Rész

 1      II|       jurátus – igazítá ki egy vén urasági huszár.~ ~– Mi az
 2     III|     találunk minden időben egy vén jubilátus huszárt mint fiskális
 3     III| megvetemedett székek egyikén a vén jurátus, Bogozy, és másolja
 4     III|       hangzatos címét viseli a vén sas, anélkül, hogy attól
 5     III|      meggyőződhetünk, amidőn a vén huszár belép az ajtón, s
 6      IV|      sem volt már ez órában. A vén huszár otthon lehetett már
 7     VII| sorozat volt az, melyet valami vén tisztviselője, Varga uram,
 8    VIII| felcammog. Meglátva kis urát a vén szolga, szerét teszi, hogy
 9    VIII|   kőművest! – monda szárazon a vén cselédnek.~ ~– Minek az,
10    VIII|      kezdett látni a munkához. Vén legény volt már, nemigen
11    VIII|      omlott a fal; Zoltán és a vén Pál csak a téglákat segítették
12    VIII|     betört résig, mely előtt a vén szolga mozdulatlanul állt
13       X|       menyasszonyát Budának, e vén hadastyánnak, nagyszerű
14       X|     igen jeles tréfa volt. Egy vén filiszter házában lakom,
15       X|       lépcsőzet alsó fokán egy vén koldusasszony feküdt, kinek
16       X|    Egyik révészt meghatották a vén koldusnő nyögései, s hajlandó
17       X|        közt beszélni egy néhai vén tabuláris ügyészről, ki
18       X|        Ott egy szögletben ül a vén jurátus is, fráter Bogozy,
19       X|       az ifjak valamennyien. A vén Bogozy is felkelt, kivette
20       X|     míg csak porrá nem lett; a vén szél jajgatott a nagy tűzben,
21     XIV|    ismeretséget, s odasietve a vén szittyához, megszólítá:~ ~–
22     XIV|    Bogozy! Mit csinál itt?~ ~A vén sas félretekintett, s anélkül,
23     XIV|        kezébe, azt odanyomta a vén fiú markába.~ ~– Fogja ezt
24     XIV|       fiskális.~ ~– Hisz azt a vén invalidus gavallért csak
25     XIV|      múlva útra készen állt; a vén huszár vitte utána bőröndjét,
26     XIV|      mitől lesz az ember olyan vén!~ ~A legelső irat volt a
27     XIV| vallomását az ősz cselédnek, a vén jószágigazgatónak, mik a
28   XVIII|        az ő apáikhoz, csak egy vén ordas él még belőlük, annak
29   XVIII|         hogy ez is csak valami vén alárendelt tisztviselő,
30   XVIII|      az ügyvéd úr parancsát. A vén szolga sokkal szomorúbb
31   XVIII|         No, kulcsár fog lenni. Vén cselédek már csak kulcsárnak
32   XVIII| festett fal előtt állott meg a vén Pál, s ujjával oda mutatva
33   XVIII|        tréfásan az ügyvéd úr a vén szolgától.~ ~Az egész komolysággal
34   XVIII| nevessen rajta.~ ~– Mulatságos vén gyerek. Nem fél a kísértetektől,
35   XVIII|       nincsen itthon, csak egy vén cseléd van a háznál, az
36   XVIII|     számára.~ ~A lovaggá ütött vén jurátus (bocsánat! fiatal
37   XVIII|     Kőcserepy táborából, holmi vén fogatlan kortesek, akik
38      XX|     éveit mint férfi érte meg, vén az az ötvenesekben; legalább
39   XXIII|     folyosón.~ ~Valami babonás vén dajka keresve keresi viselt