Rész

 1      II|            csak azt szerette volna tudni, hogy ki lehetett az az
 2     III|           saját ügyem mibenállását tudni akarom?~ ~Maszlaczky úr
 3     III|            apránként pattogva.~ ~– Tudni akarja! Nem olyan gyerekség
 4     III|        nyugtalan vagyok, szeretném tudni ügyem mibenlétét.~ ~– Jól
 5     III|        miután ez mit sem akar róla tudni. Az ígért jutalomért letette
 6      IV|        titkaival vonva maga után a tudni vágyókat.~ ~Vajon mi támasztá
 7       V|       okosan értésére adott néhány tudni való dolgot.~ ~– Vilma leányom
 8       V| szerelemről s más efféle dolgokról tudni, ezt én igen helyesnek találom,
 9    VIII|          jókor meg fogod azt úgyis tudni; és az a nap, melyben megtudod,
10    VIII|            velem egy sírba temetve tudni. Éltemben is nehéz terhem
11       X|            No, azt én is szeretném tudni, hogy ki mer odamenni? –
12       X|           haszontalan kreténért!~ ~Tudni lehetett, hogy kit értett
13       X|           tetejéről bámulnak – nem tudni, hova.~ ~– Ne tégy már többet
14       X|           jönni.~ ~– De hátha majd tudni akarják, hogy van kis anyácskám?~ ~–
15       X|            a deréknek, csak annyit tudni róla, hogy tüzér volt.~ ~ ~ ~
16      XI|    Legjobban szerette hazáját”, és tudni fogja róla mindenki, hogy
17     XII|            még azt sem volt szabad tudni, hogy Zoltán nem levelez
18     XII|         átmegy Angliába. Szeretném tudni, hogy hát ott miféle új
19     XIV|        szabad remegni, de meg kell tudni, minő titok az, mely közte
20     XIV|        ember, megszűnt ön szeretni tudni, és megtanult gyűlölni,
21     XIV|      neszét annak, amit ő meg akar tudni.~ ~Egyszer végre nyomára
22     XIV|            aranyát; mert nekem, ha tudni akarja, nagyságos Kárpáthy
23     XIV|      olvasott a perből. Nem akarta tudni, hogyan vádolják Rudolfot,
24      XV|   rendelkezésére. Én meg fogom azt tudni elébb-utóbb.~ ~– Kérem,
25      XV|            rejté némán; nem lehete tudni, hogy sír-e, vagy meghalt.~ ~
26   XVIII|       régóta nem titok. Én szoktam tudni mindent, ami körülöttem
27   XVIII|       teremtőm! Hiszen méltóztatik tudni, hogy engemet egész más
28   XVIII|         vele:~ ~– Nincs szerencsém tudni, mely ország szalasztá ide
29   XVIII|         monda neki:~ ~– Ha kívánja tudni uraságod, ki vagyok? Nevem
30   XVIII|               De hát méltóztatik-e tudni, hogy kicsoda az az ember?~ ~–
31   XVIII|           mondogatni:~ ~– Uram! Ön tudni fogja, miszerint minden
32   XVIII|          rá fogcsikorgatva.~ ~– Ha tudni kívánja nagyságod, megmondom,
33     XXI|      hosszú időt adok, meg találja tudni a főlovászmester, s megakadályozza
34   XXIII|            Ezt elébb kellett volna tudni!~ ~A nagy, hatalmas férfi
35   XXIII|        mindent tudok. Olyan jó azt tudni, hogy engemet mindenki szeretett.
36    XXIV|          embernek. Hogy ki az, ezt tudni fogja az ifjú Kárpáthy,
37     XXV|         orvosának.~ ~– Méltóztatik tudni, hogy Kőcserepy tanácsos
38     XXV|       izzadni.~ ~– Azt méltóztatik tudni, hogy én követelésemről
39    XXVI|  megérdemelni, azt alkotni is kell tudni.~ ~Késői években egy hírlapi
40  Vegszo|           ez, mint a szíves olvasó tudni fogja, csupán Zoltán életének