Rész

 1      II|  ragyogvány el nem vette volna. Mennyi báj, mennyi kellem! Akárhová
 2      II|        vette volna. Mennyi báj, mennyi kellem! Akárhová tekint
 3      II|     volt, ünnepi szónoklatokra, mennyi minden szép dalra és versre
 4      IV|     kliensnek meg kelle érteni, mennyi rábeszélés- és fáradságba
 5      VI|       körös-körül, falu, város, mennyi elférne még üres telkeken,
 6      VI|     volna, ahogy lenni kellene, mennyi boldog ember dicsérhetné
 7     VII|      mennyivel emelkedett most, mennyi volt akkor a hasztalan kiadás,
 8       X|      fogni Vilmám ellenszenvét. Mennyi suffisance ilyen fiatalembernél.~ ~–
 9       X|    ilyen fiatalembernél.~ ~– És mennyi arrogancia. Mikor én annyi
10       X| meséltetett vele magának.~ ~Óh, mennyi szép mesét tudott a kis
11     XII|          milyen óriási az ipar, mennyi új találmány, mily üzlet,
12     XII|          Óh, csak mostan érzem, mennyi édes kötelességet ruházott
13    XIII|        a maga részére hódítani; mennyi áldozattal járt egy ily
14    XIII|     Abellino úgy örült magának! Mennyi önszeretet kell hozzá, hogy
15     XIV|       ahova e lyánkát vezeti.~ ~Mennyi mondani-, mennyi hallgatnivalójok
16     XIV|      vezeti.~ ~Mennyi mondani-, mennyi hallgatnivalójok volt! Óh,
17     XIV|        beszédes leányka ajkain; mennyi boldogság csak hallgatni
18     XIV|         is ez ajkak beszédét, s mennyi édes van még azokon túl!
19     XIV|         önzetlen, jutalomtalan. Mennyi édes hálát kellett érezni
20     XIV| folyamának engedni át lelkét.~ ~Mennyi szeretet tűnik ki Rudolf
21     XIV|       tehetne! Egy gazdag ember mennyi áldást áraszthatna erre
22     XIV|         terültek a város körül. Mennyi élet elférne még itt olyan
23     XIV|      milyen nagy lehetne még!~ ~Mennyi munka, mennyi áldozat, mennyi
24     XIV|    lehetne még!~ ~Mennyi munka, mennyi áldozat, mennyi honszeretet
25     XIV|   Mennyi munka, mennyi áldozat, mennyi honszeretet kellene még
26    XVII|      hozzájok csatolt eszmék.~ ~Mennyi jót, mennyi nagyot tudott
27    XVII|   csatolt eszmék.~ ~Mennyi jót, mennyi nagyot tudott volna ő tenni,
28    XVII|   mindennek birtokában marad!~ ~Mennyi megkezdett eszme fog veszendőbe
29   XVIII|       egy Kean, egy Macready, s mennyi dicsőséget szerezhetne magyar
30   XVIII|   adatott. Ki-ki határozza meg, mennyi pénzre van szüksége, költse,
31     XXI|        le és fel a Duna-parton; mennyi tréfás beszélni valójok
32   XXIII|     mely eddigi életét vezette? Mennyi lemondás e nehány sorban,
33   XXIII|       lemondás e nehány sorban, mennyi önmegalázás!~ ~A levelet
34    XXIV|        a szép, kedves lányka, s mennyi változást hagyott itthon
35    XXVI| kétségbeestében összerontott.~ ~Mennyi sötétség ül e sűrű, fekete