Rész

 1      II|    jólét és kényelem előtte sem ismeretlen.~ ~Már néhány évtizedtől
 2      II|     teremben. Őelőtte senki sem ismeretlen, mert akit ő nem ismer,
 3      II|         eligazodunk ez előttünk ismeretlen világban.~ ~Legelső a háziasszonyság
 4       X|        nézve nem volna ijesztő, ismeretlen, megfoghatlan.~ ~Nemsokára
 5       X| képzeletében ott volt azon nagy ismeretlen állat előtt, mely lábaik
 6       X|       veszedelem végét, hogysem ismeretlen kilátások fejében magát
 7     XII|      melyben egy előtte egészen ismeretlen kéz tudósítá egykori gyámfia
 8     XII|       járja, egy előtte egészen ismeretlen ifjú kíséretében. Előkereste
 9    XIII|     alatt egy előttünk eddigelé ismeretlen egyéniség jött be észrevétlenül
10     XIV|      feléje fordítva, Vilma. Az ismeretlen ifjú reszkető kézzel tette
11     XIV|    velök ült egy előtte egészen ismeretlen család, két agg delnő kétfelől
12     XIV|        oly ismerős és mégis oly ismeretlen, ki amint észrevette, hogy
13     XIV|         sohasem láttam. Egészen ismeretlen előttem. Bizonyosan valami
14     XIV|       Egyik közőlök megnézte az ismeretlen ifjút, a többi nem sokat
15     XIV|      találta magát azzal a szép ismeretlen nővel, kinek bizalmas mosolygása
16     XIV|      kötelességeit, mikkel azon ismeretlen delnők irányában tartozott,
17     XIV|         erős lelkű; reszket egy ismeretlen gondolattól, mint félénk
18     XIV|        Ön tudja, hogy engem egy ismeretlen végzet évek óta elkeserülten
19     XIV|      mondaná nekik: „Ha van még ismeretlen rémetek, adjátok elő, hadd
20   XVIII|       közönség kíváncsiságát az ismeretlen szerző iránt.~ ~Ez ismeretlen
21   XVIII|   ismeretlen szerző iránt.~ ~Ez ismeretlen új tünemény volt Kárpáthy
22   XVIII|        indítványát egy általunk ismeretlen s bennünket kevéssé érdeklő
23   XVIII|  látszott észrevenni, hogy amaz ismeretlen úr ott a fekete frakkban
24   XVIII|      úgy várja a beszédet.~ ~Az ismeretlen minden mozdulata, minden
25   XVIII|         senki fia. Hozzá még az ismeretlen kiejtésében volt valami
26   XVIII|        nem láttam – folytatá az ismeretlen –, ahol az ember a saját
27   XVIII|     azzal, amit cselekedett. Az ismeretlen még mindig állt, s amint
28   XVIII|         romantika előtt merőben ismeretlen eset.~ ~Az előleges vitatkozó
29      XX|   éjszakától, erdők sötétjétől, ismeretlen állatoktól; minden, minden
30      XX|      csinálni, s látva, hogy az ismeretlen kisasszony ismét visszafordul
31   XXIII|         oly hazákba hívja, ahol ismeretlen eszme a fájdalom?…~ ~Óh,
32   XXIII|      merev szemű kísértetek, az ismeretlen csoportok, a koporsóból
33    XXIV|        A tanácsos felkelt, azon ismeretlen mosolytalan arccal, melynek
34    XXIV|         hívatlan vendég, valami ismeretlen, csillogó nedű.~ ~A tanácsosnak,
35     XXV|       felbontá azokat. A címzet ismeretlen kéztől, néha franciául vagy