Rész

 1       I|        nevezni, nem igénylünk tőlök sokat, ők is kevéssel be fogják
 2      II|           sem belföldi tudóssal nem sokat törődött, de azért szerette
 3      II|          jelenlevők közől köszönhet sokat; több főúri családok megbízottja,
 4      II|            éles és darabos; nemigen sokat törődik az emberekkel, mindenkivel
 5      II|          vele izzadt üstökét, s nem sokat törődve vele, hogy az a
 6      II|          ifjúkori vonásait keresik, sokat meg fognak találni abból
 7      II|             még, a boldogság; odáig sokat kell fáradni, tanulni, küzdeni;
 8      II|           lehetni. Óh, én bizonyára sokat fogok egykor köszönhetni
 9      II| kantárszárat.~ ~A jó fiú bizony nem sokat ült lovon, nem is igen ügyesen
10     III|       magasabb házakat építeni, ami sokat tesz a város szépségére;
11     III|           Maszlaczky úr odahaza nem sokat törődik a világgal, aki
12     III|  magasztalások ügyemhez?~ ~– Nagyon sokat. Az ránk nézve igen fontos
13       V|       akiket valaha láttam. A világ sokat tart felőle, mert gazdag.
14     VII|             hervatag levelei fölött sokat könnyezett egy szerencsétlen
15    VIII|            gondolj ránk, mert mi is sokat fogunk rólad beszélni, midőn
16    VIII|             és meghalt. Tudom, hogy sokat fog arra gondolni. Igen
17      IX|             kezében, azzal hadazott sokat, nyilván az lehetett a botránkozás
18       X|              nagyszerű házsoraival, sokat emlegetett közintézeteivel,
19       X|              az a kivont kard olyan sokat tud beszélni, ha van, aki
20       X|           Lépj át, nem érünk rá itt sokat feleselni!~ ~– Nem lépek
21     XII|             voltak a jurátus által, sokat is írt, sűrű négy oldalt
22     XIV|       ismeretlen ifjút, a többi nem sokat ügyelt rá, könnyű volt neki
23     XIV|         örök küszködésén.~ ~Pedig ő sokat látott és gondolt azalatt.~ ~
24     XIV|      jöhetett, s ügyvédi hírnevének sokat árthatottt volna; úgyis
25     XIV|       látott soha, de kivel álmában sokat beszélt; mily irtóztató
26      XV|            pedig tudom, érzem, hogy sokat, igen sokat tudnék használni
27      XV|             érzem, hogy sokat, igen sokat tudnék használni azzal az
28   XVIII|        zúgott. Óh, hogy féltem!~ ~– Sokat álmodol róla, Liza, sokat
29   XVIII|           Sokat álmodol róla, Liza, sokat gondolkodol róla.~ ~– Mindig,
30   XVIII|            teremből.~ ~A szónok oly sokat talált mondani, hogy a legvérmesebbek
31   XVIII|            kokánfalvi nemesség igen sokat nyom a latban, mert hírhedett
32   XVIII|         férhetett hozzá.~ ~Az elnök sokat beszélt az előtte álló vad
33     XXI|          akinek az imádottja nagyon sokat kacsingathatott ránk a színházban
34   XXIII|     csúfoltok ki azért – hogy olyan sokat szenvedtem?…~ ~– Óh, ne
35    XXVI|          nagyon szeretett, és olyan sokat szenvedett.~ ~Olcsó áron