Rész

 1      II|          között van. De talán nem is igaz az mind.~ ~– Igaz biz az –
 2      II|             nem is igaz az mind.~ ~– Igaz biz az – szólt Kovács könnyű
 3     III|          mondhassa: „Mindez nem volt igaz, el van feledve, el van
 4     III|             minden tagjaival.~ ~– Az igaz. Ők engemet szeretnek és
 5     III|            után.~ ~– Kérem!~ ~– Úgy, igaz. Az öreg Kárpáthy Jánosnak
 6     VII|           vagy, te fickó? Nyolc? Nem igaz, csak hét vagy! No, megállj;
 7    VIII|           jövő fiatalembereknek.~ ~– Igaz. Most ő hétszemélynökké
 8    VIII|           méltók. Egyenes úton járj, igaz légy, mert az a legkönnyebb
 9      IX|       végétől.~ ~– Tarnaváryt érted? Igaz, hogy ő nagyon szigorú.~ ~–
10      IX|             őt, hanem családját.~ ~– Igaz, leányomat egy napra sem
11       X|    agyonvertek bennünket.~ ~– Már az igaz. Hát egy külvárosi házban
12       X|           elfordítá felőlük ostorát. Igaz ugyan, hogy ezren meg ezren
13       X|         ajkához szorítva.~ ~– Az nem igaz; én nem vagyok sem jó, sem
14       X|             Azt csak mondják, de nem igaz. Én magam jobban tudom,
15       X|          meséket, mikor abból úgysem igaz egy szó is; ő még sokáig
16     XII|            semmi. Egyébiránt maradok igaz barátod és alázatos szolgád
17     XIV|             mint a kristály, mert az igaz szeretetnek az a tulajdonsága,
18     XIV|             mint a fal.~ ~– Barátom, igaz jó barátom – szólt reszketeg
19     XIV|        kivetnek a világba, legyen az igaz vagy hazudság, milyen örök
20     XVI|                 Vagy úgy?~ ~– Az nem igaz, hogy én jobban vagyok.
21     XVI|           doktor úr? Ha az csakugyan igaz, akkor én kiviszem a diétán,
22   XVIII| győzhetlensége hírétől megfossza. Az igaz, hogy birkózni nem volna
23   XVIII|          minden a világon.~ ~– Az is igaz; tessék folytatni.~ ~Folytatta
24   XVIII|        Szentirmay, Kárpáthy,~ Hazánk igaz baráti.~ Korondy, Kőcserepy,~
25   XVIII|           hogy ezt az embert most az igaz útra térítette.~ ~Bogozy
26     XIX|               hogy kettő közől ez az igaz ember.~ ~Egész tisztelettel
27      XX|        ketten.~ ~Hisz csak ez az egy igaz érzésök van. Ez az egy igaz
28      XX|          igaz érzésök van. Ez az egy igaz érzés, mit a vadállat éppen
29     XXI|              eszmét bővíteni.~ ~– Az igaz, hogy gyönyörű hidalgóval
30   XXIII|             gondolattal, hogy te jó, igaz vagy, atyám, fogok meghalni.
31    XXIV|        gyermekeiben leend az. Óh, az igaz jellemek nem iparkodnak
32    XXIV|             meg menyegzőjét, és több igaz áldás senkire sem szállott
33    XXIV|         hallgatott volna-e meg annyi igaz óhajtást Isten?~ ~Ne örültek
34     XXV|          Szegény emberek”, pedig nem igaz, nem sajnálja őket, csak
35     XXV|       munkáért mégsem kapott semmit. Igaz ugyan, hogy az ő saját balgasága,