Rész

 1      II|              Szép gyermek! Gyönyörű fiú! – mondogatják körül, akik
 2      II|        Hallom, hogy maga igen derék fiú.~ ~Zoltán azzal igazolja
 3      II|         szelesen; pár évvel idősebb fiú nálánál, tökéletes kis dandy,
 4      II|           övé volt.~ ~Mikor aztán a fiú elégnek találta a hintázást,
 5      II|    Tarnaváry jurátusát.~ ~A szegény fiú meg volt már főve a kánikulai
 6      II|           Nem emlékezik rám?~ ~A jó fiú egészen meg volt lepetve
 7      II|   bosszantani kezdett az, hogy ez a fiú olyan szelíden beszél a
 8      II|        össze a kantárszárat.~ ~A jó fiú bizony nem sokat ült lovon,
 9     III|              Ön igazán ördöngös egy fiú, Maszlaczky.~ ~– Dehogy
10     III|         nyújtott nekem a közte és a fiú szülői közt létezett viszony
11       V| kimondhatlan ellenszenvet érez ezen fiú iránt? Én meg nem foghatom.
12       V|            nagyon természetes. Az a fiú a legkiállhatatlanabb gyermekek
13     VII|           volt Szentirmaynénak, két fiú, két leány. Mind a négy
14     VII|         vágtatva közeledni látta. A fiú elmondta hevenyében, ami
15    VIII|       foglaljon helyet!~ ~A szegény fiú e szóra csaknem sírva fakadt.~ ~–
16    VIII|            Rudolf észrevevé, hogy a fiú mennyire el van érzékenyülve,
17    VIII|        kinek családjánál, mint édes fiú, oly mély, oly gyöngéd szeretettel
18    VIII|           az neked nem jólesik.~ ~A fiú némán fogadta el a kívánatot.~ ~–
19    VIII|     kegyelettel. Nemde, Zoltán?~ ~A fiú némán inte igent. Úgy dobogott
20      IX|     szomorúan tekinte az eltávozott fiú után, most érzé csak, milyen
21      IX|           tudta volna mondani, hány fiú van köztük és hány leány.
22      IX|             akció hátára?~ ~A szőke fiú keseredetten ült le, de
23       X|          úgy elszorultak a keblek a fiú beszédjére, ki önmaga is
24       X|            nézni ilyenkor.~ ~– Ez a fiú valaha kicsapongó világfia
25       X|               kiálta fel egy borzas fiú. – Tán biz azért sajnálkozzunk
26       X|     veszélyben látja.~ ~– Lelkemre, fiú! Ez az ember nekem csak
27       X|             Nem lépek át! – szólt a fiú durcásan. – Én megígértem
28       X|           Wesselényi megveregette a fiú vállát. Eleinte azt hitte,
29     XIV|         kezébe, azt odanyomta a vén fiú markába.~ ~– Fogja ezt előre,
30     XIV|   hangnyomattal mondva:~ ~– Szegény fiú, te!~ ~Azzal eltávozott
31     XIV|             volna uroknak: „Szegény fiú!”, olyan dúlt volt arca.~ ~
32      XV|            megtudni.~ ~– Szegény jó fiú, te – monda elmentében az
33      XV|                 Már megint „szegény fiú!” – gondolá magában a szolga.~ ~–
34      XV|             Azt sajnálták, „szegény fiú”, hogy ilyen jó, hű szolgának
35    XVII|            miért hívták őt „szegény fiú”-nak. Zoltán tudtára adá,
36    XVII|              mit mondjon neki. A jó fiú hátul a bakon ülve jött