki képes volt eladni leányát, eladja az
 99     III|                    esküt, melyre szükségünk volt.~ ~– Ön igazán ördöngös
100     III|                megszállás, csak hadkészület volt; most következik a réslövés,
101     III|                  Valóban, hosszú megszállás volt; tovább tartott a trójainál.~ ~–
102     III|                    nagysád. Nekem szükségem volt erre a tizenkét esztendőre,
103     III|                  most.~ ~Csak az öreg Tamás volt. Hozott egypár vajasszarvast
104     III|                      ő nagyobb arisztokrata volt, mint azok, kik inasaik
105     III|                címereiket veretik; ő eszére volt dölyfös, s még az is bántotta,
106     III|                   Abellino pedig magánkívül volt örömében.~ ~– Ah, az öröm
107     III|                hanem ezúttal éppen kíváncsi volt pere felől tudakozódni,
108     III|                 mely vele is oly soká közös volt? Hogy a világi balítélet
109     III|                  azt mondhassa: „Mindez nem volt igaz, el van feledve, el
110     III|                    beszélőre. Oly borzasztó volt az mind, amiket ez mondott,
111     III|                  csak dialektikai gyakorlat volt az előadás. Meg volt elégedve
112     III|              gyakorlat volt az előadás. Meg volt elégedve a hatással, mely
113     III|                     Maszlaczky úr kénytelen volt egy akkor divatba jött fortélyos
114     III|                     melyben vitriolos holmi volt, azt azután hirtelen kirántani.
115     III|              huszadik meggyúlt. Addig ideje volt Abellinónak nyugtalanul
116     III|           Maszlaczky mondott. Nagyon cifrán volt kitéve; nem értette egészen.~ ~
117     III|            nagyságod annak birtokától, mint volt akkor, és amidőn semmi kilátása
118     III|                   jönni, s ilyenkor goromba volt, mint a pokróc.~ ~Abellino
119     III|                     még csak sejtelmünk sem volt, amidőn betűket tanultunk
120     III|                 akiktől azt addigelé szokás volt behajtani, a másik felére
121     III|                   Két vidéki parasztember – volt a felelet.~ ~– Hadd jöjjenek
122     III|                      Délután mégis kíváncsi volt megtudni, ha vajon teljesíté-e
123      IV|             szokatlanul élénk sürgés-forgás volt észrevehető; az olvasóteremekben,
124      IV|                    lelkesült nép között, ez volt Kárpáthy Abellino. Búsan
125      IV|                     midőn még százezrek ura volt, ily alkalmakkor ő lett
126      IV|             véleménye tekintély és vezérszó volt a finom világ előtt, és
127      IV|                pénze nincs! Ah, ez keserűbb volt, mint ahogy szavakkal le
128      IV|               minden tekintet egy tőrszúrás volt szívének, el kellett hagynia
129      IV|                    A kaszinóban még nagyobb volt a lelkesülés, mint tegnap.
130      IV|                  áriát énekelt, mindenki el volt ragadtatva.~ ~És Abellino
131      IV|                   valaha abban a helyzetben volt, hogy pénzt kérjen igen
132      IV|                   nem instálok belőle. Elég volt abból ennyi. Az isten őrizzen
133      IV|           Maszlaczky úr szállásán senki sem volt már ez órában. A vén huszár
134      IV|         végrehajtani; a fiskális úr egyedül volt mind a három szobában. És
135      IV|             alakjából kivetkőztetett valami volt az, s nem is az volt benne
136      IV|                 valami volt az, s nem is az volt benne a nevezetes, hogy
137      IV|            Kőcserepy úrnak. Mindössze ennyi volt a levélben:~ ~„Tisztelt
138      IV|               később azonban mégis hajlandó volt ráállani, de csak úgy, hogy
139      IV|          huszonnégyezer forint, egyébre nem volt gondja; megkérdezte, hova
140      IV|                  boldoggá tevé ismét; régen volt ennyi pénze egy csomóban,
141       V|                   megbírálta őket.~ ~Nem is volt szerelmi viszonya soha,
142       V|             legtitkosabb gondolata. Neki is volt lelki ideálja, de attól
143       V|                     vette el. Férje már túl volt azon a koron, mely az ifjúság
144       V|                    derék, tekintélyes férfi volt; az ifjú leányt nem kényszeríték
145       V|                   Pedig férje gazdagabb sem volt, mint ő.~ ~Mintegy hat évig
146       V|                    előtt magasztalá; unalom volt hallgatni, annyit tudott
147       V|                     bájos hölgyet, ki képes volt a szerelmes embert agyonbeszélni
148       V|                     férje folytonosan beteg volt. Ez idő alatt Eveline semmi
149       V|                    tizenhat évvel fiatalabb volt, mint jelenleg és igen szép
150       V|              tulajdonokkal bíró férfi, mint volt az első, kit azonban Kőcserepy
151       V|                     gyermekök született. Ez volt Vilma. Több gyermekök nem
152       V|                    neki már egész életterve volt készen.~ ~Óvakodnia kellett,
153       V|          szerettetik. Eveline arcán sohasem volt szabad észrevennie leányának
154       V|                 magát, mert hiszen bizonyos volt felőle, hogy minden percben
155       V|           haragszol-é?”, de nem merte. – Ez volt Eveline rendszere.~ ~Estenként
156       V|                   maga előtt látott, az nem volt többé a szerető anya, a
157       V|             figyelmes, a soha nem nyugvó őr volt az, hideg, szigorú tekintetével,
158       V|                 filozófi következetességgel volt kimérve és keresztülvíve;
159       V|                    fogolyra.~ ~Anyja leánya volt, ahogy mondani szokás.~ ~
160       V|                  látni. Minthogy iránta nem volt senkinek szabad szeretetét
161       V|                     keresztül. Még ha beteg volt is, eltitkolá, elhallgatta;
162       V|                 parancsolák; mindenki hozzá volt már szokva halaványságához;
163       V|            őszintébb leánycseléd, kinek nem volt semmi befolyása a nevelési
164       V|                 szenvednie, s már akkor nem volt képes tagjait megmozdítani;
165       V|                    háznál mindenki kétségbe volt esve, de e kétségbeesés
166       V|                sietett.~ ~A legdivatosabban volt öltözve, oly feszesen, oly
167       V|                     tökéletesen az ő embere volt. Mert ami gondolatot az
168       V|                    mely egyébkor oly meredt volt, mintha nyársban járna,
169       V|              tartott. Valami metafizikai mű volt.~ ~Nincs unalmasabb az ilyen
170       V|                     legnemesebb lelkű férfi volt. Ezer közől egy, és én kétszer
171       V|                vigyázatlanul kiejteni annyi volt, mint a tanácsosnőnek esztendeig
172       V|                 hanem annak kikerülgetésére volt hivatva; szenvedtem mint
173       V|             Született, meghalt, boldogtalan volt, ez az egész sírvers.~ ~
174       V|             eszményképére?~ ~– Míg reményem volt, addig nem találtam, s midőn
175       V|              gúnyból említé, mert bár képes volt a szíveken keresztüllátni,
176       V|                 kérek.~ ~Most a tanácsosnén volt a sor megzavarodni és elpirulni.
177       V|                  Kőcserepy úrnak lehetetlen volt azt egy barátságos kézszorítással
178       V|                      ha rászorul. Kénytelen volt szemeit törülni.~ ~– Hány
179       V|                    tanácsos úr, ki hajlandó volt Maszlaczky úr kedveért mindazokat
180       V|              okozott.~ ~Maszlaczky úr benne volt már a magasztos hangban.~ ~–
181       V|               Maszlaczky úr itt ismét közel volt már ahhoz, hogy sírva fakadjon,
182       V|                     már a kilincs a kezében volt, hirtelen valami jutott
183       V|              meggyőzött felőle.~ ~– S ezért volt nálad Maszlaczky?~ ~– Igen.~ ~–
184       V|              származnak, s emiatt kénytelen volt a legszerényebb, áhítatosabb
185      VI|                     rá emlékezni, minő hely volt Szentirma a hajdani grófok
186      VI|                 kalásztenger hullámzik, nem volt egyéb, mint egy nagy, láthatártalan
187      VI|                 melynek valahol alkalmasint volt határa, de hogy hol, arra
188      VI|                  vállalatnak aztán oly híre volt az országban, mint közelebb
189      VI|              tudományos természethistóriája volt minden darab földnek; egyiknek
190      VI|                    szikfű rebellált; legelő volt a gazdaság nagyja, miken
191      VI|             mellette jártak el, s bámulatos volt, mennyire fejlődött a nemzeti
192      VI|                    s szép olasz jegenyékkel volt kétfelől beszegve. A rendes
193      VI|                     tanya lesz, azoknak sem volt szabad a kastélyhoz közel
194      VI|                   legalább nyolcvan szobára volt építve, s minden szoba bebútorozva,
195      VI|                   lovaglókat, s ha mulatság volt a kertben, odamentek a kerítéshez,
196      VI|                vidék; itt gazdag, itt pazar volt a természet, s olyan jóleshetett
197      VI|                    midőn még csak hároméves volt. A jávorpár alatt kis pad
198      VI|                    pad és asztalka állt, ez volt az ő kedvenc helye és azoknak
199      VI|                     legbátorabb és izmosabb volt minden kortársai között.
200      VI|                     mindig a gyengék vezére volt, játszottak háborút, gyűlést,
201      VI|                   igazság tolmácsa, bajnoka volt, az a mi Zoltánunk.~ ~Mint
202     VII|              örömnap~ ~Zoltán születésnapja volt. E napot a Szentirmay-család
203     VII|                     számára, ki szeme fénye volt kicsinynek és nagynak, kinek
204     VII|               napján azután egészen az övék volt, akkor láthatták, beszélhettek
205     VII|            éreztetett; hogy oly istenáldása volt rajtok, mint az eső és a
206     VII|                 máséval is.~ ~Négy gyermeke volt Szentirmaynénak, két fiú,
207     VII|                      óh, milyen vidám dolog volt az. Zoltán az ölébe kapta,
208     VII|                 ábrázolt, amire Zoltán neve volt írva, gyászfüzek árnyékolták
209     VII|                    Egy statisztikai sorozat volt az, melyet valami vén tisztviselője,
210     VII|                 tizennégy évi adatokkal. Mi volt akkor a Kárpáthy-uradalmak
211     VII|                     emelkedett most, mennyi volt akkor a hasztalan kiadás,
212     VII|                 kutyákra mennyivel kevesebb volt a költség, emberbaráti célokra
213     VII|                magasztalást. Gyámatyja műve volt az mind, azért örömmel fogadta
214     VII|                      Hisz Rudolf Szentirmán volt még tegnap, midőn az egész
215     VII|                sírva fakadt, hogy nekik nem volt szabad vele menni.~ ~Flóra,
216     VII|                méltóságos gróf?~ ~– Nincs – volt a rövid válasz.~ ~– Hm,
217     VII|                    kinek rettentő iszonyata volt mindenféle törvényes dolog
218     VII|                mertek előjönni, s mily nagy volt megütközésök, midőn a veszedelmes
219     VII|                viharzott azon keresztül! Mi volt ez? A leggyalázatosabb,
220     VII|                   nemes és szeretetre méltó volt, mint önző, förtelmes indulat
221     VII|             iszonyattal. Ez a csapás jól ki volt mérve. És éppen arra az
222     VII|               néhány perc múlva újra otthon volt kastélyában. Amazok ott
223     VII|                     Késő éjjelig szobájában volt bezárkózva; a cselédek csak
224     VII|                   körül fehér, gömbölyű pad volt csinálva, s amint ott ültek
225     VII|                     egy szép halavány jávor volt, oly magas, oly karcsú;
226     VII|                      ez a levél milyen zöld volt egy hét előtt, s milyen
227     VII|                említésétől az elválásnak el volt érzékenyülve, csakhogy akkor
228    VIII|                     vágtatva, első szava az volt az őt elfogadó cselédhez:~ ~–
229    VIII|                  meg, s egész reggelig fenn volt, egyik szobából a másikba
230    VIII|                   volna.~ ~Zoltán szinte le volt hűtve e tekintet által.
231    VIII|               kedves Zoltán, míg ön gyermek volt; de idestova már férfi lesz.
232    VIII|             gyermeki viszonyt, amiben eddig volt gyámja iránt, különben is
233    VIII|                    hang megdöbbent szívéhez volt tapadva. Önkénytelenül egy
234    VIII|                undok vád után egy napig sem volt szabad Rudolfnak Kárpáthy
235    VIII|                  veté magát, s olyan boldog volt, midőn az őt erősen szívéhez
236    VIII|           közeledtéről nekem éppoly kevéssé volt sejtelmem, mint nincs teneked
237    VIII|                   Óh, ezt nehéz, igen nehéz volt megígérni.~ ~– És sohasem
238    VIII|                     a helyen hajdan folyosó volt, melyet a megboldogult Kárpáthy
239    VIII|                    keresztül igen erősen ki volt téve a kastély az éjszaki
240    VIII|                     nyitva hagyatott, ahogy volt, s én, ki azóta minden napot
241    VIII|                      míg Rudolf egészen meg volt lepetve, hogy ez együgyű
242    VIII|                látni a munkához. Vén legény volt már, nemigen akart neki
243    VIII|                   pillanat múlva akkora rés volt törve, hogy egy ember beférhetett
244    VIII|                  másik.~ ~Rudolf annyira el volt fogódva, hogy mielőtt a
245    VIII|                    ami sötéten maradt.~ ~Ez volt az előterem.~ ~Szótlanul
246    VIII|                    szobába.~ ~Olyan szomorú volt elgondolni, hogy ezekben
247    VIII|                egymáshoz.~ ~A második terem volt Kárpáthyné munkaszobája.
248    VIII|                  melynek oly szomorú emléke volt előtte.~ ~Mintha csak tegnap
249    VIII|                viruló Fannyé. Valóban olyan volt ő, ilyen ragyogók voltak
250    VIII|                     az előttem.”~ ~Ez a szó volt Rudolf lelkének alpese,
251    VIII|                  ellenségei. A nő ábrándozó volt, a nő szerelemmel volt eltelve
252    VIII|            ábrándozó volt, a nő szerelemmel volt eltelve iránta; mit ér,
253    VIII|                      hogy a szerelem tiszta volt, mint az angyaloké? Egy
254    VIII|                    A legégetőbb gondolat ez volt, mely őt éjnek idején Kárpátfalvára
255    VIII|                 betakarni. A papíron vastag volt a megülepedett por, s egészen
256    VIII|                 levél tehát Szentirmaynéhoz volt írva.)~ ~Szorongató érzések
257    VIII|                  sejtett. Másnap reggel meg volt halva, gyermeke születését
258    VIII|                    Éltemben is nehéz terhem volt ez, hát még az élet után!
259    VIII|                   ki álmaim képe, bálványom volt, s ő semmit sem tudott e
260    VIII|                    de százszor veszélyesebb volt az, melybe áthozott; ez
261    VIII|                  férfival, kit oly fájdalom volt szeretnem. És akkor már
262    VIII|                      hogy a gondolat is bűn volt, hogy vétkeztem, midőn álmodtam
263    VIII|                  még mindig azon helyzetben volt, melyben anyja arcképe előtt
264    VIII|                    Gyámatyja képe sápadtabb volt e pillanatban, mint egy
265    VIII|                     egy halotté. Egészen el volt mélyedve a múlt jeleneteibe,
266      IX|                  hét nap hét kínos esztendő volt reá nézve. Tudta, hogy elmenetelének
267      IX|               előtte, hogy ez a gyermek nem volt még ilyen halavány soha…~ ~ ~ ~
268      IX|                   Tarnaváry előtt már tudva volt az ok, ami Rudolfot e lépésre
269      IX|               törődni.”~ ~És ez egészen úgy volt. A méltóságos úrnak legkisebb
270      IX|           méltóságos úrnak legkisebb gondja volt az, hogy családja tagjai
271      IX|                főispán úr országos ügyekkel volt elfoglalva, s az országos
272      IX|                  nevelési nézet következése volt azután, hogy a főispán úr
273      IX|                     A főispán úr magánkívül volt, haragudott, mégpedig valamivel
274      IX|                    azután igen sok kalandja volt a világban; győzné azt valaki
275      IX|                   szebb és sokkal fiatalabb volt még, mintsem ily házias
276      IX|              nevelőnők. A szállás olyan jól volt elrendezve, hogy a gyermekek,
277      IX|              szobájáig, és ez igen célszerű volt. Valóban arról senki sem
278      IX|                    minden ember oly goromba volt, mint a pokróc. Tetszett
279      IX|                 közeledve már azután könnyű volt eligazodni Zoltánnak, mert
280      IX|                   többi közől, de az háttal volt felé fordulva, s nem láthatta
281      IX|                hosszan összehajtott papiros volt a kezében, azzal hadazott
282      IX|                  most éppen nagyon halavány volt, s középen volt elválasztva
283      IX|                    halavány volt, s középen volt elválasztva a haja, s kissé
284      IX|              őelőtte oly egzotikus tünemény volt, mint a Vezúv kitörése.
285      IX|                     mindenki csupa szeretet volt egymás iránt, ott sohasem
286      IX|           tökéletesen ellentétes helyzetben volt. A pamlagon feküdt, szétziláltan
287      IX|                szobáiba. A második emeleten volt két pompás kamra elkészítve
288      IX|                     kényelemmel és pompával volt elrendezve. Ágya fölött
289      IX|                   fogóval. Arra Zoltán neve volt hímezve.~ ~És az ifjú oly
290       X|                    csak egy kicsiny városka volt, elővárosok nélkül. Alig
291       X|                 mindazt, ami rá nézve drága volt; múltja emlékeit, jövője
292       X|             boldogításnak.~ ~Egy közös szív volt az, mely dobogott minden
293       X|                     bánata fájt, öröme édes volt mindenkinek, s ebben az
294       X|                  aki ezeket olvasod.~ ~1838 volt az esztendő.~ ~Előre tudhatjátok,
295       X|               elvegye azt, ami legkedvesebb volt, hogy megtudjuk, mit vesztettünk
296       X|                elkezdve folytonos áradásban volt, úgy hogy március első napjaiban
297       X|                     gondolat a kétségbeesés volt.~ ~A rémség, a pusztulás
298       X|                  pusztulás eddig is szörnyű volt, s mi fog történni akkor,
299       X|                félelmetes eszme verítékverő volt.~ ~Óh, Pest, óh, országunk
300       X|                   úr lakában fényes vigalom volt rendezve ez estén.~ ~Március
301       X|                 tizennegyedikének éjszakája volt az.~ ~Az ismerős és még
302       X|                    vittek. Ilyenkor goromba volt, s letorkolt minden embert.
303       X|             helyzetben, miben Maszlaczky úr volt, erre a szóra levágta volna
304       X|                   Az egész arc inkább piros volt, mint veres, csupa merő
305       X|    szerződéslevéllel felelt, melyben meg is volt írva, miszerint ő és Trommel
306       X|                     egész katasztróf alatt. Volt, aki előre számított hidegen,
307       X|           gyöngélkedik.~ ~Ez észrevétel nem volt ment minden malíciától.~ ~–
308       X|                 fagylalt, uram, mint tavaly volt – mondám neki –, kaphatni
309       X|                      az is igen jeles tréfa volt. Egy vén filiszter házában
310       X|                 vidámságot.~ ~– De legszebb volt az a mostani – mondá Emánuel. –
311       X|              beszélje el, báró úr. Az jeles volt. Majd agyonvertek bennünket.~ ~–
312       X|                   Ezt az ötletet lehetetlen volt igen-igen elmésnek nem találni.~ ~–
313       X|                kereste is, mert vele táncra volt ígérkezve. Cudarság tőle,
314       X|                   felőle semmit. Csak annyi volt bizonyos, hogy a paripája
315       X|                     kötve.~ ~Az jeles dolog volt, hogy a Kárpáthy család
316       X|                     észrevenni.~ ~Már közel volt tizenegy óra, midőn a kapu
317       X|                jöjjön, és adjon számot, hol volt! – riadt fel Tarnaváry úr.~ ~–
318       X|                     Zoltán.~ ~Elragadó szép volt a gyermek. Különben is életvidám
319       X|                     lobogni, termete délceg volt és izgékony, mint rendkívüli
320       X|              Rákosra, a vendéglőbe.~ ~– Kár volt olyan messze. No, holnap
321       X|                      ez csak mellékes dolog volt. Éppen most beszéltem a
322       X|                szigorúan fogta.~ ~– Nos, mi volt az, Zoltán? Nekem tudnom
323       X|                   jégtömegek között látható volt egy-egy tutaj, mit hirtelenében
324       X|                   alatt, amiknek szemtanúja volt.~ ~– Egyetlen csónak bírt
325       X|           menekültek ki házaikból. Egy anya volt négy gyermekével, közöttük
326       X|                    sietség oka megfoghatlan volt előttem, míg egy szemközt
327       X|             szakadékokat. Sziszifuszi munka volt az. Ekkor egy éltes mérnökkari
328       X|                 közepén. Már ekkor homályos volt az idő, nemigen lehetett
329       X|              lehetett látni; még egy csónak volt a partnál, s öt-hat jurátusféle
330       X|                     gerendát, melynek a cső volt támasztva, s odatekinték.
331       X|                     odatekinték. A kanóc ki volt aludva. Egy kissé megrázkódott
332       X|                    nálánál különb emberekre volt bízva, de sohasem bírt vele
333       X|                     itt ezrek megmentéséről volt szó, nem az enyimről. Kőcserepyné
334       X|                senki, pedig nagyon egyszerű volt.~ ~– A derék őrnagy rögtön
335       X|                   Nehány pillanat múlva meg volt erősítve csónakunk orrán
336       X|               voltunk a parton. De ideje is volt. Alig jutott időnk megköszönni
337       X|                   egy hüvelyk az esés!~ ~Ez volt esteli tíz és tizenegy óra
338       X|                   Akkor is háromszáz forint volt az eszében.~ ~– Mi a patvar?
339       X|                 hogy mi az?~ ~– Szökőkút! – volt alulról a rejtélyes felelet.
340       X|                    Neki különben is szokása volt elmenni, anélkül, hogy a
341       X|                 Pedig az borzasztó jelenség volt akkor!~ ~A Visegrád alatt
342       X|                kezdett felbugyogni.~ ~Ekkor volt tizenegy óra éjfél előtt.~ ~
343       X|                hangja észrevehetőleg rekedt volt, bár váltig köszörülte.~ ~
344       X|               tanácsos. – A te kedves…~ ~Mi volt ez!!~ ~Jóságos irgalom istene,
345       X|                     Akihez a kérdés intézve volt, a septemvir, most is ott
346       X|                     szemek pillantása merev volt, és sötét ónkarika gyűrűzött
347       X|               kezében tartott palackot. Nem volt méltóságos, nagyságos úr
348       X|                     úr éppoly veszendő alak volt, mint a nyomorult cseléd.~ ~
349       X|                    ájult nő hevert. Eveline volt az. Midőn a földrengésre,
350       X| szerencsétlenségükre igen szilárd alkotásuk volt, amidőn egyszerre az étteremhez
351       X|                     Zoltán.~ ~Egyedül őneki volt szíve meghallani a bezárkózottak
352       X|                 egész város mély sötétségbe volt burkolva, s e sötétségből
353       X|                     elejére értek, oly sűrű volt a szemközt tóduló néptömeg,
354       X|              lovagra; egy-kettő, akinek nem volt oly nagy oka sietni, rájuk
355       X|                     lehete látni, senki sem volt bennök, mind elfutottak
356       X|                     drengett, a többi sötét volt.~ ~Az ott Vilma hálószobája;
357       X|                    kocsisnak minden erejére volt szüksége, hogy a hintót
358       X|                   már akkor az egész tér el volt lepve menekvőktől, kik minden
359       X|                 lakáig jutni.~ ~Ott is nagy volt a zavar. A háziúron eret
360       X|           városrészből a másikba lehetetlen volt járni. Mindenki jajveszékelt,
361       X|                   jajveszékelt, mindenki el volt csüggedve. Ki tudta volna
362       X|                   mindenkinek saját félelme volt?~ ~Az egész város felett
363       X|                  majd elmúlik az; máskor is volt már ilyesmi Pesten, akkor
364       X|                tanácsosék visszaérkeztek, ő volt a legelső, aki a hintó ajtaját
365       X|                     udvarban négy-öt csónak volt látható egészen lengő állapotban (
366       X|                    a munka; ahol valami meg volt kötve, azt ő ismét eloldozta,
367       X|                     a fiskális úr kénytelen volt a deszka túlsó végeig hátrálni
368       X|                          Ohó! Arról szó sem volt köztünk. Az nincs a szerződésben,
369       X|         koldusasszony feküdt, kinek már nem volt ereje az oszlopzat talajára
370       X|                előtti órában éppen Kovácson volt az őrállás sora. Már egy
371       X|               fiatal jurátus arca sápadtabb volt az övéknél. A rémület és
372       X|              éjszaka? Tréfás órákban szokás volt az ifjak közt beszélni egy
373       X|                  perekben, s minthogy rövid volt neki a nappal, éjszaka is
374       X|                 elvégezni; s minthogy rövid volt neki az élet, most a halál
375       X|               jámbor kísértő lélek, aki nem volt más, mint a kúria kapusa,
376       X|                   arcával, melybe szerelmes volt Pesten minden második némber.~ ~–
377       X|                     Éppen nagy szerencsében volt a bankadó, s annál nagyobb
378       X|                  Kovács.~ ~Egész arcából ki volt kelve a derék ifjú, a borzalom
379       X|                mienk Pest…~ ~Ezzel nagy szó volt mondva; senki sem tudott
380       X|                   hullámok; két kisgyermeke volt. Erőtlen karjain nem bírta
381       X|           Dunapartra.~ ~Ah, szomorú látvány volt az. Két-három helyen omlott
382       X|                   percben tökéletesen sötét volt. És e sötétség közepett
383       X|                 hogy a másik kettőnek munka volt megállni benne.~ ~Ezalatt
384       X|               először is abban a kard ketté volt törve, nem lehetett használni,
385       X|                  rontott bele. Egy gondolat volt neki a partról a csónakba
386       X|               könnyen ment ez a munka; bele volt már gyakorolva, s hasonló
387       X|                    gazda, ugye jó elméncség volt ez kendtől?~ ~Az ifjak elfoglalták
388       X|                     Zoltánnak egész erejére volt szüksége, hogy a nyeregben
389       X|                rámái, ereszei.~ ~Lehetetlen volt ez úton továbbmenni. Az
390       X|                     utcát. Zoltán kénytelen volt lova ösztönére bízni magát.
391       X|                     nem lehet. A víz jéggel volt tele, a zaj eltemette volna
392       X|              lépcsőzetre.~ ~A koldusasszony volt az, kit a révészek itt hagytak.~ ~
393       X|                    Egészen eszméletén kívül volt már, s csak a vak ösztön
394       X|                      Zoltánon jó meleg zeke volt, azt leveté magáról, s betakarta
395       X|                   elő, melyen néhány fáklya volt kitűzve. Több férfi evezővel
396       X|                   volna őt, ki ne tudná, ki volt? Ki ne emlékeznék reá? Pest
397       X|                 széles tutaj már akkor tele volt megmentett nőkkel, gyermekekkel.
398       X|                 játéka a sorsnak! Ezért kár volt magadat áthűtened, fiam.
399       X|                   kérdé Miklós, ki bolondja volt a paripáknak.~ ~– Kössétek
400       X|                rugékonyságukat. Gyönyörűség volt nézni, hogy dolgozott, hogy
401       X|               szövétnekvilág, a többi sötét volt már.~ ~– Szegény leány! –
402       X|               vagyunk.~ ~Miklós előtt tudva volt már az iszonyatos per és
403       X|             neveznek szépnek.~ ~Eddig igaza volt.~ ~A vak gyermek társasága
404       X|                gyermek társasága legkevésbé volt veszélyes Vilmára nézve,
405       X|                  egy idő óta nagyon sokszor volt beteg.~ ~Tapasztaltabbak
406       X|                   De a szegény embernek nem volt fája, elment hát a szomszédjához,
407       X|             szomszédjához, aki gazdag ember volt; volt nagy háza, hogy egész
408       X|                      aki gazdag ember volt; volt nagy háza, hogy egész az
409       X|                  fordított ágyúkból sohasem volt szokás lőni; ezt a mennydörgő,
410       X|                    Az árvíz! Az árvíz! – Mi volt az ő képzeletében az árvíz?
411       X|               szobában, ki képzeletében ott volt azon nagy ismeretlen állat
412       X|                Vilmánál ez óra ijedelmeiben volt a léleknek legszomorúbb,
413       X|         kettéhasadtak egy helyen, s látható volt, mint repednek szép csendesen
414       X|                 szólni akar, de egyikre sem volt képes.~ ~Jól mondád, jó
415       X|                     hogy meglepetik.~ ~Alig volt ideje felsőruháját magára
416       X|                   leült ágya szélére. Olyan volt e percben, mint valami álomjáró.~ ~„
417       X|                    értem?~ ~– Az lehetetlen volt.~ ~– Mindenkinek lehetetlen
418       X|                      Mindenkinek lehetetlen volt, csak önnek nem volt lehetetlen.~ ~
419       X|             lehetetlen volt, csak önnek nem volt lehetetlen.~ ~Zoltán türelmetlen
420       X|                figyelmező gyermek előtt nem volt titok, hogy Zoltán ellen
421       X|                   lábain állani, oly gyenge volt. Valóban nagyon betegnek
422       X|                 hogy lépni sem tudok.~ ~Nem volt pedig sok idő a tanakodásra.~ ~–
423       X|              leányka szíve, hogy lehetetlen volt azt nem hallania.~ ~– Boruljon
424       X|                   por felszállt, csodálatos volt e házra nézni. Az előfal
425       X|                     álltak, másutt egymásra volt dőlve minden, mint valami
426       X|                     vergődni.~ ~Egypár úrfi volt a csónakban, a vitézebbek
427       X|                    A szárazföld már oda nem volt messzebb húsz lépésnél,
428       X|                    a csónakba szállíták. Az volt boldogabb az úrfiak közül,
429       X|             tetteikkel.~ ~Hallgatott. Beteg volt.~ ~ ~ ~Talpon volt már minden
430       X|                    Beteg volt.~ ~ ~ ~Talpon volt már minden ember, tele munkával
431       X|                 adni. Bizonnyal ő is készen volt a veszélyre, ő is számította
432       X|             szembeszálltak. Három csónakjok volt nekik, az ifjaknak csak
433       X|                    megragadó jelenet között volt még egy lélekemelő tünemény:
434       X|               annyit tudni róla, hogy tüzér volt.~ ~ ~ ~Vajon hogy fogna
435       X|                    igen sajátszerű munkával volt elfoglalva. Menekülnie nem
436       X|                   ha lehetett volna is, nem volt hova. Az ifjú sokkal jobbnak
437       X|                   tetszett, hogy lehetetlen volt magokat visszatartóztatniok,
438       X|                    utcára. Mindez nagyszerű volt, grandieuse; csak az a kár,
439       X|                       E kérdés olyan hangon volt föltéve, miszerint kitérő
440       X|               megállva, ahol éppen segélyre volt szükség.~ ~Az Úri utca végén,
441       X|                    tér lovakkal s marhákkal volt jelenleg tele, miket bérkocsisok,
442       X|                 rajta.~ ~Ez rettentő ítélet volt a mi ifjainkra. Valamennyien
443       X|                   velök. Csak báró Berzynek volt elég lélekjelenléte oppozícióra
444       X|                     herceg Korsovszky leány volt, én született orosz vagyok
445       X|                 mozdulat által kényszerülve volt leülni, s megfogózni a csónak
446       X|                     donc! Milyen atmoszféra volt az! Zsíros parasztok, rongyos
447       X|            üdvriadásától kísérve; oly tömve volt már menekülőkkel, hogy egész
448      XI|                 minden.~ ~Ah, milyen reggel volt az, milyen látvány, milyen
449      XI|                   kedves város, melyre öröm volt gondolni, hová minden ember
450      XI|                fogja róla mindenki, hogy ki volt.~ ~Már akkor, ahogy ezek
451      XI|                     mert nemcsak elleneivel volt harca, hanem saját ügyfeleivel
452      XI|                     és anyagi boldogsága. Ő volt építőmester és napszámos
453      XI|                  Pest!~ ~Ha valakinek drága volt a főváros gondolatja, neki
454      XI|                gondolatja, neki tízszeresen volt az. Mások csak egy szép
455      XI|                  élte építményének alapköve volt ez. Ki érezte e csapást
456      XI|                    hír vétele után neki nem volt szabad betegen feküdni többé!
457      XI|                    ha elveszett, ami kedves volt, támadjon helyette még kedvesebb,
458      XI|                    szebb és gazdagabb, mint volt egykor, népe újra megszaporodott,
459      XI|                  Oly csodás feltámadása nem volt még földi halottnak soha,
460      XI|                szemeivel, aki mindenütt ott volt, ahol alkotni, ahol újjáteremteni,
461     XII|                     Családjának még azt sem volt szabad tudni, hogy Zoltán
462     XII|               Minden lépése Zoltánnak tudva volt előtte; minden héten kapott
463     XII|                     az ifjúi részvéten alig volt annyi csodálkozni való,
464     XII|                  hogy az Rudolftól csak élc volt, amiért egyszer sem tudósíttatá.~ ~
465     XII|                     Már erre csak kénytelen volt a hétszemélynök ősi restségét
466     XII|              barátom! Méltóságos gróf úr.~ ~Volt szerencsém folyó évben küldött
467     XII|             rosztopicsint. Rettenetes dolog volt az, barátom, na de hiszen
468     XII|                  sem szerelme.~ ~Rudolf meg volt győződve afelől, hogy Tarnaváry
469     XII|                      A levél oly sűrűn tele volt írva, hogy még a széleire
470     XII|                     róla Zoltán, hogy be is volt csukva. Ezzel jobb lett
471     XII|                  látja, s első elégtétel ez volt rá nézve a sorstól, hogy
472     XII|                    A küldött levél hosszabb volt minden eddiginél.~ ~„Ks
473     XII|                   fiúval, az még mind tréfa volt. Eddig csak versben volt
474     XII|                    volt. Eddig csak versben volt bolond, most már prózában
475     XII|                   összedőlt, néphagyott rom volt az; csak húsz évig építhessünk
476    XIII|             közkatonáit. Mily nagy eredmény volt, ha egy-egy híres pártvezért
477    XIII|                     alig tizenhat éves ifjú volt Kárpáthy Zoltán. Saját kívánatára
478    XIII|                    kifejtett buzgalomnak az volt, miszerint benne egy hatalmas
479    XIII|        megnövekedett, s a képe olyan vékony volt, s itt-amott átlátszott,
480    XIII|                   amiknek oly kőszerű színe volt, mintha ó-elefántcsontba
481    XIII|                beléjök vissza.~ ~Egy asztal volt Abellino ágya mellett, azon
482    XIII|                    arcának, mely oly vékony volt, mintha valami numizmatikai
483    XIII|                   egyet sem ütött, mert nem volt felhúzva, hanem az ügyész
484    XIII|                   fekete bodor haj, amilyen volt ifjabb koromban; igen szép
485    XIII|                   koromban; igen szép hajam volt, az egész világ szerelmes
486    XIII|                    az egész világ szerelmes volt bele.~ ~Itt felsóhajtott
487    XIII|                  beszélt, csak hiú hazudság volt, amivel önmagát áltatja,
488    XIII|                  meglehetős kevés reményünk volt.~ ~– Csak az istenre kérem,
489    XIII|                   szemöldökkel, mert az nem volt neki, hanem azzal a valamivel,
490    XIII|                      ami a szemöldök helyén volt, s orrát feltámasztva nádpálcája
491    XIII|                izgatottságot, és erre jogom volt, mert az orvos korlátlan
492    XIII|                   küzdtéren. Legnagyobb baj volt, hogy nem tudhatta meg,
493     XIV|               fővárosi életet. Országgyűlés volt, mely ezt a tisztes hajdankori
494     XIV|                  haza sokadmagával; a zárva volt paloták kapui mind kinyitva,
495     XIV|           legbájosabb delnőit, s akinek nem volt elég alkalma Wesselényit
496     XIV|              szokottnál is nagyobb tolongás volt a városi színházban; valami
497     XIV|                   delnő, gróf O***né is fel volt lépendő a cél iránti szívességből.~ ~
498     XIV|               elveszítette volna.~ ~A jelen volt delnőket bizonyára sem Tell
499     XIV|                        Minden távcső feléje volt fordítva, a mindenünnen
500     XIV|              arcának, legalább az oly piros volt, mintha kívül-belül tüzelnék,
501     XIV|                   tetszett az, hogy a jelen volt delnők mind oly kíváncsian
502     XIV|                    távcsövét, ami arra való volt, hogy az üveg mellett a
503     XIV|                     sokat ügyelt rá, könnyű volt neki közöttük elvegyülni.~ ~
504     XIV|                    Akkor még játszi gyermek volt, most már ékes hajadon.
505     XIV|                    híréből; s azzal feledve volt nála minden fogadás, amit
506     XIV|                ismerős gyöngéd kezecske ott volt hajdani helyén, ott szíve
507     XIV|                     mennyi hallgatnivalójok volt! Óh, arra kevés volna egy
508     XIV|                    is az az őszinte gyermek volt mind a kettő, akinek egymás
509     XIV|                     észre, s rövidebb dolog volt elfogadni a mentséget, mint
510     XIV|                     Egyetlen gondolatja sem volt még rá. Annyit tudott, hogy
511     XIV|                  tétova, kifejezetlen eszme volt, de estig kifőzhette azt
512     XIV|                  karból, s nagyon valószínű volt, miszerint a törvényes gyám,
513     XIV|                  pedig az nagyon fölfogható volt; Tarnavárynál a heveskedés,
514     XIV|                    gorombáskodás csak modor volt, azért ő valódi fogékonysággal
515     XIV|                    Arannyal fizetni nemigen volt szokás az én emlékezetemre
516     XIV|                      pedig másutt is kopott volt már az atillája.~ ~– Ejnye,
517     XIV|                   Minden jó gondolat messze volt tőle.~ ~– Loptam – felelt
518     XIV|                  mert kértem tőle; mert nem volt mit ennem. Ő pedig ismer
519     XIV|                   pert, mi éppen keze alatt volt, megfogni fülénél fogva,
520     XIV|                   fejelágyát, akire gyanúja volt, hogy az árulta el az aranyakat.~ ~
521     XIV|                 egész szálláson. Első dolga volt a Kárpáthy-féle pert előkutatni.
522     XIV|                 figyelni. Véghetetlen nehéz volt a várakozás, amíg beesteledik.~ ~
523     XIV|             beesteledik.~ ~Annyira izgatott volt, hogy minden legkisebb zörejre
524     XIV|                  nagyságos urat. Hóna alatt volt a per.~ ~Zoltán minden vérét
525     XIV|              fiókjából egy tekercset, abban volt száz arany. Szótlanul odanyújtá
526     XIV|                    előtt látta, s ha készen volt vele, el lehetett volna
527     XIV|                 alakokról még sejtelmed sem volt, miknek csípése halálos,
528     XIV|                 olyan vén!~ ~A legelső irat volt a keresetlevél Kárpáthy
529     XIV|                     Zoltán még csak egyéves volt, midőn a keresetlevél ellene
530     XIV|                     az atyja már öreg ember volt akkor.~ ~Tehát öreg ember
531     XIV|                   akkor.~ ~Tehát öreg ember volt az atyja, és neki nem volt
532     XIV|                  volt az atyja, és neki nem volt szabad születni.~ ~Még nem
533     XIV|               Valóban, Zoltán tizenhat éves volt, és még előtte rejtély volt
534     XIV|                 volt, és még előtte rejtély volt ez a gondolat. Hiszen szeretni
535     XIV|                  utolsó betűig, mert ez nem volt álom, hanem nehéz, nehéz,
536     XIV|                      a legrettentőbb rémkép volt az atyai arc. Milyen éktelenek
537     XIV|               komolybús anyai arcára oly jó volt visszagondolni, kit bár
538     XIV|                     beszélt; mily irtóztató volt reá gondolni e meggyaláztatásban!
539     XIV|                  ismert, amiről fogalma nem volt!~ ~Az élet el-elállt szívében.
540     XIV|                   arcát lehajtá, egészen át volt nedvesülve.~ ~Egészen megkönnyebbült,
541     XIV|                   hadd lássam”!~ ~Pedig még volt. Következének a védiratok.~ ~
542     XIV|               kímélet nélkül. Ah, milyen jó volt ezt olvasni!~ ~És midőn
543     XIV|                  reá a könny. Ah, milyen jó volt azt olvasni, milyen jó volt
544     XIV|                 volt azt olvasni, milyen jó volt fölötte sírni!~ ~A védirat
545     XIV|                   Szegény fiú!”, olyan dúlt volt arca.~ ~Leérve az utcára,
546     XIV|                  Pest mindenütt épülőfélben volt már. Egész új utcák támadtak,
547     XIV|              vehetni többé!~ ~Már ekkor meg volt érlelve lelkében az a gondolat,
548      XV|                   Még akkor is jókor reggel volt, midőn Zoltán andalgásából
549      XV|                jöjjön hozzá.~ ~Annyira tele volt a feje a messze jövendő
550      XV|                 könnyen vénül! Szinte nehéz volt magával elhitetni, hogy
551      XV|                     perét…~ ~E szóknál vége volt Zoltán erőltetett szerepének;
552      XV|                lerogyott a székre, titka ki volt találva.~ ~– Már ismerem
553      XV|                  fogok neki fizetni.~ ~– Ez volt, amitől féltem – sóhajta
554      XV|                     ért valamit, amíg pénze volt, mégis azt tenném, amit
555      XV|                    kimenetele előre látható volt. Nyerni, sikert aratni azon
556      XV|                     Midőn még a per meg sem volt nyerve.~ ~– Midőn még meg
557      XV|               nyerve.~ ~– Midőn még meg sem volt kezdve. Óh, ezeknek az uraknak
558      XV|                    uraknak bizonyos játékuk volt. Azt tudták, hogy a per
559      XV|                  fog ítélet alá kerülni; de volt gondjuk rá, hogy önt majd
560      XV|          megismerjem. Maszlaczky itthon sem volt akkor.~ ~– Maszlaczky sohasem
561      XV|                    van. Ez gyalázatos dolog volt tőle, hanem én hát magamra
562      XV|                    fog fekünni. Szüksége is volt rá, mert egész teste olyan
563      XV|                      mert egész teste olyan volt, mint a tűz.~ ~Midőn Kovács
564      XV|                  baj, csak hogy sokáig fenn volt az éjjel.~ ~A jó ember kétkedő
565     XVI|                    a másikon már Pozsonyban volt Kovács, s megtudva, hogy
566     XVI|                 Maszlaczky is éppen odafenn volt akkor.~ ~Az a kis epizód
567     XVI|                     rendelkezhessék. Könnyű volt ezt kitalálnia, miután tudta,
568     XVI|                 mindkettő nagyon okos ember volt. Ügyvédek és orvosok nemigen
569     XVI|           hetvenkedő, most oly tejcukorédes volt. Megvolt annak a saját oka.~ ~–
570     XVI|                      erőködék Abellino. Kín volt hallgatni, ahogy beszél.~ ~
571     XVI|                    tettem, fiatal feleségem volt, azt hitte, majd kedve szerint
572     XVI|          gondolatra-e, hogy milyen jó tréfa volt az orvostól túlélni a fiatal
573     XVI|                     biztatást; mondhatnékja volt pedig, hogy inkább tegye
574     XVI|                   sejtették. Zoltán ügyvéde volt az érkező.~ ~Kovács szelíd,
575     XVI|                    csendes természetű ember volt, hanem ezt a tulajdonságát
576     XVI|                 Kissé túl a rendén is barna volt, alacsony homlokkal, sűrű,
577     XVI|               szokottnál is kevesebb gondja volt arra, hogy nyájasnak lássék.~ ~
578     XVI|                     is hálnak mindig.~ ~Kár volt Kovácsnak meg nem kérdezni,
579     XVI|                 William!~ ~Maszlaczky közel volt az elájuláshoz. A doktorhoz
580     XVI|                  érzé, hogy még így sohasem volt megakadva életében. Abellino
581     XVI|              felsőkabátját, s most meg azon volt, hogy egy irgalmatlan nagy
582     XVI|                 hogy csizmáit felhúzza. Nem volt jártányi ereje. Kénytelennek
583     XVI|                fogja nagyságodat látni. Kár volt addig is háborúságban élni
584     XVI|                     pszichológ férfiú képes volt saját eljegyzett mátkája
585     XVI|                    hangon s oly mozdulattal volt téve, hogy a jelen levő
586     XVI|                  Azt hiszem, stilétes pálca volt nála. Úgy nézett barátom
587     XVI|                  hogy azt sem tudja meg, ki volt.~ ~– Doktor úr – szólt Maszlaczky –,
588     XVI|                    tudása, annyi érzete sem volt, mint egy darab fának, mint
589    XVII|                    nem e hatalom elvesztése volt az, ami legnehezebben esett
590    XVII|                 váltsági csekély összeg meg volt határozva, összegyűjtve,
591    XVII|                   kelle maradnia. Kénytelen volt könnyes szemekkel mondani
592    XVII|                   fel, mint amennyit szabad volt áldoznia, hogy a fiúi érzet
593    XVII|               öröklött terheit.~ ~Magasztos volt a gondolat, de Zoltán sokkal
594    XVII|                   egyes darabjait.~ ~Keserű volt rágondolni, végigkövetni
595    XVII|               mennyiségéről még fogalma sem volt.~ ~Ez a gondolat kínzotta
596    XVII|                     kellett lennie.~ ~Nehéz volt a kísértet pohara, melyet
597    XVII|                  cseppig.~ ~Egy egész napja volt arra, hogy búcsút vegyen
598    XVII|               levegővel, itt és amott; tele volt az rá nézve élő alakokkal.
599    XVII|        rendelkezhetik! Ez megváltó gondolat volt reá nézve. Tehát módjában
600    XVII|                     mindenki olyan csüggedt volt, mintha saját sorsa változását
601    XVII|                     Az öreg Vargának gondja volt tüzet rakatni e kandallóba,
602    XVII|                     s úgy, ahogy összekötve volt, belehajítá a kandalló tüzébe.~ ~
603    XVII|                     levelet, mely Zoltánnak volt címezve.~ ~A levelet Maszlaczky
604    XVII|             jóindulatából (ez duplán is alá volt húzva) Zoltán számára tizenkétezer
605    XVII|               mondta meg Kovácsnak, hogy mi volt abban foglalva.~ ~Nem kételkedett,
606    XVII|            haladniok, az egész út hossza el volt lepve parasztemberektől;
607    XVII|              bérkocsiján elhaladt előttük a volt tulajdonos, hangos éljenkiáltással
608    XVII|                  kocsijához kétfelől. Marci volt a vezetőjök, a megboldogult
609   XVIII|               válasszal tért vissza, hogy a volt ifjú nagyságos úr emberekkel
610   XVIII|                    sokkal rosszabb kedvében volt, mint hogy e kelletlen oktatásért
611   XVIII|                     szolga sokkal szomorúbb volt a szokottnál, még a bajusza
612   XVIII|               szokottnál, még a bajusza sem volt kipederve.~ ~– Ő a kulcsár? –
613   XVIII|                     János úr halála óta sem volt szellőztetve. Nyissuk ki
614   XVIII|             keresztül-kasul járt. Sehol sem volt a dolgok rendével megelégedve.~ ~–
615   XVIII|                      A jó Vargának keserves volt ezt hallani, aki jól tudta,
616   XVIII|             javítanivalót talált; semmi sem volt úgy, ahogy kellett volna.
617   XVIII|                     az uradalom, mint eddig volt. Minden osztálynak meglesz
618   XVIII|                     az ügyvédtől. Első eset volt életében, hogy valakit önnek
619   XVIII|                    szaladt ki az ajtón. Oda volt egy álló óráig. Maszlaczky
620   XVIII|                   lakását. Maga a tiszt nem volt otthon, hanem egy pirospozsgás
621   XVIII|                   dátumú páros zsemlyét. Az volt Maszlaczky úrnak ebédje
622   XVIII|                    és szomszédokkal, az sem volt, aki a kaput kinyissa előttök,
623   XVIII|                    felhozni, hiszen világos volt, hogy lehetetlen szakács
624   XVIII|                kapjon.~ ~A tanácsosné közel volt az elájuláshoz. Ilyen esetben
625   XVIII|                 kivel.~ ~Eveline magánkívül volt, pörölt, jajveszékelt minden
626   XVIII|                   mellőzésével.~ ~Szerencse volt, hogy Varga uram megszánta
627   XVIII|        neheztelésöket.~ ~A jámbor ügyvéd le volt sújtva, le volt gázolva,
628   XVIII|                   ügyvéd le volt sújtva, le volt gázolva, beszélni sem mert,
629   XVIII|          felruháztatni, s ha valami hiányos volt, az tulajdoníttatott Maszlaczky
630   XVIII|                        Az ebéd elég ízletes volt, a tanácsosnő maga is megjelent
631   XVIII|          megszöktette a szakácsokat. Minden volt ugyan elég, de még többnek
632   XVIII|                 egymás egészségeért a jelen volt urak, asszonyságok, mindannyian
633   XVIII|                végigcsúsztatám fején, olyan volt, mint a selyem, és arca,
634   XVIII|                   öntheté, ami kínnal telve volt az. Körültekinte, ha nem
635   XVIII|                    Lásd, ez egy gazdag ifjú volt, aki, mert maga gazdag volt,
636   XVIII|                 volt, aki, mert maga gazdag volt, jót tett a szegényekkel,
637   XVIII|                  mondja nekem: ez is az övé volt, ezt is őtőle rabolták el;
638   XVIII|                    esik. Egész életökben az volt a vágyódásuk, hogy engemet
639   XVIII|               szobában. Amint lefeküdt, nem volt képes egy szemét is lehunyni;
640   XVIII|                  felébredt, csuron izzadság volt minden hajszála.~ ~Még aludt
641   XVIII|                   befőzött tea olyan keserű volt, hogy ha valakinek egy kanállal
642   XVIII|                      Úgy hiszem, hogy neked volt címezve.~ ~De most igazán
643   XVIII|                        De most igazán közel volt Eveline az elájuláshoz.~ ~
644   XVIII|                      mindig szabad bejárása volt hozzád, szívesen láttad,
645   XVIII|                     ki valóban oly halavány volt már, amilyenné a színpadok
646   XVIII|            Maszlaczky úrnak.~ ~Kevés gondja volt a trópusokra, periódusokra,
647   XVIII|                   periódusokra, stílusa nem volt igen virágos, hanem hangzott
648   XVIII|                    még valami végeznivalója volt a tanácsossal – elég az
649   XVIII|                     hogy midőn az ő kocsija volt már csak az udvaron befogva,
650   XVIII|                eltávozott a teremből, s nem volt ott más, mint maga a tanácsos.~ ~
651   XVIII|                      olyan visszatartózkodó volt irányában; Maszlaczky úr
652   XVIII|             beszédbe; a tanácsos úr sohasem volt mosolygásba hozható; végre
653   XVIII|                  Maszlaczky úr is kénytelen volt felmenni szobájába. A lépcsőkön
654   XVIII|                     valami családi jelenete volt a tanácsosnével?~ ~Vagy –
655   XVIII|                   jobbról, akár balról, nem volt annak más értelme, mint
656   XVIII|                hiszen abban semmi sértő nem volt. Itt van nálam a fragmentuma.~ ~
657   XVIII|                előtt mondott, előttem tudva volt azon órában. Nőm régóta
658   XVIII|            szentségére esküszöm, hogy távol volt tőlem minden gondolat, amivel
659   XVIII|                  áll.~ ~Kőcserepy úr mester volt a beszéd félrecsavargatásában.~ ~–
660   XVIII|                    percben, sőt annyira meg volt rémülve, hogy hinni kezdé,
661   XVIII|                     hogy milyen nagy szamár volt ő, hogy ilyen nagy lovat
662   XVIII|                    csak azon világos esetre volt ígérve, ha Maszlaczky úr
663   XVIII|                      Egyébiránt is neki nem volt ügyvéde Maszlaczky úr, hanem
664   XVIII|              őellene.~ ~Maszlaczky úr közel volt hozzá, hogy a negyedik emeletből
665   XVIII|                   Ez ismeretlen új tünemény volt Kárpáthy Zoltán.~ ~Költői
666   XVIII|               pártfogó múzsájának, lelke el volt telve a fényes költészet
667   XVIII|            szeretett; s ebben az órában nem volt boldogabb ember nálánál
668   XVIII|                néhány év, néhány hónap elég volt arra, hogy ismerhetlenné
669   XVIII|                     ami legnépszerűbb eszme volt ma, holnap az lehetett a
670   XVIII|               felett oly keserűen, s melyik volt a szabadelvű, melyik a tartogató
671   XVIII|                  tartogató párt, és mi okuk volt egymást így nevezni.~ ~ ~ ~
672   XVIII|                   ügy mibenlétét.~ ~Hogy mi volt e minden szíveket mozgásba
673   XVIII|                  gyűlés nagy összemérkőzése volt a pártoknak, megelőzte ez
674   XVIII|                        Ez előjáték annyival volt érdekesebb magánál a tragédiánál,
675   XVIII|                    bajuszt, s szokás elleni volt más rendbeli férfit úgy
676   XVIII|                 részről őtőle meg elég szép volt, hogy azt megtanulta. Ezt
677   XVIII|        szoliterjaival játszott; észrevehető volt rajta, mennyire unja ezt
678   XVIII|                  lett okosabb, mint azelőtt volt.~ ~Erre az egzotikus beszédre
679   XVIII|                 eszmejáráson kívüli halmaza volt az mindenféle münchhauseni
680   XVIII|                   az ismeretlen kiejtésében volt valami olyan különös, rosszul
681   XVIII|              sokasága miatt. Ezalatt idejök volt az ismerősöknek egymással
682   XVIII|                 beszédbe eredhetni.~ ~– Kár volt az embert olyan keményen
683   XVIII|                    embert, de kardja aligha volt valaha kihúzva kezében,
684   XVIII|                 Haramiák!~ ~A kihívó fél el volt zárva a visszavonulástól
685   XVIII|                  hozzá semmi szín alatt sem volt tanácsos, mert úgy leüti
686   XVIII|                    embereket, kiknek nem az volt a dolguk, hogy egész életökben
687   XVIII|                     hajdú, ki hajdan pandúr volt, s azzal rárohant Dabronira.
688   XVIII|                 kötéllel, hogy mozdulni nem volt képes; úgy tették fel egy
689   XVIII|                   gyűlések után három hétre volt kitűzve az országgyűlési
690   XVIII|                     Azonban még három hetök volt e veszteséget más úton helyrehozhatni.~ ~
691   XVIII|                      Az ő követjelölt társa volt Korondy, jelenleg a megye
692   XVIII|               előnye a Kőcserepy-pártnak az volt, hogy a Szentirmay-Kárpáthy-párt
693   XVIII|            Kárpátfalván is nagy konferencia volt. Előtte való napon a tanácsos
694   XVIII|                   eljárásokban. Sok alkalma volt rá. Országgyűléseken szerepelt,
695   XVIII|                      fiatal ügyvéd) a jelen volt celebritások által összecsókolt
696   XVIII|                   elrendelé.~ ~„Ez jó fogás volt – mondák magok közt a Kőcserepy-pártiak –,
697   XVIII|                      még inkább gondoskodva volt Kőcserepyék által válogatott
698   XVIII|               borukból; veszteni való rossz volt! Csakugyan nagy hatással
699   XVIII|               estvén már tarka látványoknak volt tanúja a székváros; minden
700   XVIII|                     a választottak neve fel volt írva, melyről a két párt
701   XVIII|                    erősebb különböztető jel volt az, hogy Szentirmay hívei
702   XVIII|                 mellyel közeledtek; legelső volt a cigánybanda, mely az insurrectionalis
703   XVIII|              átálljon az ellenpárthoz.~ ~Az volt a szerencse, hogy a kokánfalviakat
704   XVIII|                    Már az hagyományos dolog volt, hogy őket az eldöntő nap
705   XVIII|                   vezettek, sokkal könnyebb volt őket rendben tartani, kormányozni,
706   XVIII|             hadvezér, aki valaha csatatéren volt; vagy ha nem tudta, a legelső
707   XVIII|            kétségtelenül kedvezőbb helyzete volt annak a seregnek, mely a
708   XVIII|                   másodszor sokkal könnyebb volt onnan fenyegetőzni, hogy
709   XVIII|         faalkotványt szétszedik alóla.~ ~Az volt tehát a legelső feladat,
710   XVIII|                     lelket verni. Hasztalan volt biztatás, kiabálás, a mulató
711   XVIII|                   várost.~ ~Ilyenformán túl volt hat órán az idő, midőn a
712   XVIII|                   Kőcserepynél korán reggel volt még nyolc órakor, midőn
713   XVIII|               állványon még akkor senki sem volt jelen néhány kíváncsi patvaristánál
714   XVIII|                     mulatságot, kiknél kész volt az éljenzés, mihelyt valaki
715   XVIII|                    Eveline őszinte bámulója volt férje érdemeinek, s magában
716   XVIII|                     magában tökéletesen meg volt afelől győződve, hogy a
717   XVIII|                      Vilma arca olyan hideg volt, mint a hó, a diadalmas
718   XVIII|               valakit szeret”. Nagy gyanúja volt, hogy ez a valaki Emánuel
719   XVIII|               kíséretét. Ő maga is kíváncsi volt a harcmezőt, seregeik fölállítását
720   XVIII|                  keblén; vagy talán a szíve volt az, midőn kolomposait visszabocsátá
721   XVIII|                    legjavasolhatóbb terv az volt, hogy a választás megnyitását
722   XVIII|                iratokat felkapkodni.~ ~Késő volt már; Tarnaváry megleste,
723   XVIII|                 fontos, sürgetős okirat nem volt egyéb egy csomó képes Charivarinál,
724   XVIII|                szögletében nagy rakás tégla volt felhalmozva, jövendőbeli
725   XVIII|           hajigáltak.~ ~Ez igen jó gondolat volt. Amazok oly sűrű tömegbe
726   XVIII|                   rohant egész dühvel; vége volt a rend, a fegyelem utolsó
727   XVIII|                   ugyan problematikus dolog volt, hogy vajon az a kard kihúzható
728   XVIII|                     oly határozott modorban volt téve, hogy a kortes urak
729   XVIII|                   főispán szobájából a nála volt urakkal, kik az egész botrányjelenet
730   XVIII|                       Az egész udvaron alig volt egyéb ember, mint nehány
731   XVIII|               Szentirmay irányában legalább volt annyi tekintettel, hogy
732   XVIII|                Szentirmay és Kárpáthy!~ ~Mi volt ez? Hogyan volt ez? Álom-e
733   XVIII|              Kárpáthy!~ ~Mi volt ez? Hogyan volt ez? Álom-e ez? A nyelvek
734   XVIII|                     Olyan szép tarka szalag volt kalpagjára tűzve, maga a
735   XVIII|                   valami nótáriusféle ember volt:~ ~Szentirmay, Kárpáthy,~
736   XVIII|                    hebegve is, hogy aki nem volt szokva hozzá, ki nem találhatta,
737   XVIII|              beszélni, s ez a beszéd aligha volt valami magyarázat. Bogozy
738   XVIII|             tudomány fejek beverésére, mint volt nyolcszáz esztendő leforgása
739   XVIII|                     kezdtek, amelyből annyi volt leginkább kivehető, hogy
740   XVIII|                mindegyike végtelen zavarban volt. Szentirmay odafutott a
741   XVIII|                     az utcákon már hallható volt a künnrekedt fél vad ordítozása,
742   XVIII|                  odakünn, s rögtön hallható volt, mint rohannak nehéz társzekerekkel
743   XVIII|                   és társai miatt.~ ~Ez nem volt azon ok, mellyel Bogozyt
744   XVIII|                  mely lenn a nyílt folyosón volt felállítva.~ ~Ez asztal
745   XVIII|                         Üssétek agyon! – ez volt a legelső kiáltás, mely
746   XVIII|          bezárkóztak szobáikba, a még hátra volt kokánfalvi atyafiság kinyitá
747     XIX|                Kőcserepynek rossz éjszakája volt. Annyi veszteség mellett
748     XIX|                   mellett Eveline betegsége volt rá nézve a legsúlyosabb
749     XIX|                   legalább egy vigasztalása volt a megbukott pártfőnöknek:
750     XIX|               elmaradtak onnan.~ ~Pedig kár volt nekik ez órában Zoltánt
751     XIX|          megrendítve érzé magát. Lehetetlen volt neki meg nem vallania maga
752     XIX|                   hét alatt nagy felügyelet volt rá, hogy minden vesztegetésnek
753     XIX|                 embereket, kikről kénytelen volt elismerni, hogy jobbak,
754     XIX|                gyalázatát; nem az intézmény volt kárhozatos, hanem azok,
755     XIX|                 visszaéltek vele; nem a nép volt a rossz; óh, a nép mindig
756     XIX|                 annak sohasem a pártviszály volt az oka, mert e nép mindig
757     XIX|               személyes ellenszenv; ami bűn volt, mindig a nagyok bűne volt,
758     XIX|                  volt, mindig a nagyok bűne volt, de nem a nemzeté, nem az
759      XX|                ismerték. Magas kilátásokkal volt kecsegtetve, miknek elnyerése
760      XX|                   rá… De mégis: néhány betű volt rájok írva veres iraccsal:
761      XX|                  volna? Közös ellenségükről volt szó.~ ~Miért titkolta volna
762      XX|                 Dabroni, kivel Tarnavárynak volt esete. E Dabroni nekünk
763      XX|                     hegyes kard, amiről szó volt, az ő szívébe döfött volna.~ ~–
764      XX|               lovaglás miatt még egészen el volt fulladva. Különben is oly
765      XX|                     oly gyönge, oly erőtlen volt. De az iszonyat erőt adott
766      XX|                    Csak erre gondolt, s nem volt szabad fáradtnak, aléltnak
767      XX|             fáradtnak, aléltnak lennie, nem volt szabad félnie közelgő éjszakától,
768      XX|                     lesz, mint azé a másiké volt…~ ~– Édesanyám! – kiálta
769      XX|                   mutattak.~ ~Egészen sötét volt már az erdőben, midőn Vilma
770      XX|             roskadozott, az öltöny is nehéz volt rajta, úgy vonta valami
771      XX|           Kárpátfalván azalatt nagy ijedség volt a háznál. Hová lett az egyetlen
772     XXI|                szónoknak jámbor, öreg anyja volt, ki meghallva egyetlen gyermekének
773     XXI|          megalázottakká úgy, hogy végre nem volt más szabadulás e kínzó ingerkedések
774     XXI|                nekik, arra már előre készen volt, fel is jegyezte előre magának
775     XXI|                 lett, mint a sírban. Ez meg volt szavazva.~ ~Dabroni arca
776     XXI|            Meggátolni őt abban, amit teendő volt, helytelen és kivihetlen
777     XXI|              szállására.~ ~Az még akkor nem volt otthon.~ ~Rudolf és barátai
778     XXI|                  dolgát.~ ~– Önnek szándéka volt engem megsérteni – szólt
779     XXI|                     a brávó –, hogy nem önt volt szándékomban megsérteni,
780     XXI|              spadassin; neki az gyönyörűség volt.~ ~– Korán hajnalban.~ ~–
781     XXI|                   anyám…~ ~Ez gúnyos célzás volt a párbaj elől megszöktetett
782     XXI|                     tréfás beszélni valójok volt ezalatt! Apróságok, útbaeső
783     XXI|                   beszédet.~ ~Ebéd ideje is volt már, valóban észre lehetett
784     XXI|                   mind a két hölgy nyakában volt Rudolfnak.~ ~Sírt mind a
785     XXI|                       A két férfi kénytelen volt még jobban nevetni.~ ~–
786     XXI|            példabeszéd.~ ~– Ez pompás tréfa volt akárkitől.~ ~– Hihetőleg
787     XXI|         költözhettek.~ ~Ez igen természetes volt. Hiszen ez oly rövid idő.~ ~
788     XXI|                      Zoltán ma kifogyhatlan volt az elménckedésben.~ ~– Hogy
789     XXI|                 sietős út miatt, nyugalomra volt szükségök. Zoltán magára
790     XXI|                   mennyire szerettetik; nem volt előtte titok, sőt hit és
791     XXI|          oldalzsebében egy töltött pisztoly volt, s amint a lovak megbokrosodtak,
792     XXI|                     előtt.~ ~A szobában nem volt Rudolfon kívül más, mint
793     XXI|                   bírt, mely mindig sajátja volt. Halk, de töretlen hangon
794     XXI|                       Flóra nem hiheté, nem volt képes a gondolatot befogadni,
795     XXI|                    A hét óra közbeesett. Ez volt Miklós báró találkája.~ ~
796     XXI|                    táncterem üres helyisége volt a viadaltér.~ ~Hét órakor
797     XXI|                pillanatban már ismét helyén volt. Legkisebb zavar, megdöbbenés
798     XXI|                    Már egy lépést kénytelen volt visszafelé tenni. Ellenfelét
799    XXII|            mellettem lakik; milyen halavány volt, és milyen szomorú! Egy
800    XXII|                 szobaleányt is. Egyitek sem volt itt, csak az a fehér asszony.
801    XXII|                 Pedig hát – én istenem – mi volt ott? Egy puszta berakott
802    XXII|                  hagymázos forróbetegségben volt. Minden ideges embernek
803    XXII|                   ideges embernek nem is jó volt vele érintkezni. Az orvosok
804    XXII|                ragályos. Ezt a betegnek nem volt szabad észrevenni. És még
805    XXII|                      És még más valamit sem volt szabad neki megtudni, amit
806    XXII|                   láttam már régen.~ ~– Itt volt, gyermekem – szólt nyugtatóan
807    XXII|                   fel.~ ~Mikor legsúlyosabb volt betegsége, akkor mindig
808    XXII|                   el beszélni, az reszketés volt az egész háznál, mert akkor
809    XXII|                   mint a láng, akkor őrülés volt nézni azt a fájdalmat, ami
810    XXII|                   hogy él…~ ~A tanácsos meg volt fagyva, és szólni nem tudott.
811    XXII|                     a sírba. Tudom, hogy az volt írva a levélbe. Minek titkolják
812    XXII|                  nem tudtátok azt soha. Nem volt elég, hogy elvettétek jószágait,
813    XXII|                   bántott titeket soha, nem volt szükség őt üldözni. Mi laktunk
814    XXII|                 tartá. Egészen más gondolat volt az, mint aminőkkel eddig
815    XXII|                     s ha leánya mellett nem volt, minden órában küldött izenetért:~ ~–
816    XXII|               izenetért:~ ~– Hogy van?~ ~Az volt a különös, hogy még ma éppen
817    XXII|               naplójába.~ ~Arca halaványabb volt a szokottnál, de tökéletesen
818    XXII|            szemeiben és homloka kifejezésén volt valami, amit nem jó volt
819    XXII|                    volt valami, amit nem jó volt sokáig nézni.~ ~– Kedvesem –
820   XXIII|                     s leült levelet írni.~ ~Volt egy nagy, fekete bőrbe kötött
821   XXIII|                   táblájára fényes betűkkel volt sajtolva a sor:~ ~„E könyv
822   XXIII|                  Nagyobb, nehezebb vezeklés volt az neki, mintha télben,
823   XXIII|                  egy kegyetlen szemrehányás volt abból, egy saját fejére
824   XXIII|                      Most már az is világos volt a tanácsos előtt, hogyan
825   XXIII|                    abban.~ ~Ez nem jó munka volt, ennek nem kellett volna
826   XXIII|                    A lyánka egészen magánál volt; a hagymázos lázroham után
827   XXIII|                 virágomnak, minden ruhámnak volt valami neve, valami jelentése:
828   XXIII|                  jelenségei is. Kétségtelen volt, hogy rá gondolni és meghalni –
829   XXIII|                      De ez nem férfi hangja volt, hanem nőé. Úgy tetszék
830   XXIII|                     Egy szép, sugár leányka volt az, egész gyászruhában.~ ~
831   XXIII|                    kinek oly gyászos halála volt. Ez a fekete öltözet nem
832   XXIII|                 járt őkörüle, jól érezé. Jó volt abból mindenkit eltávolítani.~ ~
833   XXIII|                    látmányai tartottak, kín volt nézni a beteg küzdelmeit.
834   XXIII|                minden rátok marad…~ ~Óh, ez volt az út a megőrüléshez!~ ~
835   XXIII|                    öt fekete pecsétes levél volt letéve az asztalra, mindig
836   XXIII|           megszokott mosolygás; egészen más volt tekintete, ily komolyan,
837   XXIII|                 hinni, annyira megfoghatlan volt előtte, hogy ez ifjú, ki
838   XXIII|                     arcot látva, lehetetlen volt neki szemrehányást tennie,
839   XXIII|            szemrehányást tennie, lehetetlen volt őt meg nem szánnia.~ ~És
840   XXIII|                   ifjú felöltönye csuromvíz volt. Kőcserepy észrevette azt,
841   XXIII|                  össze.~ ~Törvényes cesszió volt az, melyben Kőcserepy a
842   XXIII|               lakunkba, ahol ő olyan boldog volt, ott ismét boldog fog lenni;
843   XXIII|                 teremben.~ ~Ugyanazon terem volt az, melyben huszonegy év
844   XXIII|          valamennyien.~ ~Az éjszaka csendes volt körüle, és a méla hallgatásban
845   XXIII|                        Zoltán régen, készen volt már átöltözésével, midőn
846   XXIII|                    leányka arca egészen fel volt dúlva, és szemei zavartak.~ ~–
847   XXIII|                 remegő kezét.~ ~Óh, más oka volt annak remegni…~ ~Még a szőnyegajtón
848   XXIII|          szőnyegajtón keresztül is hallható volt a beteg fájdalmas sírása,
849   XXIII|                   ajtó nyílt, egészen sötét volt.~ ~Ebből a ködös homályból
850   XXIII|              mosolyogtak; néhány percig így volt hang, mozdulat, lélegzet
851   XXIII|                    a tanácsosnak lehetetlen volt ezen szónál nem sírnia.~ ~–
852   XXIII|                  hangon –, az rettenetesebb volt a kárhozatnál; féltem és
853   XXIII|                     kezei közt; körös-körül volt véve szerető szívektől.~ ~–
854    XXIV|              magában halkan. – Az imént itt volt; már nincsen itt. Hol keressem
855    XXIV|                    Kovács és Varga Péter, a volt jószágigazgató. Szomorúan
856    XXIV|                     a tanúk részéről is alá volt az írva, akkor látszott
857    XXIV|                  álarcozni; ez olyan mosoly volt, mely nem tud magáról semmit,
858    XXIV|              szomorúsága éppoly változatlan volt most, mint hajdan a mozdulatlan
859    XXIV|                  tanácsosnak, úgy látszott, volt még valami mondanivalója,
860    XXIV|             sírhalmot, mely ezüstös ráccsal volt körülkerítve. Még most csak
861    XXIV|                  elvándorolt képek, miket a volt jószágigazgató tartogatott
862    XXIV|                visszaváltozott úgy, amiként volt évek előtt, hogy, midőn
863    XXIV|                   Rudolf végrendeletében az volt írva, hogy Zoltán az ő halála
864    XXIV|                    becsületbeli tartozás is volt az.~ ~E nemes férfi nevének
865    XXIV|                  titka egyedül Zoltán előtt volt ismeretes; csak ő sirathatta
866    XXIV|                     hogy hiszen elég sokáig volt boldog, s ezentúl gyermekeiben
867    XXIV|            világítva az ő örömében.~ ~Ünnep volt e nap minden háznál, s ez
868    XXIV|                     visszavívott, akihez hű volt örökké, és aki által boldog
869     XXV|               undokság sült ki; szerencséje volt, hogy vele együtt igen sokan
870     XXV|             ottveszté, ami rá nézve drágább volt jó hírnél és névnél: ügyvédi
871     XXV|                      Nem talált senkit. Nem volt olyan szerencsétlen ember
872     XXV|                     talált otthon. Talán ki volt már adva az arcképe minden
873     XXV|                 előtte, pedig annak is alig volt már karimája, és hogy szokott
874     XXV|             negyedik emeletbe, s nagy kedve volt akkor meg onnan a negyedik
875     XXV|                miket az hihetőleg gondatlan volt tőle visszakérni, vagy amiket
876     XXV|                   lehet kísérteni.~ ~Könnyű volt a Kárpáthy-család bankárjától,
877     XXV|                   legszélső szegletében sem volt előle tökéletesen biztos.~ ~
878     XXV|                   onnan. Ez zseniális ötlet volt tőle. Már hiába, kedves
879     XXV|                Kőcserepy ezúttal igen elmés volt.~ ~Maszlaczkynak kedve lett
880     XXV|                 Persze, persze; jó elmésség volt Kőcserepynek az én követeléseimet
881     XXV|               meresztve.~ ~Maszlaczky úrnak volt egy irtóztató nagy kabátzsebje,
882     XXV|                 Abellino, s nagyon kíváncsi volt a feleletet hallani rá.~ ~–
883     XXV|                  igenis.~ ~Abellino úgy meg volt rettenve, hogy egy szóval
884     XXV|            fürdőtulajdonos leleményes ember volt. Amint megértette eleitől
885     XXV|                 néha franciául vagy németül volt írva. Mikor már azt hitte,
886     XXV|              ilyenféle.~ ~Abellino dühösebb volt egy vért szagolt kannibálnál;
887    XXVI|                 jelentett, az csak képzelet volt, nem látta, nem hallotta
888    XXVI|                  fáj-e neki valami?”…~ ~…Ez volt a vége hazánk két legnagyobb
889    XXVI|                    abból, ami valaha Vilmáé volt, azon leányé, aki oly nagyon
890    XXVI|                  látni.~ ~Künn a kertben el volt hagyva minden, míveletlen
891  Vegszo|                     bármelyikünknél élet-ér volt a költészet, szűz gondolat
892  Vegszo|                     honfiérzet; sokkal több volt a hűség, sokkal több a részvét,
893  Vegszo|                   nagyobb és virulóbb, mint volt azelőtt.~ ~E nagy, honérdekű
894  Vegszo|               magyarázata e mondásnak.~ ~Mi volt az, amit Zoltán Vilma iránt
895  Vegszo|                 alakok számára.~ ~Azért nem volt bátorságom egynek is az