Rész

 1      II|         sok és igen különös híre járt azon szédelgős körökben,
 2     III|   előszoba ajtaja?~ ~Míg ez künn járt, azalatt odasietett Abellinóhoz,
 3      IV|         Kárpáthy Abellino. Búsan járt az elhagyottabb teremekbe,
 4    VIII|         egyik szobából a másikba járt egyes-egyedül, még az öreg
 5      IX|        vörösre kigyulladt arccal járt hevesen az asztal mellett
 6      IX|    vakarni.~ ~Zoltán azonban úgy járt, mint aki mennydörgéstől
 7       X|     beszéljen senkinek, hogy hol járt!~ ~A jurátus eltávozott,
 8       X|         a lovászoddal, aki veled járt, hiszen te nagy bravúrokat
 9       X|         tudnom kell, hogy ön hol járt. Mondja el!~ ~– Az árvizet
10       X|     Pedig a halogatás veszéllyel járt, mert már egészen bealkonyodott,
11       X|  megijedt, mert különben rosszul járt volna. Hány óra már?~ ~–
12       X|         a vak leányka.~ ~– Hintó járt a kapu alá – szólt Vilma,
13       X|    gyásznapon éjjel-nappal ottan járt ő – e mennyei vigasztalás
14     XII|         láttam, mindig Miklóssal járt; olyan szeles bolond lesz
15     XII|  Abellino bátyja keresztül-kasul járt, csak egy tizedét elveszi,
16    XIII|      hódítani; mennyi áldozattal járt egy ily eredmény, s mily
17    XIII|         odautazott, meg is jött, járt Amerikában is, igen mívelt
18     XIV| Színházba az ember nemigen azért járt, hogy a becsületes vándorok
19     XIV|        mindenütt őt látta, ővele járt a gazdag, virágos mezőkön,
20     XIV|      kastély zárt szobáin együtt járt vele oly búsan, oly szomorúan,
21      XV|         gondolataiban elmélyedve járt alá s fel szobájában, midőn
22    XVII|         mert az idő őszi esőkkel járt, s elkelt a meleg szoba.
23   XVIII|    minden szobát keresztül-kasul járt. Sehol sem volt a dolgok
24   XVIII|  magáéval; természetesen egy sem járt jól, csak az övé.~ ~De ha
25   XVIII|     ábrázattal.~ ~– De ugyan hol járt, amice dilectissime, a poklokban?~ ~–
26   XVIII|          meg valaki.~ ~Senki sem járt hozzájok közel, mindenkit
27   XVIII|          szót, s a vér a fejében járt már, amidőn Dabroni kihívó
28   XVIII|          még csak szolgabíró sem járt a tájékon, mióta ember él.
29     XXI|    elsüvölteni; a kard hegye nem járt messzebb teste előtt egy
30    XXII|  leánykám? Azt mondják, hogy itt járt, mikor én aludtam. Óh, tudom
31   XXIII|   tanácsos álmatlan aggodalommal járt egyik szobából a másikba.
32   XXIII|          Vész és romlás lehelete járt őkörüle, jól érezé. Jó volt
33   XXIII|     neszt. Lelke egészen másfelé járt.~ ~Azt sem vette észre,
34     XXV|         nem emlékezhető idők óta járt ugyanazon rongyos atillában,