Rész

 1      II|      úgy felverte az árát, hogy akinek éppenséggel nem az ablakon
 2     III|    akkor minek oda az „uram”.~ ~Akinek hírhedett szokása volt minden
 3     III|       mindenki, hogy ő az úr, s akinek nem tetszik a poros székre
 4     III|        egy idegen emberé volna, akinek fogadásból képére mászik,
 5    VIII|         úgy érzem magamat, mint akinek holnap már meg kell halni…~ ~(
 6    VIII|   Érzéseiddel ne légy pazar, de akinek odaadtad, ahhoz légy hű!
 7      IX|     karika szemöldökű leánykát, akinek, ha a szeme sírt is, de
 8       X|        meggondolva a szót, mint akinek az önfenntartás ösztöne
 9       X|       kiálta fel Maszlaczky úr, akinek oly jólesett ez a tudósítás,
10       X|  hintóra és lovagra; egy-kettő, akinek nem volt oly nagy oka sietni,
11       X|  kettővel fölér veszély idején. Akinek kardja van, az soha sincs
12       X|    egyetlenegy, aki megsiratná, akinek fájna, ha ő nem lesz, vele
13       X|      emberek éheznek is. Ki az, akinek eszébe jutott, hogy az éhezőkön
14       X|        mulatságot tud csinálni, akinek nincs szíve a szerencsétleneken
15       X|  micsoda semmirekellő lehet az, akinek ilyenkor is eszébe jut ez
16    XIII|  ismétlé gépszerűleg az ügyész, akinek most annál okosabb nem jutott
17     XIV|          legbájosabb delnőit, s akinek nem volt elég alkalma Wesselényit
18     XIV|      gyermek volt mind a kettő, akinek egymás előtt nincsen titka,
19     XIV|        most cenzúrázott ügyvéd, akinek még semmi gyakorlata sincsen:
20     XIV|      lemásolja, s átadja annak, akinek azt nem volna szabad látni,
21     XIV|      rosszat nem sejtő ifjúnak, akinek még csak sejtelme sincs
22      XV| keserűbb könnyeket hullatott, s akinek még sok mással tartozom,
23    XVII|         átadva annak a kezeibe, akinek lelkét, életét megmérgezék,
24   XVIII|        valakit önnek szólított, akinek címe is van. Maszlaczky
25   XVIII|    legbensőbb barátságban állt, akinek az arcát sohasem látta másként,
26   XVIII|       másként, mint mosolyogva, akinek kegyei által elhalmoztatott,
27   XVIII|    felügyelő hivatalnok vagyok, akinek kötelessége önt elfogatni
28   XVIII|      ügyvéd és ügyes-bajos fél, akinek pere van nála, kénytelen
29     XIX|     szívéhez legközelebb áll, s akinek a szíve mégis tőle legtávolabb
30     XXI| nemességben nem akad egy férfi, akinek bátorsága volna szavaiért
31     XXI|       beszél rólad, egyedül én, akinek te mindene vagy.”~ ~Az ifjú
32     XXI|         és oly okos, mint szép, akinek olyan nagy jövendőt ígérnek –
33     XXI|    dicsőségétől ragyogott, mint akinek a polgárkoszorút sikerült
34     XXI|       gyermekijesztő Bramarbas, akinek a gyávasága példabeszéd.~ ~–
35     XXI|         valami szenvedő lovagé, akinek az imádottja nagyon sokat
36    XXII|       kérdezé leányától az apa, akinek úgy fájt ez a gondolat. –
37   XXIII|        azt a kis parasztleányt, akinek egyszer egy idegen hölgy
38     XXV|       ám cseréljen vele lelket, akinek tetszik, de ezen az innensőn