Rész

 1      II|            e boszorkányszombatokra való helyet. Pénzzel mindent
 2      II|         fordul elő szó; ez uraknak való téma, inasoknak derogál.~ ~
 3      II|             fogj magadnak magadhoz való öregurat.~ ~Zoltán megcsókolá
 4     III|          Ez éppen Maszlaczky úrnak való ember. Leír mindent, amit
 5     III|        nagyon rossz hírű családból való leányt. No, itt tessék megfogni
 6     III|           oly kétértelmű családból való leányt, hogy ez a föltétel
 7     III|          tűnt fel.~ ~– Nem is arra való. Az ilyen titkok csak azért
 8     III|     bocsánat, nagyságod is közőlök való –, ők azt hitték, hogy én
 9     III|           örökké. Senki sem tudja, való volt-e, nem-e”.~ ~Abellino
10       V|        értésére adott néhány tudni való dolgot.~ ~– Vilma leányom
11       V|           még nem férjhezmenetelre való.~ ~– Óh, kérem, néhány év
12     VII|    elváljunk? Hisz emlékkönyv arra való, hogy elmenjünk messzire,
13      IX|         ezt az egész Szentirmayval való ismeretséget. Beh szép provincia
14      IX|            másik a gyönyörű kertre való kilátással. Minden a legnagyobb
15       X|            amióta holmi tanárokkal való ismeretsége folytán kitudta,
16       X|            mely meghazudtolá a nem való mosolyt.~ ~– Ide a kulcsokkal,
17       X|         kérem, tegye félre irántam való haragját ebben a pillanatban,
18     XII|        alig volt annyi csodálkozni való, mint nagyságos Tarnaváry
19     XII|            ifjú úr felől.”~ ~Látni való, hogy ilyenformán igen sok
20     XII|          ablakába; nem a magyarnak való a tenger, az anglus sem
21     XII|             Piha! Magyar mágnáshoz való az ilyen zsugoriskodás?
22    XIII|           De kedves báró, hát mire való ez az öngyilkosság? – kérdezé
23    XIII|          meg fog nehezülni. – Mire való ez az inquisitionalis kínzás?~ ~–
24    XIII|   inquisitionalis kínzás?~ ~– Mire való, édes barátom? Nézzen ide!~ ~
25     XIV|        irányzá távcsövét, ami arra való volt, hogy az üveg mellett
26     XIV|            nehéz, nehéz, ólomnehéz való!~ ~Ezek az imádott arcok,
27     XVI|       bizonyára csakis angyaloknak való időtöltés, emberi türelem
28     XVI|         Ilyen nem emberi idegeknek való feladathoz fogott a mi ügyvéd
29   XVIII|           van, jól. Nem kulcsárnak való kend, kocsisnak hamarább.
30   XVIII|           konferencia volt. Előtte való napon a tanácsos úr három
31   XVIII|        maga is ebből a vármegyéből való, mégpedig a híres Kokánfalvából,
32   XVIII|         igyék a borukból; veszteni való rossz volt! Csakugyan nagy
33   XVIII|            ügynél! Semmi sem elébb való kötelesség ennél, és én
34     XXI|           előtte titok, sőt hit és való, hogy egy drága szívet bír,
35    XXII|           Ki lakik itt a mellettem való szobákban? – kérdezé egy
36    XXIV|            Vilmának, ez éppen neki való mű.~ ~És jár vele szobáról
37  Vegszo| mellékszemélyzet csak staffage-nak való, s pontos kirajzolásuk által