Rész

 1      II|           Zoltán sötét hajfürteit, mik természetes csigákban omlanak
 2      II|      úgyszólván kezei közt tartja. Mik lehetnek ez igen erős kötelékek,
 3      II|           a ragyogó röppentyűknek, mik az esti órákban hirdeték
 4     III|   felhoztunk égre kiáltó dolgokat, mik a Mayerék házánál történtek,
 5     III|       napfényre; rémséges bűnöket, mik az emberi szívek fenekére
 6       V|         ellebbenő fodrait láthatá, mik az átelleni ajtón eltűntek,
 7       V|      Maszlaczkynak e pörös ügynél, mik őt idejárni késztetik?~ ~
 8      VI|   megfeketült kőszobrok állongtak, mik úgy nyújtogatják karjaikat,
 9      VI|       legeltek a karcsú szarvasok, mik oly szelídek, hogy közelre
10      VI|          sincs. Egyenes csatornák, mik mérnöki kiszámítással szeldelik
11      VI|         folyamok kanyargó medreit, mik most egyenes átvágásokba
12      VI|      utcákon visz az út keresztül, mik közől díszesen emelkedik
13     VII|  megszoríthaták szép fehér kezeit, mik oly erősek voltak, mint
14    VIII|    elfoglalnia kell, és az utakat, mik által azt meg lehet érdemelni.~ ~
15    VIII|           az elfeketült ősi képek, mik közől csak egy-egy delnő
16    VIII| halott-pompát. A bársonyszőnyegek, mik még használva sem voltak,
17    VIII|            segítettek pusztulásán, mik a megjelenő gyertyák körül
18       X|            rohanó jegek harsogása, mik a tutajt és a menekvőket
19       X|   féldelíriumában a hullámok közé, mik egyes roppant jégdarabokat
20       X|       egyikén azon mellékutcáknak, mik a Dunához vezetnek, amennyire
21       X|     fölkapva a torló jéghasábokra, mik erőszakosan hátranyomták,
22       X|           gondolatoknak a jövőről, mik e percben lelkét melegíték.~ ~
23       X|         villogó, vakmerő szemekre, mik tudnak a napba nézni és
24       X|        azokra a fehér tündérkékre, mik a szoba tetejéből kiemelkedtek.~ ~
25       X|          háziebek, lovak, tehenek, mik hazulról elszabadultak,
26      XI|        előtt még oly pompás házak, mik állva maradtak, mintha tűnődnének,
27     XII|            előtt e paloták sorait, mik büszkén néznek a Duna vizébe
28     XII|    csarnokok felé hullámzik a nép, mik nagy népes intézetek számára
29     XIV|           a vén jószágigazgatónak, mik a tisztelet égi zománcát
30    XVII|            azon kedves emlékektől, mik Kárpátfalva minden zugából
31    XVII|        olyan részvényekbe fekteté, mik annak idejében akármikor
32    XVII|       kötelezettségeket beváltani, mik az egész Kárpáthy-uradalomnál,
33   XVIII|           Tarnaváry megleste, hogy mik voltak azok. A fontos, sürgetős
34   XXIII|          szél csavargatja a fákat, mik nyögve, zúgva hajladoznak
35   XXIII|          és azon őrjöngő szavakat, mik egy halálfehér beteg ajkáról