Rész

 1      II|       végignézni a kérdezőt.~ ~Ez tekintetes Maszlaczky Gábor úr. Ne
 2      II| megbotránkozni azon, hogy ő csak „tekintetes”, mert amellett egyike a
 3      II|        ember, restellette, hogy a tekintetes úr úgy lármázik e finom
 4      II|          fennhangon beszélni.~ ~A tekintetes úr erre mellényébe dugva
 5     III|    amolyan címekkel szólítani, az tekintetes Maszlaczky Gábor úr, ki
 6     III|  jövedelmez a tulajdonosának; aki tekintetes Maszlaczky urat keresi,
 7     III|  rátámaszkodjék, s azzal benyit a tekintetes úrhoz.~ ~Első pillanatban
 8     III|       egyszerű körülmény miatt: a tekintetes királyi tábla megtagadta
 9     VII|          tekintsen rám, hogy én a tekintetes királyi tábla jurátus notáriusa
10       X|        fel regényünk egyik hősét, tekintetes Maszlaczky urat, ki szintén
11       X|     nyerni.~ ~– Értem már, kedves tekintetes úr. De mégsem értem. Sokba
12       X|        kívánja azt tőlem vissza a tekintetes úr?~ ~– Egy fillért sem.~ ~–
13       X|          én mindent adok. Látja a tekintetes úr, hogy a magam házát is
14     XII|       patkószegeket csinálni, s a tekintetes karok és rendek csak úgy
15    XIII|     tulajdonképpen vivátot), mint tekintetes Maszlaczky úr.~ ~– Vivát!
16     XIV|             Nehogy azt gondolja a tekintetes úr, hogy én loptam el az
17     XIV|       csak azt restelltem, hogy a tekintetes úr azok előtt a bikficek
18   XVIII|     csörtetett be a tágas udvarra tekintetes Maszlaczky úr. Egy rossz
19   XVIII|     nevemet, ha levelet írna?~ ~– Tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő
20   XVIII|                Tehát bátor vagyok tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő
21   XVIII|       uramnál maradtak. Kínálta a tekintetes urat, mért nem vette át?
22   XVIII|       férfi bátorkodott odaülni a tekintetes karok és rendek közé egy
23   XVIII|         őméltósága, hanem bízta a tekintetes karok és rendekre, hogy
24   XVIII|      beszédre csak elhallgattak a tekintetes rendek, annyira helyen,
25   XVIII|         öt álló percig nem bírt a tekintetes gyülekezet magához térni,
26   XVIII|         ahelyett hogy a szokásos „Tekintetes karok és rendek!” megszólítást
27   XVIII|    engedjenek mindent történni; a tekintetes urak mindent kifizetnek.~ ~
28   XVIII|       kíméltetik.~ ~Magok a fő-fő tekintetes urak is el fogják járni
29   XVIII| mondókáját.~ ~– A mi nagyságos és tekintetes követjelölteinket, Kőcserepy
30   XVIII|     elrabolt Charivarit.~ ~– Íme, tekintetes karok és rendek, itt van
31   XVIII|      hiszen ismerik méltóságos és tekintetes uraim a kokánfalvi nemesség
32   XVIII|          kívánják a méltóságos és tekintetes urak, hogy most szavazatot