Rész

 1      II| boszorkányszombatokra való helyet. Pénzzel mindent meg lehet nyerni, még a
 2      II|                ügyesen martalékul vetett a mindent kérdező és semmit nem halló
 3      II|                   ösztönszerűleg hátrafelé mindent, mi előre akar menni, minden
 4     III|          Maszlaczky úrnak való ember. Leír mindent, amit eléje adnak, mint
 5     III|              folyamodni, s az fogadjon úgy mindent, ahogy talál. Nők nem járnak
 6     III|              késedelmes halál siettetésére mindent elkövetni, amit alkalmasnak
 7      IV|                 csak kezével mutatja, hogy mindent megtudott. Körülfogják,
 8       V|          pillantást vetettem lelkébe, mely mindent tudatott velem… Boldogtalan!~ ~
 9       X|                  is fáj ott azon a helyen! Mindent meg lehet tagadni, csak
10       X|                 szépen beszélnek, akkor én mindent adok. Látja a tekintetes
11       X|                    én kisleánykámra hagyok mindent. Tied lesz az a kis zsámoly
12       X|               alássan, semminek sem oka. Ő mindent akar, és szívesen segített
13     XII|          szintaxist sem végzett, s gyűlölt mindent, amit doktornak neveznek,
14     XIV|                 előtte, melytől elfeledett mindent, ami elmúlt.~ ~Még álmában
15     XIV|                  oly óvatosan dugott előle mindent, hogy sohasem vehetett észre
16     XIV|                 egy kis madaram, aki nékem mindent megmond. Hol vette maga
17     XIV|                sírból; el kellett olvasnia mindent az utolsó betűig, mert ez
18     XVI|          közbevágott.~ ~– Semmi alku! Vagy mindent, vagy semmit, kedves kolléga
19     XVI|                Mert látják, hogy el fognak mindent veszteni.~ ~Kovácsnak sok
20   XVIII|                 ilyen szépen rendbe hozott mindent rendszeralkotó talentumával;
21   XVIII|              tegyenek. Énértem követtek el mindent, miattam bántak olyan igazságtalanul
22   XVIII|        szobaleányunk van, magamnak kellett mindent rendeznem, a Vilma leányommal.~ ~
23   XVIII|               érzetével, aminőt csak az én mindent feláldozó fáradalmaim lehetnek
24   XVIII|                    titok. Én szoktam tudni mindent, ami körülöttem történik,
25   XVIII|                    érte lármát, engedjenek mindent történni; a tekintetes urak
26   XVIII|                történni; a tekintetes urak mindent kifizetnek.~ ~Minden egyes
27     XXI|              beszél, máskor meg összezavar mindent. Egyszer az üres szobában
28     XXI|             gazdagon akart nála kiállítani mindent; széles vállai egy egész
29    XXII|                    vezet.~ ~– Nem, nem. Én mindent jól hallok – bizonyítja
30    XXII|                  hol jár. Tán nem tudok én mindent? Tudom én, hogy Liza meghalt.
31    XXII|                Minek titkolnak el énelőlem mindent? A múltkor a postasíp szólt
32    XXII|                  Mihaszna vettetek el tőle mindent? Házát, birtokát, még a
33   XXIII|            tanácsos.~ ~– Ne félj – szólt a mindent félreértő beteg –, csak
34   XXIII|                  szeretett engem. Most már mindent tudok. Olyan jó azt tudni,
35  Vegszo|                   oly sokban hasonlatos: A mindent elvesztés és a mindent újra
36  Vegszo|                   A mindent elvesztés és a mindent újra szerzés eszméi itt