Rész

 1      II|          volt a táncnak. Katinka reá támadt.~ ~– Szép dolog ez, Zoltán,
 2     III|           elejtett szavából egy göcs támadt, mely őt tőrben tartja,
 3     III|             oly éles családi viszály támadt a gróf és neje között, hogy
 4       V|     nyájasságtól, s nemes vetélkedés támadt közöttük, hogy a szobában
 5      VI|              tíz év múlva egész piac támadt ott körüle, úgyhogy az idegen
 6     VII|              lassankint egypár könny támadt szép szemeiben, s végigfutott
 7    VIII|            Még az a gondolat fel sem támadt szívében, ami mindezek után
 8    VIII|            vastáblán valami kis lyuk támadt, tán egy kiesett szög helye,
 9    VIII|               mint a test belsejében támadt polip.~ ~Fölkelt, s odalépett
10       X|           fel a rónán, négy külváros támadt körüle, jólét, gazdagság
11       X|            képez, hasonló jégtorlasz támadt, s amint a fenékig befagyott
12       X|    magyarázta, hogy a Csepel fokánál támadt jéggátot szándékoznak ágyúkkal
13       X| szorongattatás percében egy gondolat támadt fejemben, ezt Isten súgta
14       X|            bágyadt, olyan nagy vágya támadt leomlani ide a hideg hullámba,
15       X|           időközönként riasztá fel a támadt hallgatást egy-egy segélykiáltás
16       X|             falon egy vékony repedés támadt, a papírszőnyegek kettéhasadtak
17       X|        csendesen, mint tágul egyre a támadt hasadás, már kilátni rajta
18       X|              gavallérral együtt.~ ~A támadt zajra a Kúria épületének
19     XIV|             a gőzösig sietett, addig támadt egy gondolatja; még akkor
20     XIV|            pénze van, még a könyökén támadt szakadást sem foldoztatta
21     XIV|         atillája.~ ~– Ejnye, amice – támadt rá egyszer a principális,
22     XIV|             a megszólított atilláján támadt lyukba fúrva –, ejnye, amice,
23      XV|           sajátságos önző gondolatom támadt, hanem hiszen az önzés emberi
24   XVIII|             Bárha hibám öntudatlanul támadt, nem vagyok képes azt menteni:
25   XVIII|       egyszerre oly általános hahota támadt az egész teremben, mely
26   XVIII|       biztatni, az a keserű gondolat támadt: „Hátha megszégyenülnének?”.~ ~
27   XVIII|    választóit. Ebből pokolbeli lárma támadt; a Szentirmay-párt emberei
28   XVIII|              a leggonoszabb öldöklés támadt volna, ha hirtelen maga
29   XVIII|               szerencsétlen ember! – támadt rá fogcsikorgatva.~ ~– Ha
30     XXI|            eltávozott.~ ~Mily hahota támadt belőle.~ ~„Íme, ilyenek
31     XXI|              sem lehetett többé a rá támadt zajtól, csak azt látta minden
32    XXII|            úrnak egy nagy gondolatja támadt ez órában. Ezt a gondolatot