Rész

 1      II|        hátravetve, hogy ha ilyenkor egymást hirtelen eleresztik, a terem
 2     III|   politikával; miattam széttéphetik egymást. Én nem tartozom sem ide,
 3      IV|         mellett, minden helyiségben egymást beszédhez jutni nem engedő
 4      IV| meglátandjuk, régen értették ők már egymást ebben a tárgyban, s közös
 5       V|        annak, barátom uram, hogy mi egymást ismerjük? – kérdé elszorult
 6     VII|           aztán sohase lássuk többé egymást.~ ~Katinka nevetett rá.
 7     VII|         kicsinyek azután elaludtak, egymást biztosítva, hogy nem félnek.
 8       X|         becsületes ember megértette egymást. Trommel uram átvette az
 9       X|         emlékezett reájok, csakhogy egymást nem merték rá figyelmeztetni.~ ~–
10       X|           csüggedve. Ki tudta volna egymást vigasztalni, midőn mindenkinek
11       X|          két gyermek szorosan tartá egymást átölelve. Az egyik lázasan
12       X|            előkeresik, még akkor is egymást átölelve fogják tartani.~ ~
13     XII|            ha az elfogy, akkor majd egymást eszik meg, vagy hátha valami
14    XIII|             a fakultás becsületéért egymást kihajigálja az ajtón. Abellino
15    XIII|      nevezni), s amint megpillanták egymást, ahelyett, hogy mint rendes
16     XIV|          alatt, hogy sohasem fogják egymást elfeledni, hogy amilyen
17     XIV|        alakú kürtözete közül, sűrű, egymást hengerítő gomolyokat képezve
18     XIV|            vaskönyökeivel számtalan egymást kerülgető iját-fiját taszigálva.
19     XIV|            egymással, s megtanultuk egymást ismerni. Láthatott ön sok
20     XIV|        tünemények fogják váltogatni egymást szemed előtt, minő alakokról
21      XV|                A két ifjú megölelte egymást. Kovács tanácslá Zoltánnak,
22     XVI|          látva, hogy még nem lőtték egymást keresztül. Arra mindkettő
23   XVIII|          egész országot, s nevezték egymást haladóknak és maradóknak,
24   XVIII|     tartogató párt, és mi okuk volt egymást így nevezni.~ ~ ~ ~Méltóságos
25   XVIII|          nem azért jöttek ide, hogy egymást kihajigálják az ablakon,
26   XVIII|           napot – viszonzának azok, egymást előrebocsátva.~ ~– Tessék
27   XVIII|          büszke, elbízott reménnyel egymást biztatni, az a keserű gondolat
28   XVIII|           emberek a földre gázolták egymást, letépték ruháit, beverték
29     XXI|  találkozott még Zoltánnal.~ ~Amint egymást megpillanták, elébb úgy
30     XXI|             pedig jókedvvel siettek egymást üdvözölni.~ ~Milyen jókedvű,
31     XXI|          mind a kettő. Karon fogták egymást, s végigsétáltak Pozsony
32     XXI|          fekszik. A két vívó szemei egymást keresik, a düh szikráival
33   XXIII|  meglátogatni, akivel úgy szerették egymást, s akit oly régen nem látott.
34   XXIII|         őreá, de azért úgy értették egymást.~ ~A tanácsos gyöngéd aggodalommal
35    XXIV|            kivel oly régen szeretik egymást, őt ne gyászolják tovább.~ ~
36    XXVI|          két fiatal szerető ott áll egymást átölelve; olyan szomorú