Rész

 1     III|     megszorulva, s nemigen törődik velök. Ami pedig a kisasszony
 2       V|            mulatott, nem enyelgett velök: ő megbírálta őket.~ ~Nem
 3       V|        zsebjében, de szépen bánjék velök. Maszlaczky úr azon hitben
 4      VI|            beszédekkel, s megosztá velök falatját; majorosok, tehenészek
 5     VII|           a jót, amit esztendőn át velök éreztetett; hogy oly istenáldása
 6      IX|          Néha egy hónapig sem jött velök össze. A méltóságos asszony
 7       X|       választ el még a várostól.~ ~Velök együtt érkezett meg Berzy
 8       X|         hat legény csónakra szállt velök, s nagy küzdéssel keresztültörtetett
 9       X|       számára.~ ~– Hát te nem mégy velök? – kérdé Wesselényi az ifjú
10       X|         ebédjét, megosztá kenyerét velök, s ápolta a betegeket, vigasztalta
11       X|         keresztül-kasul hajókáztak velök a város minden utcáin, oly
12       X|            mintha a csónak forogna velök. Csak báró Berzynek volt
13     XII|            között tölti az idejét, velök estélyezik, nálok vesztegeti
14     XII|   nagyságot kölcsönözzünk tőlök, s velök emelkedjünk. Más nemzetnek
15     XIV|           színpadon éneklő grófnét velök együtt.~ ~Minden távcső
16     XIV|              Éppen szemtül szemben velök ült egy előtte egészen ismeretlen
17     XIV|          szemeit, azután feltekint velök atyjára s ismét anyjára,
18     XIV|       laknának, hogy odáig mehetne velök! Karját ajánlá az éltesebb
19     XIV|         hintó szemközt találkozott velök, s Szenczyné ráismert korhely
20     XIV|           nevetéssel, kényszeríték velök társalogni, kényszeríték
21      XV| megsemmisítésének, én nem alkuszom velök, beléegyezem. Az, hogy azoktól,
22      XV|            hogy én össze ne jöjjek velök soha. Mindenre felhatalmazom
23     XVI|          egymással, s nem törődnék velök többet.~ ~Ilyen nem emberi
24    XVII|          életét megmérgezék, tehet velök amit akar, nem kénytelen
25    XVII|         nem kénytelen tőlök félni, velök álmodni többé.~ ~– Minden
26    XVII|         hátul a bakon ülve jött el velök Kárpátfalváról.~ ~– Már
27   XVIII|       kaput kinyissa előttök, s ha velök együtt Varga uram is meg
28   XVIII|  könyökével az asztal közepén van. Velök átellenben ül Kőcserepy
29   XVIII|      testvérek közé, együtt isznak velök, összecsókolóznak a részegebbekkel,
30   XVIII|    sikerült a vezéreknek elhitetni velök, hogy korán reggel nem dívik
31   XVIII|           pártolásra talál.~ ~– Ki velök a városból! Hazáig kell
32     XXI|            készakarva kerülőt tett velök, hogy mentül tovább együtt
33     XXI| Szenczyékhez is fel kellett mennie velök, még ott is végig kellett
34     XXI|             mondd, hogy enyelegtél velök, hogy meg akartad őket kínzani,
35   XXIII|          hogy mindig köszöntek, ha velök találkoztam. – A kis ezüstperselyemben
36    XXIV|       cselédség egy része útra kel velök. Sok ismerős arccal ismét