Rész

 1      II|           Eveline – ez a méltóságos asszony neve – kegyesen leereszkedő
 2      II|             mellett.~ ~A méltóságos asszony egy negyven évet meghaladt
 3      II|      vonásait.~ ~Ez az excellenciás asszony leánya, második férjétől,
 4      II|           háziúr által a méltóságos asszony elé vezettetik, ott egy
 5     III|         kártyázik soha; a nagyságos asszony nincs imádókban megszorulva,
 6       V|              hogy derék, magaslelkű asszony, de félt tőle, mint a jégtől.~ ~
 7       V|   megsemmisíttetett.~ ~A méltóságos asszony a zongorateremben fogadá
 8       V|          hogy tréfál-e a méltóságos asszony, vagy gúnyolódik. Hanem
 9       V|           úrnak:~ ~– És a méltságos asszony…?~ ~Kőcserepy úr megnyugtatólag
10     VII|        könnyezett egy szerencsétlen asszony, talán most is ott jár,
11    VIII|      vezetett a boldogult nagyságos asszony szobáihoz, kit halála után
12    VIII|       maradt, ahogy azt a nagyságos asszony hagyta, egy szék meg nem
13    VIII|           édesanyja, a jó nagyságos asszony élt és meghalt. Tudom, hogy
14    VIII|          meg kell halni…~ ~(Szegény asszony, jól sejtett. Másnap reggel
15    VIII|              Én a legboldogtalanabb asszony, ő a legboldogabb férj.
16      IX|           velök össze. A méltóságos asszony szobái egészen el voltak
17      IX|           fordultak be a méltóságos asszony szobáihoz vezető folyosóba,
18      IX|            Úgy hiszem, a méltóságos asszony éppen az elmondottak fölött
19      IX|            könnyebb.~ ~A méltóságos asszony sohasem szokta szigorúságát
20      IX|             magamat.~ ~A méltóságos asszony nem tartotta Julcsa csínját
21      IX|            kedély lett a méltóságos asszony; megölelé Zoltánt, elmondá
22       X|            egész fogáson, háziúr és asszony agyonfáradnak a kínálkozásban.~ ~
23       X|        matyókkal, vagy egy elkésett asszony, ki síró gyermekeit vitte
24       X|             Óh, milyen boldog az az asszony! – sóhajta fel a tanácsos
25       X|             bankadó. – Az a szegény asszony mindenét elveszti ez órában,
26       X|         hágott a vízbe.~ ~A szegény asszony reszketett a hideg és a
27       X|         Csak te.~ ~– És a nagyságos asszony?~ ~– Nem.~ ~– Hát az édes
28       X|            kereskedő, itten szegény asszony lakott. A kereskedő, midőn
29     XIV| fiatalembert, mint más. A nagyságos asszony hidegen bólint fejével,
30   XVIII|               Pedig azt a nagyságos asszony elébb megtudja, mint kellene.
31   XVIII|          gondolat, hogy a nagyságos asszony most őreá haragszik, egészen
32   XVIII|          elvesztenie?~ ~A nagyságos asszony keservesen meg van bántva
33   XVIII|          fáradjon azzal a nagyságos asszony – biztatá a túlbuzgó szakácsné. –
34   XVIII|           majd meglátja a nagyságos asszony, ha arra fordul, maga pedig
35   XVIII|   Méltóztatott? Igenis. A nagyságos asszony is említi, hogy levelemet
36   XVIII|    elkövethettem volna. A nagyságos asszony nem jól értett engem.~ ~–
37   XVIII|            mondák, maga a nagyságos asszony hímezte. A filozófnő igazi
38     XXI|            akiket szeret.~ ~Szegény asszony! És amidőn a legnagyobb
39    XXII|             kijött rajta az a fehér asszony, aki itt mellettem lakik;
40    XXII|           volt itt, csak az a fehér asszony. Itt ült egész éjjel az
41    XXII|          zavarja-e meg. A nagyságos asszony ott ült íróasztala előtt,