Rész

 1      II|            leánynak elcsavarom a fejét.~ ~Zoltánnak sehogy sem tetszett ez a
 2      II|          hajfürtei közé. Ez rosszul esett Zoltánnak. Alig bírta kedvetlenségét
 3      II|         elbolyongott a kert tekervényein. Zoltánnak annyi kérdeznivalója volt,
 4     III|              kastély templomában Kárpáthy Zoltánnak, aki nagyságod boldog álmait
 5     VII|                 kötésű emlékkönyvet adott Zoltánnak, melynek kezdő lapjára ő
 6    VIII|              sírboltban.~ ~Egyik gyertyát Zoltánnak adá, másikat maga fogta
 7    VIII|              juthat azoknak, akik neki és Zoltánnak ellenségei. A nő ábrándozó
 8      IX|                hétre útra kellett indulni Zoltánnak.~ ~Ez a hét nap hét kínos
 9      IX|             gazdagokra nézve is az. Ezért Zoltánnak most a pesti, majd később
10      IX|             azután könnyű volt eligazodni Zoltánnak, mert odabenn oly rettenetesen
11      IX|                    fényes mulatságba, hol Zoltánnak mindenki iparkodott kedvezni,
12       X|            olyasmit, hogy ne szóljon most Zoltánnak ennyi vendég előtt, majd
13       X|        ijedtségtől fénylettek a sötétben. Zoltánnak egész erejére volt szüksége,
14       X|                    jutott hirtelen eszébe Zoltánnak, s megpillantva a karszékre
15       X|              mentse meg ön – súgá remegve Zoltánnak. – Látja, kétségbeesnék,
16       X|                   amilyen csak egy van.~ ~Zoltánnak egész a tutajig mindig fülében
17     XII| kérdezősködéseikre felelni. Minden lépése Zoltánnak tudva volt előtte; minden
18     XII|                    hogy Kárpáthy Abellino Zoltánnak e per által árthasson, szó
19     XIV|                megbotlott szegényke, mire Zoltánnak valódi kötelessége lőn,
20     XIV|                   hölgy megmagyarázta jól Zoltánnak, hol laknak, s Katinka újra
21     XIV|                  s azzal elváltak tőle.~ ~Zoltánnak még vissza kellett menni
22     XIV|                  szívről. Észébe juttaták Zoltánnak a kárpátfalvi szomorú jelenetet,
23     XIV|               hozzám, majd én felkeresem. Zoltánnak egy gondolat ötlött a fejébe.~ ~–
24     XIV|                van abban a perben, amit ő Zoltánnak lemásolt; ő az iratok tartalmával
25     XIV|               emberek reájok halmoztak.~ ~Zoltánnak annyi nyugalmat adott e
26     XIV|                 édes hálát kellett érezni Zoltánnak Rudolf iránt ennyi szeretetért.
27      XV|                  egymást. Kovács tanácslá Zoltánnak, hogy túlságosan ne evődjék
28    XVII|                egy pecsétes levelet, mely Zoltánnak volt címezve.~ ~A levelet
29   XXIII|            gondolkozott; azután azt mondá Zoltánnak, hogy elébb le fog menni,
30   XXIII|                rosszul kell lennie – súgá Zoltánnak –, irtózatos, ahogy háborog. –
31   XXIII|                  beteg, s odanyújtá kezét Zoltánnak. – Köszönöm, hogy meglátogatott
32     XXV|                vissza is engedte Kárpáthy Zoltánnak; az még kevésbé, mert neki