Rész

 1      II|      kevesebben fognak jelen lenni.~ ~Mire mi megérkezünk, már akkorra
 2      II|            célra vannak összegyűjtve, mire a ritka szépségű rododendronok,
 3      II|            szerencséje a társaságnak, mire Tarnaváry olyan hegyes szemeket
 4      II|        hirtelen eltűntek a verandába. Mire Zoltán az előszobába ért,
 5      II|              közelebb hajoltak hozzá, mire Rudolf csendesen odasúgta
 6     III|              hanem azért, hogy legyen mire lerakni a sok patvar pörös
 7     III|         irkált ama gömbölyű asztalra, mire azt poros voltánál fogva
 8     III|              nagybátyja neve napjára, mire azt szinte halálosan megütötte
 9      IV|                mit csináljak én vele? Mire megyek én vele? Mikor kedves
10      IV|          nagyon lelkére kötötte, hogy mire ő jönni fog, már készen
11       V|      egyszerre elhallgatott a zene, s mire felnyitá az ajtót és belépett,
12     VII|         Akármilyen korán reggel lesz, mire odaér, költse fel rögtön
13     VII|          visszatértek, gondolva, hogy mire még egyszer erre jőnek,
14      IX|           fiatal zongoravirtuózzal, s mire szülői megtudták, már meg
15       X|            partra. Át voltak izzadva, mire odaértek. Az őrnagy figyelmezteté
16       X|         suttogá fülébe a roskatag nő, mire Maszlaczky úr egy hős állását
17       X|               Valamire gondoltam.~ ~– Mire gondolt, kedves anyácskám?~ ~–
18       X|            azzal az elhagyott háznak, mire a tutaj az utca közepére
19       X|   utcaszegletnél Misztizláv barátunk, mire báró Berzy azt válaszolta,
20    XIII|                   De kedves báró, hát mire való ez az öngyilkosság? –
21    XIII|           nagyon meg fog nehezülni. – Mire való ez az inquisitionalis
22    XIII|           inquisitionalis kínzás?~ ~– Mire való, édes barátom? Nézzen
23    XIII|        William! – jajgatott Abellino, mire aztán bejött az inas, ki
24    XIII|            hogy ő csak borbélylegény, mire Mauz úr egy csomó papirost
25    XIII|         körülményeknek fogja felróni, mire doktor Mauz is bátorkodott
26     XIV|           kőben megbotlott szegényke, mire Zoltánnak valódi kötelessége
27     XIV|        Maszlaczky a duzzogó besenyőt, mire az fölöslegesnek tartja
28   XVIII|           gerjedelmes leveleket, hogy mire felébredt, csuron izzadság
29   XVIII|           szaladt menten a fejéből.~ ~Mire a kastély élénkülni kezdett,
30   XVIII|             hang tudakozódik utána, s mire hátratekint, három férfi
31   XVIII|               hegyes spádéikkal, hogy mire hazaért, maga sem ismert
32   XVIII|          kiáltoznak alá az erkélyről, mire Bogozy stentorhangon felordít: –
33   XVIII|             kergetve ki a városból, s mire hírt vettek a veszedelemről,
34      XX| visszafordulva utána jövő anyjához, s mire a levelet oda akarta neki
35    XXII|       csillapult.~ ~Férje megszólítá, mire föltekintett, s inte nekik,
36   XXIII|           vigyázott volna valaki!~ ~– Mire kellett volna vigyáznunk? –
37     XXV|           kullogott a futó báró után. Mire azon szobába ért, ahol őt