Rész

 1       I|       úrnők, kiknek hattyúkeblében eddig nem érzett öröm dobogott;
 2      II|    életforgást hoz a közéletbe, az eddig nem létezett elemek túl
 3       V|   méltóztatnék ismerni, mely engem eddig üldözött, átlátná, hogy
 4    VIII|         Kedves gyámatyám, ön engem eddig tegezni szokott.~ ~– Igen,
 5    VIII|          gyermeki viszonyt, amiben eddig volt gyámja iránt, különben
 6      IX|            sok jót, szépet hallott eddig is felőle; megmutogatta
 7       X|              A rémség, a pusztulás eddig is szörnyű volt, s mi fog
 8       X|       csatornáiban már több helyen eddig is színültig áll a víz,
 9       X|            mit neveznek szépnek.~ ~Eddig igaza volt.~ ~A vak gyermek
10       X|           a rémkiáltások közől még eddig rémséges zűrhangot képeztek,
11       X|               Vilma nem reszketett eddig, de most elkezde minden
12       X|             s a zseniális báró, ki eddig összefont karokkal, napóleoni
13      XI|         többi után.~ ~Aki nem sírt eddig, sírhatott most.~ ~Menjünk
14      XI|        sírt még csak, aki nem sírt eddig.~ ~Nem három nap, egy egész
15      XI|           jövendőben, mint amilyen eddig vala, honnan szellemi magasságát,
16     XII|         folytatni, s ha netalán az eddig levelezett Kovács nevű jurátus
17     XII|      mihelyt Zoltán megjön.~ ~Amik eddig történtek a fiúval, az még
18     XII|            az még mind tréfa volt. Eddig csak versben volt bolond,
19     XII|     csodákat fog velünk elkövetni. Eddig csak tréfának vettem a dolgot,
20     XII|     örömeivel, ragyogásával, miket eddig máshová hordott; amott magas
21    XIII|           idegeim napról napra már eddig is. Olyan könnyűséget érzek
22     XIV|     bontani kezdé a pörcsomagot.~ ~Eddig tréfásan folyt a vitatkozás,
23     XVI|        kezében, midőn a doktor, ki eddig az ablaknál állt és kinézett,
24    XVII|           most még korán volna az. Eddig ők tiltottak vissza engem,
25   XVIII|         szalmája az uradalom, mint eddig volt. Minden osztálynak
26   XVIII|            mely engemet e reményre eddig tanúsított kegyei által
27   XVIII|       érzelmeimet, miket nagyságod eddig is kitalált, nagyságod lábainál
28   XVIII| szívességeidet félreérthette, mert eddig tanúsított kegyekről beszél.
29   XVIII|         arckifejezéssel –, aki még eddig akárkivel kiment párbajra,
30     XXI|         azt bánom nagyon, hogy még eddig ki nem vertelek innen. Ma
31    XXII|            volt az, mint aminőkkel eddig szívét elterhelé, egészen
32   XXIII|      megátkozott kő gyanánt feküdt eddig útjába. Ide jutott vissza,