Rész

 1      II|          élőbb ragyogvány el nem vette volna. Mennyi báj, mennyi
 2     III|          meg minden. Nemde azért vette el a leányt, hogy nagyságod
 3     III| szemöldein, egyik lábát a kezébe vette, fejét feltartva egy hosszú
 4      IV|   meglátta, hogy eltávozik, ő is vette kalapját, utána sietett,
 5       V|    férjhez. Egy éltes főrangú úr vette el. Férje már túl volt azon
 6     VII|      most nagyon, nagyon lelkére vette ezt a szót, s bár nem felelt
 7    VIII|  leveleket ír; még tán észre sem vette, hogy reggel van.~ ~Míg
 8       X|          sugdosnak. És senki sem vette azt más észre.~ ~– Nos,
 9       X|          ügyrészesét, s szívesen vette, hogy az felsegíté őt a
10       X|         rájok Kovács, ki legelső vette őket észre.~ ~– Nos, hát
11       X|     Zoltán lehajolt hozzá, ölébe vette a hű pára fejét, mely fájdalmasan
12       X|        csak képzete játékai közé vette, egyikéül azon fényes gondolatoknak
13       X|       hogy izzadt. Miklós le nem vette róla szemeit.~ ~Már közel
14       X|      Zoltán szót fogadott, ölébe vette a vak gyermeket, ki azonban
15       X|  csáklyával, a többit számba sem vette, s Kovács kardja markolatban
16       X|        herceg régebben szemügyre vette őket.~ ~– Önök danoltak
17     XIV|       gyönyörű fiúval. Vajon hol vette a septemvirné? Talán rokonságához
18     XIV|        is megkérdezték, hogy hol vette, s purifikálni kellett érte
19     XIV|       nékem mindent megmond. Hol vette maga azt a sok aranyat?~ ~
20     XIV|      konc papirost, azt is Budán vette, hogy még csak a papiros
21     XIV|       Legérdekesebb tanulmányait vette elő, miket Kováccsal együtt
22     XIV|         legelső védiratát kezébe vette, mielőtt annak olvasásához
23     XVI|   felemelkedett könyökére, s nem vette észre, hogy alig bírja a
24     XVI|  Maszlaczkyhoz fordulva, s azzal vette a kalapját, és eltávozott.~ ~
25    XVII|      midőn a pert remegő kezeibe vette.~ ~– Magam győződtem meg
26    XVII|         nap, s a két utazó akkor vette észre, hogy amerre keresztül
27   XVIII|        tekintetes urat, mért nem vette át? Az pedig holnap reggelig
28   XVIII|        muzsikálás és kurjongatás vette fel a várost, mintha minden
29      XX| kisleánynak a fáradságért, akkor vette észre, hogy tárcáját otthon
30      XX|           midőn Vilma visszafelé vette útját.~ ~Miután célját elérte,
31     XXI|        reggel kikocsikázott, nem vette észre, hogy zekéje oldalzsebében
32    XXII|        az ágyam szélén, s le nem vette rólam a szemeit. Gondolta
33   XXIII|          másfelé járt.~ ~Azt sem vette észre, hogy valaki benyitja
34    XXIV|         készen álló útikabátját, vette fövegét, s távozni készült.
35     XXV|         eléje kezét, s ha nem is vette le ezúttal kalapját oly