Rész

 1      II|         iparral és kereskedéssel bírt, szokásuk volt a tehetősebb
 2      II|         a kéjlakot.~ ~Szentirmay bírt annyi önuralkodással, hogy
 3     III|          anélkül, hogy attól meg bírt volna vedleni valaha; minden
 4     III|         megholt úrnőre senki sem bírt semmi gyanút okozó tényt
 5      IV|          porzót, amennyit magába bírt venni.~ ~Maszlaczky úr adott
 6       V|        mert Eveline maga sohasem bírt hajlammal a zene iránt,
 7       V|     hányták szemei, melyeket nem bírt eltitkolni, midőn valamely
 8    VIII|      arcvonalmait, de semmit nem bírt azokból kiolvasni.~ ~Rudolf
 9    VIII|      csak megközelítő eszmét sem bírt felfedezni. – Ah, az nem
10       X|        volt.~ ~– Egyetlen csónak bírt a töltésig vergődni. Ruhátlan,
11       X| emberekre volt bízva, de sohasem bírt vele szóhoz jutni, mert
12       X|          ott írt sokszor, mégsem bírt semmit elvégezni; s minthogy
13       X|      hirtelen elhatározottsággal bírt; míg más ember azt kérdezgeti
14       X|        megmentenem, de lovam nem bírt a zajban úszni, s ide szorultam.~ ~–
15       X|    felemelkedett ágyáról, de nem bírt lábain állani, oly gyenge
16       X|        leány akart volna, de nem bírt megmozdulni. Tán még valami
17    XIII|     ajtón. Abellino egy szót nem bírt csillapításukra feltalálni,
18     XIV|       menni; még több vonzerővel bírt az ismeretes grófnő fellépte.
19     XIV|          ő valódi fogékonysággal bírt a becsületes, őszinte jellemek
20     XIV|       tolulni, alig látott, alig bírt szólani, alig felkelni helyéről.~ ~
21     XVI|  Abellino William segélyével sem bírt annyira menni, hogy csizmáit
22     XVI|      visszás befolyás között nem bírt testének, lelkének megállapodást
23    XVII|         sokkal erősebb akarattal bírt már ekkor, mint hogy egyszer
24    XVII|         szekerére rakatá. Annyit bírt rebegni ifjú ura előtt,
25   XVIII|     annyira magához, hogy szólni bírt.~ ~– Parancsol ön még velem
26   XVIII|         Csak tagolatlan szavakat bírt rebegni.~ ~– Őtet tették
27   XVIII|            Zoltán még mindig nem bírt felelni.~ ~Végre Rudolf
28   XVIII|       melyből öt álló percig nem bírt a tekintetes gyülekezet
29   XVIII|  kiabálás, a mulató tömeggel nem bírt senki, a vezetők rekedtté
30   XVIII|      arcát, mely e diadalban sem bírt kipirulni, s magában ezt
31      XX|         helység felé tért, s nem bírt magának semmit megmagyarázni
32     XXI| ugyanazon nyugalmas kifejezéssel bírt, mely mindig sajátja volt.
33   XXIII|       Kárpáthy Zoltán.~ ~Az alig bírt szemeinek hinni, annyira
34   XXIII|          ön igen nemes… – ennyit bírt rebegni.~ ~Az ifjú felöltönye
35     XXV|    valami megfelelő igét, de nem bírt kibontakozni sem így, sem