Rész

 1      II|            nem illik táncolni.~ ~A város felé nyíló erkélyen voltak
 2     III|          építeni, ami sokat tesz a város szépségére; az egész városban
 3      VI|         lehetne körös-körül, falu, város, mennyi elférne még üres
 4       X|            utcákat, úgyhogy minden város, honnan a havat kihordták,
 5       X|            házaikat, futnának ki a város minden kapuin, s nem tekintenének
 6       X|         esetén a közlekedést a két város között fenntartsák – mérsékelt
 7       X|         holnap ki lesz világítva a város. Ő szegény semmit sem tud
 8       X|          amint innen visszatérve a város felé siettem, négy ágyúval
 9       X|          súlyával tovább töri, s a város a legnagyobb veszélytől
10       X|       földet, ömlött ki medréből a város két oldalán.~ ~Vész, vész,
11       X|   fenyegető veszélyben, s az egész város mély sötétségbe volt burkolva,
12       X|           félelme volt?~ ~Az egész város felett egy rémkiáltás hangzott
13       X|       tovább! Ki veszi számba Pest város koldusait?”~ ~Hanem amint
14       X|        olyszerű moraj terjedt el a város két oldalán, mely e percben
15       X|            ne emlékeznék reá? Pest város három legszomorúbb éjszakáján
16       X|         dörgés rögtöni hangjára. A város felé fordított ágyúkból
17       X|         hordva elő, s kezében Pest város térképével kiszámított terveket
18       X|     vízözön közepett, melyen a fél város menekvő népe gyűlt össze;
19       X|        roppant Derra-ház, egyike a város legszilárdabb épületeinek,
20       X| keresztül-kasul hajókáztak velök a város minden utcáin, oly bolondul
21      XI|     látvány, milyen szomorú kép! A város kétharmad része romban feküdt,
22      XI|               A gyönyörű, a kedves város, melyre öröm volt gondolni,
23      XI|        kedvesebb, és az ékes, ifjú város lett még szebb és gazdagabb,
24      XI|            a poraiból kiemelkedett város utcáin, partjain, s úgy
25     XII|            És hogy ne legyen a két város között több válaszfal, ott
26     XIV|       hogyne lenne olyan jó; bár a város túlsó végén laknának, hogy
27     XIV|        posványos telkek terültek a város körül. Mennyi élet elférne
28     XIV|    Egyszerre előtte áll mind a két város, ahogy könnyű reggeli ködből
29   XVIII|       mindenütt nyomukban, egész a város végeig, s hogy a szavuknak
30   XVIII|          elől, kik megűzték őket a város végeig, elszedték zászlóikat,
31     XXV|         amidőn keresztülmehetett a város legnépesebb utcáján anélkül,
32    XXVI|        Lábai előtt terül két zajos város, lábai alatt folyik égszínt