Rész

 1      II|     lámpásos gyereket.~ ~Rudolf csendesen mosolygott.~ ~– Aki kíséretemet
 2      II|     hajoltak hozzá, mire Rudolf csendesen odasúgta nekik:~ ~– A nádor…1~ ~
 3     III|        tartott a trójainál.~ ~– Csendesen, kedves nagysád. Nekem szükségem
 4     III|         Én hagytam őt nőni szép csendesen, s nem siettem vele, míg
 5     VII|       alatta ült a két gyermek, csendesen hullongott alá reájok egy-egy
 6    VIII|        nyikorgással felnyílt, s csendesen beléptek mind a ketten,
 7    VIII|    hangot. A szellemek alusznak csendesen.~ ~A gyertyák továbbvitetnek,
 8       X|     sietve. Maszlaczky úr pedig csendesen fütyörészve köté fel fehér
 9       X|     viszi alá a folyam a hullát csendesen, s ülnek körülötte a jégravatalon,
10       X|     nagy darab elvált belőle, s csendesen odábbúszott. Azonban az
11       X|          a másik oly nyugodtan, csendesen, mintha mindaz, ami alatta
12       X|        volt, mint repednek szép csendesen odább. A nyílás mindig hosszabb,
13       X|     hogy úgy lesz. Elnézte szép csendesen, mint tágul egyre a támadt
14     XVI|         fa pedig odafenn feküdt csendesen, mereven a maga kínlódási
15   XVIII|    mosolyával, egyik lábát szép csendesen rázogatva.~ ~– Ismerem,
16   XVIII|        hogy szobája ajtaja nagy csendesen felnyílik, s rajta mosolygó
17   XVIII|    tették.~ ~ ~ ~Engedjünk szép csendesen elmúlni négy egész esztendőt.~ ~
18   XVIII| Engedjük beszélni, legyünk csak csendesen! Halljuk!~ ~Olyan hallgatás
19   XVIII|       az, hogy Szentirmay hívei csendesen, szép rendben vonultak be
20   XVIII|         gyűlésterem ellen, szép csendesen kimentek az előteremből,
21   XVIII|       kivitt ensemble-nek. Szép csendesen kilépett az erkélyre, s
22     XXI|    ajtót, s kérte Zoltánt, hogy csendesen lépjen, mert a gróffal szerencsétlenség
23    XXII|   szerettünk téged!~ ~A leányka csendesen megfogta atyja kezét, és
24    XXII|        hallott. Elébb benyitott csendesen, széttekintve, ha nem zavarja-e
25   XXIII|                          XXIII. Csendesen~ ~A tanácsos szobájába tért,
26   XXIII|        nyitott be óvatosan.~ ~– Csendesen, csendesen! – suttogá a
27   XXIII|        óvatosan.~ ~– Csendesen, csendesen! – suttogá a beteg, fehér
28   XXIII|        néma szemrehányását.~ ~– Csendesen, csendesen, kedvesem – suttogá
29   XXIII|  szemrehányását.~ ~– Csendesen, csendesen, kedvesem – suttogá Katinka,
30   XXIII|         hallhatóan susogva:~ ~– Csendesen… csendesen… csendesen…~ ~
31   XXIII|         susogva:~ ~– Csendesen… csendesen… csendesen…~ ~Kőcserepy
32   XXIII|           Csendesen… csendesen… csendesen…~ ~Kőcserepy felkelt ágya
33   XXIII|   cselédeknek halkan súgva:~ ~– Csendesen, csendesen.~ ~Azok lábujjhegyen
34   XXIII|    halkan súgva:~ ~– Csendesen, csendesen.~ ~Azok lábujjhegyen jártak
35   XXIII|     elhallgatott, ellankadott – csendesen – csendesen…~ ~Odafenn az
36   XXIII|       ellankadott – csendesen – csendesen…~ ~Odafenn az írószobában
37   XXIII|  boruljatok le, és imádkozzatok csendesen… csendesen…~ ~Csendesen!~ ~
38   XXIII|         imádkozzatok csendesen… csendesen…~ ~Csendesen!~ ~A nap most
39   XXIII|         csendesen… csendesen…~ ~Csendesen!~ ~A nap most lövelli legelső
40    XXIV|       tanácsos utazott tovább … csendesen … szomorún … egyedül…~ ~ ~ ~