Rész

 1      II|      fagylalt olyan édes, mint a kisasszony – monda Vilmához fordulva –,
 2      II|        azért nem szeretném, ha a kisasszony fagylalt volna, mert attól
 3     III|      gróf éltes nőrokona, Marion kisasszony többször említé kötekedve,
 4     III|       törődik velök. Ami pedig a kisasszony nőül vételét illeti, azt
 5       V|           hogy mint reszketnek a kisasszony tagjai; annak is azt felelé
 6       V|         melyeket hihetőleg Vilma kisasszony ujjai csaltak elő a húrokból,
 7       V|    teszek, kedves méltsád. Vilma kisasszony idestova anyja bájainak
 8       V|         mely által egy Kőcserepy kisasszony kezét megnyerhetném, egy
 9      IX|     papájának kézbesítse; Julcsa kisasszony azután levágta az őt illető
10      IX|         egy üvegalmaarcú blazírt kisasszony, akkora orral, mint egy
11       X|         nem szabad. A szép Ilvay kisasszony zongoráz, kinek az orvosok
12       X|      Egészen ott volna, ha Vilma kisasszony távol nem lenne. Zavarában
13       X|        az ütötte meg, hogy Vilma kisasszony nincs jelen.~ ~– Hol van
14       X|         jelen.~ ~– Hol van Vilma kisasszony? A kedves kisasszony. Talán
15       X|       Vilma kisasszony? A kedves kisasszony. Talán nem beteg?~ ~– De
16       X|       nálunk mulatság van, Vilma kisasszony olyankor mindig gyöngélkedik.~ ~
17       X|       nem láttam sehol.~ ~Julcsa kisasszony is bizonyítá, hogy ő sem
18       X| fagylaltot hozott oda számára. A kisasszony orvosai régen megtiltották
19       X|      nézetét, okul adván, hogy a kisasszony beteg.~ ~– Félsz, hogy leiszlak! –
20       X|       megfogta remegő kezét.~ ~– Kisasszony, siessen velem jőni, a falak
21       X|         kezdett lenni.~ ~– Vilma kisasszony, az istenre kérem, tegye
22       X|       házához siettek.~ ~– Itt a kisasszony! – kiálta rájok Zoltán.~ ~
23     XIV|      idegen asszonyság és idegen kisasszony volna, akiknek udvarolnia
24     XIV|        én pedig az övé. Tudja: ő kisasszony, én pedig özvegyasszony
25   XVIII|  kétségbeejtő.~ ~Ha valaki Vilma kisasszony után tudakozódott tőle,
26   XVIII|          maradt. Pedig már Vilma kisasszony is eltávozott a teremből,
27   XVIII|     családjához, hiszen én Vilma kisasszony kezét kívántam megérdemelni,
28      XX|     lovász alig bír vele érni, a kisasszony nem fárad el. Már messze
29      XX|      tornyait is alig látni, s a kisasszony hátra sem tekint.~ ~A határból
30      XX|           Itt megállítja lovát a kisasszony, s odaintve lovászát, leemelkedik
31      XX|     úrhölgy fáradt arcára.~ ~– A kisasszony oly bágyadt, jöjjön be a
32      XX|        látva, hogy az ismeretlen kisasszony ismét visszafordul az erdőbe,
33      XX|        olvassa a szép piros arcú kisasszony, az ő arca is olyan halavány
34      XX|    szavára. Éjszaka is lett, s a kisasszony mégsem került elő.~ ~Kárpátfalván
35     XXI|          A nagyságos grófné és a kisasszony.~ ~– Nőm és leányom.~ ~Hogy
36    XXII|          a gyász. Nagyon beteg a kisasszony, mindig-mindig rosszabbul
37   XXIII|          hogy Szentirmay Katinka kisasszony van itt, ki Vilmát látogatni