Rész

 1      II   | arcvonásokkal, magas homlokán csak egyetlen redő vont maga után nyomot,
 2       V   |           gyermekök nem is lett, ő egyetlen maradt. Szülők, kiknek egyetlen
 3       V   |    egyetlen maradt. Szülők, kiknek egyetlen gyermekök van, nagyon hajlandók
 4       V   |    remekelt e pillanatban.~ ~Arcán egyetlen varázsa, egyetlen futó kifejezése
 5       V   |            Arcán egyetlen varázsa, egyetlen futó kifejezése sem jelent
 6       V   |        szót –, minő sors fog várni egyetlen leányomra. Lesz-e, aki őt
 7       V   |        érzelmeért, Eveline-em. Nem egyetlen ő, kit lelked nemessége
 8     VII   |        csókjaitól hull alá a levél egyetlen fiának halvány homlokára.~ ~ ~ ~
 9    VIII   |      viszonyokat előtámasztani. Ez egyetlen bizonyíték lett volna ellene
10       X   |       amiknek szemtanúja volt.~ ~– Egyetlen csónak bírt a töltésig vergődni.
11       X   |       éjszakának, melyet e percben egyetlen lámpa sem világított meg;
12       X   |    kiemelni segíté.~ ~– A leányom! Egyetlen jó leányom – suttogá fülébe
13       X   |            az ifjú őrre néztek, az egyetlen síron inneni élőre közöttök,
14       X   |         rémjelenetet nem eleveníté egyetlen emberi hang sem. A ház lakói
15       X   |         onnan, s átengedve neki az egyetlen száraz helyet, melyen állt,
16       X   |           pirosak maradtak, mintha egyetlen élő rózsaszínű alak járkálna
17       X   |             A ház pedig, mintha ez egyetlen emberi lökés ingatta volna
18       X   |     veszélyből ki szabadítá meg az egyetlen leányt, arról fölösleges
19     XII   |  alkalmával a haláltól mentette az egyetlen leányát. Szeles kölyök.
20     XII(1)|           öltönyeik egész redőzete egyetlen hosszú sorozatból van alkotva,
21    XIII   |          egy előkelő gazdag család egyetlen ivadékát tizenhat éves korában
22     XIV   |            volna is.~ ~Hol kezdje? Egyetlen gondolatja sem volt még
23     XIV   |           ülni fogsz közöttük mint egyetlen, mozdulatlan élő annyi eleven
24      XV   |        vétettem neki soha.~ ~– Sőt egyetlen leányát megszabadította
25   XVIII   |              Uram! Barátom! Kedves egyetlen barátom!~ ~– Nos? Mi baj? –
26   XVIII   |       elrontotta belső jókedvét.~ ~Egyetlen tekintettel keresztülláthatá,
27      XX   |        volt a háznál. Hová lett az egyetlen lány? Éjszaka már! Lóra
28     XXI   |           anyja volt, ki meghallva egyetlen gyermekének e vakmerő vállalatát,
29     XXI   |        monda a jó aggnő, átkarolva egyetlen gyermekét –, oda, ahova
30     XXI   |    megfogadta: mint viselé gondját egyetlen gyermeköknek?…~ ~
31    XXII   |    fájdalomtól leroskadva ölelé át egyetlen, lázbeteg gyermekét.~ ~–
32   XXIII   |       önnek ez örömétől rettegjek. Egyetlen gyermekem halálos beteg,
33   XXIII   |        izgatottsággal engedi magát egyetlen valódi indulatja által elragadtatni,
34   XXIII   |             hogy elveszítse azt az egyetlen kincset, amihez érzéssel
35    XXIV   |          távozni készült. Folyvást egyetlen fölösleges szó nélkül.~ ~
36     XXV   |             Ellökte útjából azt az egyetlen embert, aki kezet szorított