Rész

 1       I|             est. Kinek jutott volna eszébe az ítélethozás? A fitymálás,
 2     III| elkótyavetyélte, s azóta nem jutott eszébe megújíttatni; szokott ugyan
 3     III|             akarta a nevet, azonban eszébe vevé, hogy ezt Abellino
 4      IV|            idéztek elő; alig jutott eszébe néhány spleenes sakkozónak
 5       V|           az ajánlatra.~ ~Az jutott eszébe, hogy hiszen ő végítélet
 6       V|              hirtelen valami jutott eszébe Maszlaczky úrnak:~ ~– És
 7    VIII|             vetődnek Rudolf szemei, eszébe jut az utolsó óra, melyet
 8    VIII|       végóra alatt nem jutott többé eszébe a levél, melyet félig megírt.
 9      IX|       ölelgeté őket. De csak mindig eszébe jutott az, hogy hiányzik
10      IX|              De hogy jutott magának eszébe ezt ide írni? Ezt? Ezt a
11       X|      fürdőkáddali tréfát! – juttatá eszébe a fiatal epigon, Emánuel
12       X|         szomszédok el nem fogják, s eszébe juttatják, hogy az árvíz
13       X|    Matilddal, másnak nem jött volna eszébe e gondolat, mert ott most
14       X|             kinek jutott volna most eszébe más bajával terhelni magát.~ ~
15       X|           lassankint elkeseredék.~ ~Eszébe kezdett jutni az édes otthon,
16       X|            beteg” – jutott hirtelen eszébe Zoltánnak, s megpillantva
17       X|           éheznek is. Ki az, akinek eszébe jutott, hogy az éhezőkön
18       X|        lehet az, akinek ilyenkor is eszébe jut ez a pedantéria? Mikor
19    XIII|            annál okosabb nem jutott eszébe, mint a mesebeli öregasszony,
20     XIV|    testvérnek…~ ~Kinek jutott volna eszébe, hogy egy ilyen pillanatban
21     XIV|      sietett felkeresni, de az neki eszébe sem jutott, s ha egykor
22     XIV|        Mielőtt beletekintett volna, eszébe jutottak jóakaró barátja
23     XVI|      visszafelé. Csak azután jutott eszébe, hogy nem szükség félnie,
24    XVII|             tudnának mondani, akkor eszébe jutott egyszer, hogy tán
25    XVII|            vetni. Csak akkor jutott eszébe, hogy e levél Kovácsot is
26   XVIII|          udvarán, kaszinóban? S jut eszébe valakinek azt mondani: „
27   XVIII|           helyen a száját, s máskor eszébe vegye, hogy akik e helyen
28   XVIII|            egy-egy jótorkú embernek eszébe jutott emelt iccés üveggel
29    XXII|             ki ezen napok alatt. Ha eszébe jutott valami, úgy sírt,
30    XXIV|       meghalt”.~ ~Néha azután mégis eszébe jut, hogy hátha csakugyan
31    XXIV|           kezébe, ez a gondolat fog eszébe jutni, ez az elűzhetlen,
32     XXV|           néha-néha oda fajul, hogy eszébe jutván, miszerint neki magának