Rész

 1       I|           annak, hogy a másikat ott látja, a főúr a szegénynek, a
 2     III|                Első pillanatban nem látja meg, hogy merre van, s csak
 3     III|   hasonlított egy kisregényhez.~ ~– Látja, kedves nagyságod, mily
 4     III|           pört, ember szeme ezt nem látja soha, kivéve a bírákat és
 5     III|             aki csak azt tudja, azt látja, ami előtte van, aki nem
 6     III| képzeletében már Kárpátfalva urának látja magát ismét.~ ~Egyszerre
 7      IV|       kezemből ki nem adom.~ ~– No, látja – szólt szelíden Abellino,
 8      IX|           szabad a sírás, senki sem látja többé.~ ~Flóra szomorúan
 9      IX|          megjött? No, jól van. Most látja, hogy mérges vagyok; hát
10       X|             látogató. Maszlaczky úr látja a tükörből, hogy a fráter
11       X|    septemvir.~ ~– Kedves gyámatyám, látja, hogy itt vagyok épkézláb,
12       X|              akkor én mindent adok. Látja a tekintetes úr, hogy a
13       X|       fizettem meg az árát.~ ~– No, látja az úr – szólt a kormányos
14       X|       barátjától, ha azt veszélyben látja.~ ~– Lelkemre, fiú! Ez az
15       X|           súgá remegve Zoltánnak. – Látja, kétségbeesnék, ha ő maradna
16       X|        szívén, mint a betegség.~ ~– Látja ön, hogy lépni sem tudok.~ ~
17       X|         miután megszabadítá, miután látja, hogy elég kéz siet számára
18     XII|      emelkedett, magasztos irányban látja haladni; minden, amit tesz,
19     XII|       kellett volna, ha másformának látja, s első elégtétel ez volt
20    XIII|       Györgyünk példáját, aki jónak látja a Mátyás király után történtekről,
21    XIII|           sovány mutatóujjával.~ ~– Látja azt ott, fiskális úr?~ ~–
22    XIII|             halálszáraz karját.~ ~– Látja itt ezeket az ereket? Ugye
23    XIII|          itt ezeket az ereket? Ugye látja? Az egyik milyen kék, a
24    XIII|          eleven vért hoznak vissza. Látja, milyen lassan vernek ezek
25    XIII|          csak ide a fejem tetejére; látja itt ezt a sok apró, fehér
26     XIV|            fog maradni, ha szívesen látja. Kovácsnak nagyobb örömet
27     XIV|             úgy érzi, hogy most nem látja oly irtózatosaknak az asztalán
28   XVIII|            jött ez ide? Ki küldi?~ ~Látja, hogy neki van címezve,
29   XVIII|        felszökve visszafordul, őket látja maga előtt, jó angyalait,
30   XVIII|       szüksége, költse, amire jónak látja, s adjon számot tetszése
31   XVIII|            befolyású, Vilma örömest látja őt, örömest hallgatja, mint
32     XXI|          másszor a jelenlevőket sem látja, s a puszta erdőről beszél,
33    XXIV|        semmit, csak azt tudja, hogy látja az, akit senki sem lát.~ ~
34    XXVI|          fénye ragyog, sugárait nem látja ő, csak melegét érzi annak.~ ~