Rész

 1       I|         mond a költő.~ ~S midőn az utolsó szózat is elhangzott az
 2     III|          vele.~ ~Végre elgyűrte az utolsó falatot is, s leütve tenyereiről
 3       V|          tőle, mint a jégtől.~ ~Az utolsó években férje folytonosan
 4       V|          becses figyelmét. Első és utolsó hangja ez belsőmnek, s méltóságodon
 5    VIII|       Rudolf szemei, eszébe jut az utolsó óra, melyet együtt töltött
 6    VIII|      hangtalan légben elhangzik az utolsó kulcsnyikorgás. Zoltán eltávoztában
 7       X|        amit leírok. Mind, mind, az utolsó tényig, szomorú, nagyszerű,
 8       X|           Képzelem, hogy megint az utolsó fillérig mindenét kihányta.~ ~
 9       X| hátráltaták az intermezzók. Már az utolsó szót is leírta.~ ~– Hát
10       X|             Hála az istennek!~ ~Az utolsó éppen tizenegy hüvelyknyi
11       X|            poharai mellett elmúlik utolsó ösztöne is a vak félelemnek.
12       X|          tán az oklevélért járandó utolsó arany, melyet gond nélkül
13       X|      bátorság mint melegít! Már az utolsó lépcsőt is mossa a víz,
14       X|          elrepültek onnan, csak az utolsó hagyott ott egy pici-pici
15       X|        várják a futókkal együtt az utolsó menhelyen a közelgő órákat,
16       X|        ezrei kiáltanak Istenhez az utolsó menedékhelyről. Éjszakai
17       X|     csónakba elhelyeznek. Midőn az utolsó gyermek is lent van, egyet
18     XII|        fogadom az égre, nem leszek utolsó, aki e hivatást betölteni
19     XIV|           elvegyülni.~ ~Odabenn az utolsó darabok járták már, a páholyi
20     XIV|    Tarnavárynét hazakísérje, ki az utolsó hangot is ki szokta várni,
21     XIV|      szembe.~ ~– Le van ám az írva utolsó betűig – bizonyítá Bogozy,
22     XIV|        kellett olvasnia mindent az utolsó betűig, mert ez nem volt
23     XIV|            tud lenni a kettő.~ ~Az utolsó házakat is elhagyta már;
24    XVII|         Keresztül kellett esnie az utolsó kísértésen: elbúcsúzni a
25    XVII|         ürítenie, de kiitta azt az utolsó cseppig.~ ~Egy egész napja
26   XVIII|            lett erre lárma; már az utolsó szavait igazán maga sem
27   XVIII|            Ez ugyan derék dolog.~ ~Utolsó szavait már a gyűlésteremben
28   XVIII|            volt a rend, a fegyelem utolsó színének is; „Üsd, vágd!”
29   XVIII|        hanem áhítattal állt ott az utolsó szóig, amidőn az elnök úr
30   XVIII|        tájékon, mióta ember él. Az utolsó győri inszurrekciónál hátát
31      XX|            más leánya”.~ ~Amint az utolsó házakat elhagyták, megcsapkodta
32    XXII|          Kárpáthy Zoltán édesanyja utolsó óráit leküzdé.~ ~Vilma nehéz,
33   XXIII|       semmi.~ ~Künn a hajnalharang utolsó kondulásai rezegnek szét
34    XXIV|          szekerekre szállítják, az utolsó cseléd szava is elmúlik
35    XXIV|          nézett vissza.~ ~Amint az utolsó házakon túl az országút
36    XXIV|         világ előtt; e házasság az utolsó kételyt is elhallgattatá.~ ~
37    XXVI|          tehetnek hasonlóan.~ ~ ~ ~Utolsó szavunkat végezzük Zoltánnál.~ ~