Rész

 1       I|            első gyümölcsével; milyen boldog, ha akad valakire, aki meghallgatja
 2       I|             Ez ma játszani akar itt! Boldog kívánság. Csak legyen kinek.
 3      II|           Híre volt messze vidéken a boldog kertnek, senki sem dicsekedhetett
 4     III|           azóta mind családos anyák, boldog nők és a többi…~ ~Egy tükör
 5     III|             Zoltánnak, aki nagyságod boldog álmait a legelső sírásával,
 6       V|          dobog, s van az életnek oly boldog kora, melyben minden szívdobbanás
 7       V|        önmagát neveli, az aligha tud boldog lenni; mert a nő boldogsága
 8       V|           megbocsásson ön, ha egy nő boldog, az szerencse, de nem érdem.
 9       V|             az alkalmat.~ ~– Valóban boldog azon férfi, ki ily magas
10       V|            határozottabban. Legyen a boldog határidő fél év azon nap
11      VI|         szárazföldek sem voltak igen boldog állapotban; a legjobb helyeket,
12      VI| deszkasimaságú úton robognak végig a boldog földészek egészséges virgonc
13      VI|          ahogy lenni kellene, mennyi boldog ember dicsérhetné az Istent –
14    VIII|          keblére veté magát, s olyan boldog volt, midőn az őt erősen
15      IX|         pedig annak még megvolt az a boldog gondolatja, hogy egykor
16       X|           vitte ölében.~ ~Óh, milyen boldog az az asszony! – sóhajta
17       X|              édes otthon, a csendes, boldog szentirmai esték, a vidám
18       X|            lesz különbség, egyik oly boldog lesz, mint a másik, és oly
19      XI|         romhalmokat, s meglátszott a boldog földön isten jobb keze.~ ~
20      XI|        kellett; csak ő maga nem lett boldog, csak ő maga hullott szét
21     XIV|   Emlékezik-e még a hajadon azokra a boldog óráira a gyermekábrándoknak,
22     XIV|            szállására haza.~ ~Milyen boldog álmai voltak ez éjjel, egész
23   XVIII|            zokog, és úgy örül, olyan boldog.~ ~A szép gyermek, mintha
24     XXI|         semmit. Valószínű, hogy igen boldog ember lett belőle, s fogott
25     XXI|           imádott gyermeket, aki oly boldog, mint nemes, és oly okos,
26     XXI|            együtt lehessenek; milyen boldog lehetett!~ ~Hallhatá, érezheté,
27   XXIII|       felejtett kis kezet… Ártatlan, boldog gyermek, kinek még fogalma
28   XXIII|         viselje magát jól, és legyen boldog…~ ~Itt néhány percig elhallgatott
29   XXIII|         budai lakunkba, ahol ő olyan boldog volt, ott ismét boldog fog
30   XXIII|         olyan boldog volt, ott ismét boldog fog lenni; nem törődöm én
31   XXIII|          boldogságom. Nem lesz olyan boldog ember több, mint én. Hiszen
32   XXIII|          viruló szépséggel arcaikon, boldog reményekkel szíveikben,
33   XXIII|         szerettél mindig, ahol olyan boldog voltál, és ott ismét boldogok
34   XXIII|           igazságtalan vagy. Azzal a boldog gondolattal, hogy te jó,
35   XXIII|        bezárta szép szemeit…~ ~…Légy boldog, kedves gyermek… a te boldogságodat
36    XXIV|            kívánom neki, hogy legyen boldog.~ ~Azzal felnyitá az ajtót
37    XXIV|              hiszen elég sokáig volt boldog, s ezentúl gyermekeiben
38    XXIV|           magasból lenéznek, midőn a boldog ifjú kebléhez ölelé régen-régen
39    XXIV|            volt örökké, és aki által boldog fog lenni halálig?…~ ~…–
40  Vegszo|        elutasítod-e hidegen, mert te boldog vagy már, akkor nemtelenül,
41  Vegszo|              nem törekszem, s Zoltán boldog házasságából nem következik