Rész

 1   XVIII|            uraságod, ki vagyok? Nevem Dabroni Manó, erdélyi nemes. Remélem,
 2   XVIII| taglejtésekkel bebizonyítani.~ ~Ekkor Dabroni maga lépett közbe türelmetlenül:~ ~–
 3   XVIII|                szólt indulatos hangon Dabroni. – A becsületsértést ringy-rongy
 4   XVIII|              fejében járt már, amidőn Dabroni kihívó tartással egész az
 5   XVIII|            sövényen átmászott.~ ~Csak Dabroni maradt meg a csatatéren
 6   XVIII|             szóra egészen dühbe hozva Dabroni –, ez alávalóság, ez illetlenség!
 7   XVIII|     szépszerével, meg kell kötözni!~ ~Dabroni egyszerre fenyegető állást
 8   XVIII|               övé megszokta, s dacára Dabroni ütlegeinek, pofozásainak,
 9      XX|         hatalmas spadassin, ugyanazon Dabroni, kivel Tarnavárynak volt
10      XX|            Tarnavárynak volt esete. E Dabroni nekünk jó barátunk; most
11      XX|              indulatától? Ezt kérdezi Dabroni. Óh, van, van; erősen érzékeny
12      XX|            meg akarják őt öletni. Egy Dabroni nevű híres vívó van ellene
13     XXI|               és ultramarin arcáról s Dabroni névről ismerünk.~ ~Jól tudta
14     XXI|            forrongott; egy alkalommal Dabroni a beszédjére zajgó karzatot
15     XXI|           akkor lépett be a kávéházba Dabroni, s gúnyosan mosolyogva foglalt
16     XXI|               tetszik az ábrázatja.~ ~Dabroni hideg, kárörvendő önbizalommal
17     XXI|          eléje látogatójegyét, melyet Dabroni büszke mosolygással dugott
18     XXI|        bekövetkezendő párbajról, mely Dabroni és a fiatal ellenzéki szónok
19     XXI|            fel magát a szónokok közé. Dabroni sietett az elnökhez, utánok
20     XXI|             mit nem beszélt még aztán Dabroni, azt hallani sem lehetett
21     XXI|               Ez meg volt szavazva.~ ~Dabroni arca pedig a siker dicsőségétől
22     XXI|          társával együtt, s hajtatott Dabroni szállására.~ ~Az még akkor
23     XXI|          önöket nyolc óránál – felelt Dabroni –, el vagyok foglalva becsületbeli
24     XXI|              Kitől tudná meg? – szólt Dabroni. – Nekem nincs öreg anyám…~ ~
25     XXI|                  kiálta fel bőszülten Dabroni. – Hét órakor jelen vagyok.
26     XXI|               midőn azt kinyitotta.~ ~Dabroni pedig ugrált és fütyölt
27     XXI|          szilárd termet mind a kettő. Dabroni meztelen karján minden izom
28     XXI|            siessünk, uraim! – sürgeté Dabroni a rendes formaságokkal elfoglalt
29     XXI|                 szól gúnyos mosollyal Dabroni.~ ~– Azt meglátod.~ ~– Akar
30     XXI|        arcaikon.~ ~Látni lehete, hogy Dabroni sokkal gyorsabb vívó, mint
31     XXI|         haragosan vág hozzá e gúnyra. Dabroni felfogja kardjával a nehéz
32    XXII|    felbontotta. Abban tudósíták, hogy Dabroni egy kardcsapással örökre