Rész

 1      II|        volnánk, párbajt kellene velem vínod, parbleu! életre-halálra.
 2     III|         mulattatni akarja magát velem; köszönöm. Ha regényt akarok
 3      IV|       magával.~ ~– Parancsoljon velem.~ ~– Óh, nem parancsolok,
 4      IV|     hogy idebenn vannak. Jöjjön velem, menjünk együtt oda. Majd
 5       V|    kincs fel nem vállaltathatna velem, és ez az, hogy kedves barátom
 6       V|  teljesülte egyedül öntől függ, velem szállt volna a sírba, de
 7       V|      kedves barátom is egyetért velem.~ ~– Tökéletesen. Tökéletesen.
 8       V|  lelkébe, mely mindent tudatott velem… Boldogtalan!~ ~Mennyire
 9    VIII|         kéthónapi utazása önnek velem a külföldön több ismerethez
10    VIII|    életemnek, melyet nem akarok velem egy sírba temetve tudni.
11      IX|     ledobott, csónak felfordult velem, kezem, lábam törött, tízesztendős
12       X|        Köszönöm alássan. Tessék velem parancsolni!~ ~– Önnek legalább
13       X| altisztjének, ki szekerészeivel velem jött, s egy óranegyed múlva
14       X|     Megtiltom mindenkinek, hogy velem jöjjön! Egyedül megyek”!~ ~–
15       X|        mind a csónakba ugráltak velem együtt.~ ~– De csak nem
16       X|   terjedt volna el erre. „Isten velem!” – mondám szívemben, s
17       X|             Kisasszony, siessen velem jőni, a falak repedeznek!~ ~
18       X|        neheztel rám, és siessen velem menekülni, mert az alant
19     XIV|         Nos tehát, meg van-e ön velem elégedve; elhiszi-e már,
20      XV|         Hogy azután mi történik velem, az a jó isten dolga. Elég
21      XV|    ahogy e két minőség mondatja velem.~ ~Zoltán az ügyvéd karjába
22      XV|       isten őrizze azokat, akik velem ezt cselekedték, hogy valaha
23     XVI|   Szörnyűség ez, gyalázat, amit velem tesznek. A kaputomat, a
24   XVIII|      bírt.~ ~– Parancsol ön még velem valamit? – kérdé az ügyvédtől.
25   XVIII|       kérdezni, parancsol-e még velem valamit?~ ~– Csak menjen,
26   XVIII|          monda Tarnaváry. – Na, velem legyen neki baja, tudom,
27   XVIII|     pisztolyról; önnek meg kell velem vívni!~ ~Tarnaváry e szóra
28     XXI|         kikacagnak; de álljatok velem szembe a zöld mezőn, és
29     XXI|     Legyetek szívesek ülés után velem jönni!~ ~Szívesen ígérkezett
30     XXI|   találkozhatik reggelnél elébb velem?~ ~– Becsületemre mondom,
31    XXII|         nem akarta észrevetetni velem. „Kitől kaptál levelet?” –
32   XXIII|         ne hajoljon reá; jöjjön velem, látogassa meg nőmet, majd
33    XXIV|         Ugye, meg vagy elégülve velem? Mármost térj mennyországodba
34     XXV|       só, amit akkor megetetett velem, mind most izzad ki rajtam.
35  Vegszo|       nevét ez érzésnek, közöld velem, mert én nem tudom azt. –