Rész

 1      II|              érett szőlő.~ ~Híre volt messze vidéken a boldog kertnek,
 2      II| dicsekedhetett hasonlóval, az emberek messze földről eljöttek engedelmet
 3      II|     szentségei voltak. Tudta, hogy az messze van még, a boldogság; odáig
 4      II|              remekül tudta járni, oly messze tartá magától táncosnéját,
 5       V|                 Óh, én nem akarom oly messze tenni a határidőt. Sőt mentül
 6     VII|              család; innen a magasból messze le lehetett látni az útra.
 7       X|        vendéglőbe.~ ~– Kár volt olyan messze. No, holnap én is küldök
 8       X|           asztalra dőlve, s lábát oly messze elnyújtva, hogy a septemvir
 9       X|               Zoltán. – Egyébiránt az messze van ide, s önök tánccal
10       X|           uramhoz.~ ~Trommel háza nem messze esett ugyan az Új térhez,
11       X|               nagy összeg pénz hever. Messze lakó apák, anyák fáradságos
12       X|            törést. A sötét éjszakából messze kifehérlettek e zuhatagok,
13       X|              téveteg lelkében.~ ~– De messze kell lenni, mert odakint
14       X|           hogy nem kellett érte olyan messze menni, s meleg buzgalommal
15    XIII|     Méregkeverő!”, és mikor már olyan messze elment Maszlaczky, hogy
16     XIV|         rejtélyes fogadásával. Milyen messze elüldözte őt ez a rejtély!~ ~
17     XIV|          parancsolja.~ ~– Nincs olyan messze. A „Kárpáthy contra Kárpáthy
18     XIV|       találjon ki. Minden jó gondolat messze volt tőle.~ ~– Loptam –
19     XIV|               ugrani onnan és elfutni messze, messze! Fel akart ébredni
20     XIV|              onnan és elfutni messze, messze! Fel akart ébredni ebből
21     XIV|        kárpátfalvi sötét szobából oly messze utakon eljárt vele, milyen
22     XIV|            észrevevé, hogy már nagyon messze eltávozott a várostól.~ ~
23      XV|            Annyira tele volt a feje a messze jövendő iránti gondolatokkal,
24   XVIII|            fog, előhívatom.~ ~– De én messze lakom innen, s Pál is nálam
25   XVIII|             leányka. – Miért nem?~ ~– Messze utazott, igen messze.~ ~–
26   XVIII|                  Messze utazott, igen messze.~ ~– Igen messze! – ismétlé
27   XVIII|        utazott, igen messze.~ ~– Igen messze! – ismétlé Liza.~ ~Mit tesz
28   XVIII|               az egy vak előtt: „Igen messze”?~ ~– S nem jött még vissza?~ ~–
29      XX|          kisasszony nem fárad el. Már messze elhagyták Kárpátfalvát,
30      XX|         jöjjön be a mi házunkhoz; nem messze van, pihenjén meg.~ ~– Köszönöm,
31     XXI|               most elszáll tőle, hogy messze, messze, ott a magasban
32     XXI|            elszáll tőle, hogy messze, messze, ott a magasban számot adjon
33    XXIV|            terem asztala körül, olyan messze egymástól a hosszú asztal
34    XXVI|               elviselni lelkén?~ ~ ~ ~Messze, távol Graefenberg hűs hegyei