Rész

 1      II|           ez a lány rám? Hiszen oly távol tartom magamat tőle.”~ ~
 2      II|             villogó tűzgolyóikkal a távol nézőknek, hogy ez órájában
 3     III|             rokonai romlott körétől távol, szigorú, erényes emberek
 4       V|     szorongaták, mint akik évek óta távol voltak; megkérdezték, mint
 5      VI|          Maga az urasági kastély jó távol épült a helységtől, nehogy
 6      VI|             tornácaival s egymástól távol eső ablakaival; a párkányzatok
 7      VI|     szaglóműszereit, mit a szellő a távol aranyló repceföldek virágporairól
 8    VIII|         fogadta el a kívánatot.~ ~– Távol fogsz lenni tőlünk, és hozzánk
 9       X|          volna, ha Vilma kisasszony távol nem lenne. Zavarában olyan
10       X|  körülállókat, hogy tartsák magukat távol, ő maga azonban lován maradt,
11       X|     hajtasson hozzánk, de az mindig távol esett el tőlünk. Ekkor én
12       X|        Kiben ne remegne a lélek? És távol a hullám moraja zúg, és
13       X|             a hullám moraja zúg, és távol a nép siralma üvölt…~ ~Összeomlanak
14      XI|          ott többé; megy, aki mehet távol rokonai után; kinek rokona
15     XIV|            szeretne közel is lenni, távol is egyszerre azon helytől,
16     XIV|            Mintha az ifjúság máskor távol lakott volna, s csak most
17     XIV|          azalatt irodájában, amíg ő távol van? Hát tartozik ő azt
18     XIV|       odahaza, amíg őt fontos ügyek távol tartják, s aki legnagyobb
19     XVI|           kérdezősködnék utánam, én távol leszek. Menjen nagyságod,
20   XVIII|          emberek beszédét leírja.~ ~Távol az asztalok zajától, a pohárcsörgéstől,
21   XVIII|          szentségére esküszöm, hogy távol volt tőlem minden gondolat,
22   XVIII|            egy pillanatig kénytelen távol maradni.~ ~E diplomatikus
23     XIX| szállásaikon; mindkettő egész éjjel távol maradt, csak másnap reggel
24      XX|  megbuktatta pártját.~ ~Valahol egy távol levő megyében rokonai éltek,
25      XX|            add a grófnénak; ha mind távol vannak, mondjad, hogy küldjék
26     XXI|           átölelt karjához –, mikor távol voltunk tőletek; az ember
27    XXII|             épület túlsó szárnyába, távol a befalazott szobáktól.~ ~
28    XXII|          különösen Eveline-t tartsa távol, mert a betegség ragályos.
29   XXIII|          Ilyenkor azt mondják, hogy távol levő rokona éhezik. Mi kezet
30   XXIII|             Rudolf halálának emléke távol nem tartott tőled, ez a
31    XXIV|            mellett, mintha mindenik távol szeretne maradni.~ ~A törvényes
32    XXIV|             utcán végig, míg csak a távol jegenyesétány végén be nem
33     XXV|        Mikor az ember hosszas ideig távol van valami helytől, ahol
34    XXVI|     elviselni lelkén?~ ~ ~ ~Messze, távol Graefenberg hűs hegyei között
35  Vegszo|        tájképeket utánozzuk, ahol a távol levő hegy szintoly eleven