Rész

 1      II|          mert Byronról mindössze is annyit tudott, hogy átúszta a dardanellai
 2      II|          gyakran nézi.~ ~– Mit nézi annyit azt az órát a gróf? – riad
 3     III|         másikban lehűt?~ ~– Én csak annyit ígértem, amennyit teljesíteni
 4     III|             felhozott vádterv által annyit elérhetünk ugyan, hogy ha
 5      IV|            Mindenkitől pénzt kérni, annyit tesz, mint senkitől sem
 6      IV|           Dieu, csak ne nagyságolna annyit, kedves barátom. Higgye
 7       V|              unalom volt hallgatni, annyit tudott beszélni a derék
 8       V|             nem veszi észre. Ő csak annyit tud, érez, hogy férje őt
 9       V|          teszi; Maszlaczky úr éppen annyit tud neki beszélni azon örömeiről,
10    VIII| elviselhetésére.~ ~Most elég legyen annyit tudnod, hogy nem a szeretet
11    VIII|       irgalom: „Amennyit szeretett, annyit szenvedett”. Óh, ne hagyj
12      IX|            a költői öntudatot soha. Annyit vissza kellett neki felelni,
13       X|         féltett ivadékáról még csak annyit sem tudnak a gyámatyai háznál,
14       X|             jő, nagyságos úr. Hanem annyit bizonyosan mondhatok, miszerint
15       X|           elveszti ez órában, talán annyit, mint amennyit mi egy óra
16       X|          fel senki a deréknek, csak annyit tudni róla, hogy tüzér volt.~ ~ ~ ~
17     XII|        levelezőknek.~ ~Rudolf ebből annyit megtudott, hogy Zoltán a
18     XII|             nem tudta elolvasni, de annyit kivehetvén belőle, hogy
19    XIII|            az ügyész ráhagyta, hogy annyit ütött.~ ~– Hát még a szemeim!
20     XIV|         gondolatja sem volt még rá. Annyit tudott, hogy rögtön el kell
21     XIV|         hogy mit fog cselekedni, de annyit érzett, hogy ezt mind ő
22     XVI|                Ne komplimentozzanak annyit az én jelenlétemben – hozzátevé
23     XVI|          hogy ez önnek nincs, hanem annyit bizonyosan tudok, miszerint
24    XVII|       emlékeit, s szekerére rakatá. Annyit bírt rebegni ifjú ura előtt,
25   XVIII|           kezdett lenni.~ ~Pál csak annyit gondolt magában, hogy majd
26   XVIII|             én nem ismerem, én csak annyit tudok róla, hogy amint Istenhez
27   XVIII|             erről a hangról álmodom annyit, s erről a selyemhajról;
28   XVIII|        levelet.~ ~Kőcserepy megtett annyit, hogy az egyik kezét elővette
29   XVIII|            között nem ismerem. Csak annyit tudok, hogy sohasem olvastam
30   XVIII|             a ketten.~ ~Nekünk elég annyit tudnunk, hogy e napra az
31   XVIII|         rendes idejében még egyszer annyit kaphatott volna, s ennyi
32     XXI|           magát, aki saját életével annyit sem törődik, mint egy elvetett
33   XXIII|   egybegyűlt férfiak előtt, amelyen annyit sírtak valamennyien.~ ~Az
34    XXIV|          szeretett kedvesét, akiért annyit szenvedett, annyit áldozott,
35    XXIV|           akiért annyit szenvedett, annyit áldozott, akit elvesztett