Rész

 1      II|        az. És mégis jól tudá e percben azt átgondolni, hogy ezáltal
 2     III|      Abellino kacagva, kinek e percben is leginkább a helyzetek
 3     III|       körülmény, miszerint ő e percben éppen egy egész család lételének
 4     III|    gyermek vagyok én, hogy egy percben felbiztat, másikban lehűt?~ ~–
 5       V|       volt felőle, hogy minden percben valamely nagy, megbocsáthatlan
 6     VII|    figyelmezett volna arcára e percben! Mily indulatroham viharzott
 7    VIII|    hogy amaz arckép szelleme e percben mellette ül, egy kezét vállára
 8      IX|       vagy tizenkét jurátus, e percben mind úgy lehúzta a fejét
 9       X|           Éppen készül ő is. E percben igen érdekes helyzetben
10       X|       hogy Zoltán úrfi éppen e percben érkezett meg.~ ~– Rögtön
11       X|    eltemették.~ ~Nem táncolt e percben senki.~ ~Mintha nehéz kövek
12       X|   bátorságot vettem magamnak e percben megszólítani az őrnagyot, „
13       X|  megnézze? Hátha éppen abban a percben, midőn odaér, talál szétdurranni
14       X|      jelen volna, ki azonban e percben bosszúsan nyargal alá s
15       X|     szolga urának karját, azon percben kihullott annak kezéből
16       X|    fekete éjszakának, melyet e percben egyetlen lámpa sem világított
17       X|      eret kellett vágatni, s e percben a láz töré. A vendégek közől
18       X|    menten teljesüle, mert azon percben nagy dalolás hangzott végig
19       X|      egész vagyonát elveszti e percben, egész életén át dolgozni
20       X|      város két oldalán, mely e percben tökéletesen sötét volt.
21       X|   kiesett a nyeregből; a másik percben az előttük álló egyemeletes
22       X|       elhagyni nem tudott.~ ~E percben úgy tetszék az ifjúnak,
23       X| gondolatoknak a jövőről, mik e percben lelkét melegíték.~ ~A fény
24       X|     ágya szélére. Olyan volt e percben, mint valami álomjáró.~ ~„
25       X|      magához az ifjút, és azon percben megeredtek könnyei, és Zoltán
26       X|     egy kiálló gerendáról azon percben, midőn minden összeomlik,
27     XII|        hullottak reá. Óh, ha e percben ott lett volna közöttük
28     XIV|       fiskálisa Kovács, minden percben kiveheti.~ ~– Igen, barátom,
29     XVI| kínlódási helyén. Hogy őneki e percben kinccsel tölt ládákat ígértek,
30    XVII|        én tiltom el magamat. E percben semmi sem vagyok. És én
31   XVIII|      ablak alatt, minden három percben egyet kukorítva, melytől
32   XVIII|    leánynak nem érezte magát e percben, sőt annyira meg volt rémülve,
33   XXIII|        nem – felelt Katinka, e percben inkább barátnéjára, mint