Rész

 1     III|       nem vala rest a késedelmes halál siettetésére mindent elkövetni,
 2     III|      gyámsága alá adassék; mit a halál révén levő férje meg is
 3       V|         férj hosszú betegségének halál lett a vége. Eveline őszintén
 4    VIII|      titok gyötrelmét, de most a halál előérzetével szívemben reszketek
 5       X|    erőtlen kezeknek a rettenetes halál ellen, azután egy halálos
 6       X|   Istenhez! Itt az ítélet, itt a halál! Ki tart meg, ha elhagyott
 7       X|        rozzant csónak. Eveline a halál kétségbeesésével kulcsolta
 8       X|        volt neki az élet, most a halál után is följár, s előszedi
 9       X|         halálordítás a távolban, halál lába alatt, halál feje fölött.
10       X|      távolban, halál lába alatt, halál feje fölött. Úgy szédült,
11       X|          ha magok előtt látják a halál eleven képét, elfeledik
12       X|       próbája. Oly közel hozzá a halál, és ő nem érzett félelmet
13       X|         majd ismét fehér, mint a halál.~ ~Igen, ha a halál angyala
14       X|       mint a halál.~ ~Igen, ha a halál angyala jelent volna meg
15       X|          ezreket ragadhatna ki a halál öléből, ha azon kebelnek,
16       X|     perceitek élni, ezekre már a halál tette kezét. Rajta, férfiak,
17       X| recseg-ropog minden körülötte; a halál torkában áll. Egy perc múlva
18       X|        népet, kiket daliás fia a halál örvényei közől kiszabadított.~ ~
19      XI|          közönyösen gyógyulás és halál iránt, feküdt a nemes férfi
20     XIV|      akarom azt ismerni, és ha a halál van ebben az írásban, el
21   XVIII|           Aki hozzám mer nyúlni, halál fia!~ ~– Dehogy halál fia! –
22   XVIII|    nyúlni, halál fia!~ ~– Dehogy halál fia! – monda rá egy hajdú,
23   XVIII|           Aki hozzám mer nyúlni, halál fia!~ ~Eleinte nem hallgattak
24      XX|       elég neki, hogy a bizonyos halál elé kiálljon, s amaz ember
25     XXI|  haldokló szívét jobban nyomta a halál kezénél az a gondolat, hogy
26     XXI|        senkire.~ ~Milyen rövid a halál útja…~ ~Az óra háromnegyedet
27   XXIII|           méltóságos hangon. – A halál csak elutazás. Aki innen
28   XXIII|     válságpontján: az az élet és halál elválasztó pillanatja. Talán
29   XXIII|         Ne sírj hát, hisz egy jó halál többet ér egy rossz életnél.
30    XXIV|    hagyott itthon halálával.~ ~A halál még nem oly szomorú, mint
31    XXIV|         legjobban szeretett.~ ~A halál még szép, nyugalmas, vigasztaló –
32  Vegszo|    lehet-e költői igaztalanság a halál? A halált különben sem tartom