Rész

 1      II|           és excellenciás úrnőjének tetszik, az divattá lesz, és azt
 2      II|         alaktalanságokban rendkívül tetszik magának.~ ~Zoltán komoly
 3      II|        fiúnak nyújtá azt.~ ~– Önnek tetszik e rózsa, ugyebár? Van még
 4     III|          hogy ő az úr, s akinek nem tetszik a poros székre leülni, maradjon
 5     III|  szarvasokat sütnek itt Pesten. Nem tetszik, kedves báró? Én minden
 6     III|             a dolgot, ameddig nekem tetszik; de nekem szubsztrátum kell,
 7      IV|             vegye vissza a pert, ha tetszik zálogul.~ ~– Hja, mit csináljak
 8       X|             van öt. Éppen öt. Minek tetszik kérdezni?~ ~– Tudna-e még
 9       X|  felhalmozva, mi szemnek és szájnak tetszik, mellettök kanalak, villák,
10       X|      megcsalni, tudja az úr; ha nem tetszik az úrnak a szerződés, én
11       X|       Legények! Ki a Dunára! Ha nem tetszik a mulatság, tessék kiszállni!
12       X|            a lázas szenvedőknek úgy tetszik a mély éjféli órákban, mintha
13      XI|             utcáin, partjain, s úgy tetszik a képzeletnek, mintha kőkolosszok
14    XIII|       tegyenek a gróffal, kinek mit tetszik, ő azért egy fillérről sem
15    XIII|             orrlyukai ellen.~ ~– Mi tetszik, uram? Mit akar?~ ~– Én
16     XIV|               Nem emlékezem rá. Úgy tetszik… De mégsem lehet. Nem tudom
17     XIV|               Ebédelek, ahogy látni tetszik.~ ~– Konfekt talán?~ ~–
18     XVI|           nagyságodnak. Bármelyiket tetszik választani az uradalmak
19   XVIII|       legmulatságosabbnak talál. Ha tetszik, mindjárt átveheti a kulcsokat.~ ~–
20   XVIII|           nem szeretem, de ha önnek tetszik, megeheti. Bort a fehér
21   XVIII|           iránt, akiknek a képe nem tetszik nekik. Bárcsak szólna ez
22   XVIII|   hallgatóit odaragadja, ahova neki tetszik, kinek ritka ötletei, ragyogó
23   XVIII|           becsülettel; de ha jobban tetszik ökölre bocsátani a határozatot,
24      XX|  ötvenesekben; legalább énnekem úgy tetszik, mintha nemcsak e század
25     XXI| szépszerével, mert itt senkinek sem tetszik az ábrázatja.~ ~Dabroni
26     XXI|          termébe.~ ~Némely embernek tetszik az, hogy – odahaza úgy érezheti
27     XXI|            gyöngébb embert.~ ~– Úgy tetszik, mintha ön féltené őt.~ ~–
28     XXI|             már ingatni. Ha teneked tetszik a gyilkos szerepe, énnekem
29     XXI|        gyilkos szerepe, énnekem meg tetszik a bakóé, s ha te az ésszel
30    XXIV|             és mehessen, ahova neki tetszik.~ ~Tartsátok akkorra örömeiteket,
31     XXV|          takargatott férfi elé.~ ~– Tetszik ezt látni. Ez méltóságod
32     XXV|      közelebb lépett hozzá.~ ~– Azt tetszik gondolni talán, hogy én
33     XXV|       cseréljen vele lelket, akinek tetszik, de ezen az innensőn ugyan