Rész

 1      II|          elfeledni még most is a régi megbántásokat, az akkori
 2      II|        néhány percre elfoglalni. Régi ismerősök vagyunk.~ ~Tarnaváry
 3     III|      kívánják; pedig ez már csak régi anekdota.~ ~Ő a bűnbakja
 4     III|         miként ledörzsöli róla a régi bőrt, s új ábrázattal fog
 5      IV|       lelkiismeretessége miatt a régi terhek kifizetésében Abellinónak
 6       V|              Tehát tizenhat éves régi barátságunk volt-e valaha
 7    VIII|     továbbvitetnek, a két arckép régi homályába vész újra, a rekedt,
 8       X|         fiai mi vagyunk neki. Ez régi dolog, és mégsem akarja
 9     XII|        parenthesisbe teszi, hogy régi fordítások szerint hibásan
10    XIII|          nagyon messzire elvitte régi helyéről a világot itt Magyarországon.~ ~
11    XIII|     milyen piros. Ezek a kékek a régi rossz vért viszik ki, a
12    XIII|          rossz vért viszik ki, a régi rossz anyagot, a megromlott
13     XIV|          vádolta volna magában a régi eszménykép iránt.~ ~Pedig
14     XIV|      Kárpáthy család ügyvédje. A régi öreg ügyvédet, ki János
15     XIV|         veszedelmes újító, aki a régi jó rendet fel akarja forgatni,
16     XIV|      Zoltán ellen foly, egyikére régi ismerős ügyészeinek bízza,
17     XIV|     ekkor ügyvédjére, s mintha a régi kísértet egész terhével
18     XIV|   városban.~ ~– Hát még mindig a régi állapotban van? – kérdezé
19     XIV|   valamit gondolna, odafordult a régi hű szolgához, különös tekintettel
20     XIV|        gondolá egykor magában. A régi Pest mindenütt épülőfélben
21     XVI|      Alku egy veszendő lélekre~ ~Régi mese, s csaknem minden vallás
22    XVII|         kísértésen: elbúcsúzni a régi eszméktől.~ ~Nem ez a gazdagság,
23   XVIII|          e kék magyar nadrágos s régi divatú, kifent ősz bajuszú
24   XVIII|  kedvemért térjenek el ezúttal a régi rendtől, hatfélénél többet
25   XVIII|      Azonközben hozzanak abból a régi szilvóriumból appetitorium
26   XVIII|       kárba veszett fáradságaért régi kliensét ragadja meg, Abellinót,
27   XVIII|         Miska, a Kárpáthy-család régi jó cimborája, tartotta őket
28      XX|        elválasztja Szentirmától. Régi erdő, nagy tölgyfákkal,
29   XXIII|        járnak szét a szobában, a régi hagymázos víziók ismét visszatérnek.~ ~–
30    XXIV|         sátoros ünnep előtt.~ ~A régi, a kedves birtokos fog visszatérni.~ ~
31    XXIV|         mondják:~ ~– Visszajön a régi gazda! Aki úgy szeretett
32    XXIV|         s visszahozza falvaiba a régi aranyidőket.~ ~A család
33    XXIV|          aranyidőket.~ ~A család régi, hű tisztviselői, a hajdani
34    XXIV| visszaszállíttattak, elfoglalták régi helyeiket; a családi címer
35     XXV|                             XXV. Régi jó barátok~ ~Mikor az ember
36     XXV|    találkoztak vele, kikerülték; régi, messziről mosolygó ábrázatok
37    XXVI|         helyen elhagyja a tenger régi partjait, s másutt új medret
38    XXVI|      ezer esztendő kell!~ ~ ~ ~A régi homályos múlt ködéből talán