Rész

 1       I|                olyan nagynak tetszett. – Minő pompás épület, mily büszke
 2      II|            gyermeknek oly mintaképe van, minő Szentirmay gróf, ki nemcsak
 3      II|               mit hallgatni afelől, hogy minő vignette alatt lelhető a
 4     III| Szentirmay-családhoz. Én láttam a minap, minő gyöngéd féltékenységgel
 5     III|                     Tehát mit gondol ön, minő föltételei lehetnének Kőcserepy
 6       V|                 is elmond neki, s várja, minő ítéletet fogna azokban mondani
 7       V|                  a tanácsos úr a szót –, minő sors fog várni egyetlen
 8      VI|              vissza tudnak rá emlékezni, minő hely volt Szentirma a hajdani
 9     VII|                Elszörnyedt minden ember. Minő irtóztató gyalázat ez! A
10    VIII|                  tudá, mi történik vele. Minő vétkével, hibájával adott
11    VIII|                 gondoltam és álmadoztam. Minő ítéletet várhatok? Kárhozatomat
12    VIII|               ott van az legjobb helyen. Minő veszély volna az, ha e levél
13       X|                 óta.~ ~De táncolni most! Minő gondolat ez?~ ~Ki áll olyan
14       X|               távolról elhozott hulla…~ ~Minő jéghideg borzadály futott
15       X|              kivilágítatlan házak előtt. Minő zilált kép tűnik fel újra
16      XI|                még földi halottnak soha, minő Magyarhon fővárosáé.~ ~Adják
17     XII|          semmiféle lében meg nem főztek, minő sajátságos nézpontból veszi
18     XIV|              remegni, de meg kell tudni, minő titok az, mely közte és
19     XIV|                tudja, mi kiálthat ott?~ ~Minő kísértetek, minő rémek fognak
20     XIV|                  ott?~ ~Minő kísértetek, minő rémek fognak előjőni, ha
21     XIV|         váltogatni egymást szemed előtt, minő alakokról még sejtelmed
22      XV|               látott annak, s elgondolá, minő kínba kerülhet neki ez eszméken
23      XV|                 megtudná, hogy Kőcserepy minő szerepet játszik e perben,
24    XVII|             gondolat kínzotta legjobban. Minő arccal fog megjelenni azon
25   XVIII|               fölvettek.~ ~– Iszonytató! Minő gyalázat! Én ilyen embertől…!
26   XVIII|                  szívére utalni; ismeri, minő hatása van a fokonkénti
27   XVIII|          méltóságodat, vegye tekintetbe, minő rossz származhatik abból,
28     XIX|                 tért, lankadtan susogá: „Minő gyalázat! Minő gyalázat”;
29     XIX|                  susogá: „Minő gyalázat! Minő gyalázat”; és azután ismét
30      XX|               belőlök: „Scart”.~ ~Scart! Minő gúny, minő megvetés! Scartba
31      XX|              Scart”.~ ~Scart! Minő gúny, minő megvetés! Scartba tették,
32      XX|             fognak semmit reája bízni.~ ~Minő szomorú alak: egy nagyravágyó
33      XX|                  aki hallja vagy nincs: „Minő szégyen, minő gyalázat”!~ ~
34      XX|               vagy nincs: „Minő szégyen, minő gyalázat”!~ ~Jönnek naponként
35      XX|                  itthon, Kárpátfalván…~ ~Minő szégyen, minő gyalázat!~ ~
36      XX|            Kárpátfalván…~ ~Minő szégyen, minő gyalázat!~ ~A tanácsos gyakran
37     XXI|               hozzá intézte szávait.~ ~– Minő különös az, hogy az előttem
38     XXI|              fedett vas keresztpajzzsal, minő a vívókardokon szokott lenni.