Rész

 1       I|         rázták; nem volna rossz, de lehetetlen; más időben kellett volna
 2      II|           lázas, fuldokló lihegést, lehetetlen, hogy meg ne szánja őt,
 3      II|    fel-felemelkedve sarkairól. – Az lehetetlen! Hisz ön kaszinóból jön,
 4      II|   mondogatják körül, akik látják. – Lehetetlen, hogy ez… – a többit súgva
 5      II|        zajjal szokta megtenni, hogy lehetetlen volt titokban maradniok.
 6      II|      előkelő urakat, asszonyságokat lehetetlen volt marasztani többé.~ ~–
 7     III|        hosszú bőrpamlag, de melyhez lehetetlen hozzáférni, mert az asztal
 8     III|          mellett, amilyet ő viselt, lehetetlen volt attól tartani, hogy
 9     III|          Csakhogy ez, amit ön mond, lehetetlen.~ ~– Semmi sem az a nap
10      IV|            hogy kedves nagyságoddal lehetetlen kijönni, kifárasztja még
11       V|            tenni.~ ~Kőcserepy úrnak lehetetlen volt azt egy barátságos
12      VI|             ültetett fákat, kertet. Lehetetlen azokat a járó-kelő marhától
13       X|           előttük.~ ~Ezt az ötletet lehetetlen volt igen-igen elmésnek
14       X|         paripám több helyen úszott. Lehetetlen kocsival a házba jutni többé,
15       X|        egyik városrészből a másikba lehetetlen volt járni. Mindenki jajveszékelt,
16       X|           ablakok rámái, ereszei.~ ~Lehetetlen volt ez úton továbbmenni.
17       X|            nem jöttek értem?~ ~– Az lehetetlen volt.~ ~– Mindenkinek lehetetlen
18       X|    lehetetlen volt.~ ~– Mindenkinek lehetetlen volt, csak önnek nem volt
19       X|           volt, csak önnek nem volt lehetetlen.~ ~Zoltán türelmetlen kezdett
20       X|          vert a leányka szíve, hogy lehetetlen volt azt nem hallania.~ ~–
21       X| mulatságosan bohónak tetszett, hogy lehetetlen volt magokat visszatartóztatniok,
22     XIV|        szenvedett, miként halt meg, lehetetlen, hogy a legridegebb bíró
23   XVIII|           hiszen világos volt, hogy lehetetlen szakács nélkül ebédet főzni.
24   XVIII|   jelenlevők határoznak!)~ ~E szóra lehetetlen Tarnavárynak megállani,
25   XVIII|            egészen magánkívül –, az lehetetlen, hogy méltóságod most szavazatot
26     XIX|             megrendítve érzé magát. Lehetetlen volt neki meg nem vallania
27     XXI|      ligetbe, másnap hat órára.~ ~– Lehetetlen korábban szolgálnom önöket
28     XXI|             vidám, és ma halott. Ez lehetetlen. Ily irtózat nem történhetik
29     XXI|       akartad őket kínzani, hisz az lehetetlen, hogy te meghalj. Ne tagadtasd
30   XXIII|          Ezen búalázta arcot látva, lehetetlen volt neki szemrehányást
31   XXIII|          neki szemrehányást tennie, lehetetlen volt őt meg nem szánnia.~ ~
32   XXIII|         édes az…~ ~De a tanácsosnak lehetetlen volt ezen szónál nem sírnia.~ ~–