Rész

 1      II|   külsejének.~ ~Egy pillanat, és ő otthon van a teremben. Őelőtte
 2      II| megyegyűlésen tartott beszédeit, s otthon elszavalta azokat Rudolf
 3     III|         ürügy alatt; a fiskális úr otthon legkevésbé galant ember.
 4     III|            ember nem saját ura, de otthon érezze mindenki, hogy ő
 5     III|      üstökkel, hanem vendéghaját ő otthon nem szokta koptatni, s éjszakára
 6      IV|    felmagasztaltságra képes, s míg otthon a reggelit is sajnálja magától,
 7      IV|        nálam pontban három órakor; otthon leszek. Reménylem, hogy
 8      IV|            ez órában. A vén huszár otthon lehetett már Budán, ahonnan
 9     VII|           s néhány perc múlva újra otthon volt kastélyában. Amazok
10      IX|           világ az, amiben a lélek otthon találja magát.~ ~Midőn bezárta
11       X|           a gyámatyai háznál, hogy otthon van-e, vagy nincs.~ ~Maszlaczky
12       X|       kinek leánya betegen feküvék otthon a távoli házban, míg ő nejével
13       X|       Eszébe kezdett jutni az édes otthon, a csendes, boldog szentirmai
14       X|            esett volna gyermekével otthon maradni, de miután az elmenetel
15       X|           a pipájába, s hazavitte. Otthon lefeküdt vele, a pipa a
16      XI|               De hová? Nincs többé otthon. Alig ismeri meg romjaiban
17     XII|       csinálni, meg indigót főzni, otthon maga befesti az apja szűrét
18     XIV|           másnak senkinek sem lesz otthon.~ ~Milyen lassan mászott
19     XVI|         családi örömökkel? Csendes otthon, bájos fiatal nő, vidám,
20   XVIII|         nála ebédre.~ ~– Köszönöm, otthon várnak.~ ~– Igenis, várnak
21   XVIII|     lakását. Maga a tiszt nem volt otthon, hanem egy pirospozsgás
22   XVIII|     félelmetes öccse beszélt neki. Otthon átöltözött, kényelembe tette
23   XVIII|          Kokánfalván azóta, hogy ő otthon van; azt jól is tette, mert
24      XX|       megtagadták.~ ~S bár találna otthon, házi körében vigasztalást.
25      XX|   kisasszonynak rögtön, ha ő nincs otthon, add a grófnénak; ha mind
26      XX|         vette észre, hogy tárcáját otthon feledé. Hirtelen leszakítá
27     XXI|      szállásomat; mindenki számára otthon vagyok, s minden nyelven
28     XXI|              Az még akkor nem volt otthon.~ ~Rudolf és barátai helyet
29    XXII|          szólt a beteg leány. – Mi otthon, és ő itten. Hisz ő nem
30   XXIII|     leülteté a tűz mellé.~ ~– Mint otthon. Mintha otthon volna ön –
31   XXIII|                Mint otthon. Mintha otthon volna ön – mondogatá neki,
32     XXV|        látogatni, egyet sem talált otthon. Talán ki volt már adva