Rész

 1      II|          jó, hintázz bennünket…~ ~Ekkor mosolyogva lépett oda az
 2     III|        valószínűbb legyen. Ő maga ekkor már hetvenesztendős volt.
 3      IV|  kétezeret ír helyette, megfizeti ekkor meg ekkor.~ ~Mind hasztalan.
 4      IV|     helyette, megfizeti ekkor meg ekkor.~ ~Mind hasztalan. Mindenkitől
 5      IV| gondnoktól, napi illetőségében.~ ~Ekkor aztán egy szépen összekötött
 6       V| Szerencsére a tanácsos úr hintaja ekkor gördült be a kapu alatt,
 7      IX|       versét kivakartatni.~ ~Csak ekkor kezdte a septemvir úr Zoltánt
 8       X|         alulról szokott kezdődni. Ekkor azután nekem esett, szakkerlótozott
 9       X|        Sziszifuszi munka volt az. Ekkor egy éltes mérnökkari őrnagy
10       X|         lábait kezdte érni a víz. Ekkor maga az őrnagy ugrott le
11       X|          egy jégmező közepén. Már ekkor homályos volt az idő, nemigen
12       X|     mindig távol esett el tőlünk. Ekkor én odakiáltottam hozzá,
13       X|  önmagától kezdett felbugyogni.~ ~Ekkor volt tizenegy óra éjfél
14       X|        kulcsokkal, uram! – kiálta ekkor egy jelenlevő inas, eldobva
15       X|        együtt le a lépcsőkön. Már ekkor mindenki az udvaron állt.~ ~
16       X|   bizonyosan elfutott mindenki.~ ~Ekkor egyszerre úgy tetszék, mintha
17       X|          kiszállni! Maszlaczky úr ekkor könyörgésre fordította a
18       X|          Senki sem ajánlkozik rá. Ekkor egy kopott, szegényes napszámos
19       X|         őket innen atyjok nélkül. Ekkor egy fiatal hős kiválik a
20       X|        kapaszkodva, menekül vele; ekkor azt mondá, ha elveszett
21       X|           szabadítására? – kiálta ekkor a téren állókhoz a főherceg,
22     XII|           aggodalmakat kiállanom, ekkor kapok csak tőle levelet
23    XIII|             felelt az érkezett, s ekkor kitűnt, hogy még a nyelve
24    XIII|        kérdé Maszlaczky úr, s már ekkor felállt a székéről.~ ~–
25     XIV|           hajtatott.~ ~Kovács már ekkor egy év óta Pesten lakott
26     XIV|   szorongó tekintettel nézett fel ekkor ügyvédjére, s mintha a régi
27     XIV|          én tudtommal nem – szólt ekkor Kovács határozottan. – Én
28     XIV|        részt vehetni többé!~ ~Már ekkor meg volt érlelve lelkében
29     XVI|         méltóságod? – szólalt meg ekkor az orvos. – Méltóságod éppen
30    XVII|        erősebb akarattal bírt már ekkor, mint hogy egyszer megkezdett
31   XVIII|      bánni, mint a citromfűvel.~ ~Ekkor jött fráter Bogozy a fiskális
32   XVIII|          álmodja ő ezt a képet?~ ~Ekkor a gyönyörű, angyalarcú gyermek
33   XVIII|   taglejtésekkel bebizonyítani.~ ~Ekkor Dabroni maga lépett közbe
34   XVIII|           odaérkezének, Tarnaváry ekkor kinyitá előttük az ajtót.~ ~–
35   XVIII|       voltak az utcára terelve. – Ekkor valaki elkiáltja magát:~ ~–
36   XVIII|          útra térítette.~ ~Bogozy ekkor a legnagyobb kegyelettel
37     XXI|    karzatok dühös tombolásától.~ ~Ekkor Miklós báró felállt, és
38     XXI|           egymással.~ ~Miklós már ekkor tudta, hogy Rudolf meglövetett.
39   XXIII|           kezét tartá kezeiben.~ ~Ekkor ismét nyílt az ajtó, s a
40     XXV|         kiköltözött az országból; ekkor már nem találhatott rá Maszlaczky