Rész

 1      II|          innen belépünk, meglepne bennünket a pazar pompa, mely a függönyök
 2      II|        senkinek). Minden meglepne bennünket, ha szemeink világát más,
 3      II| Szerencsénkre a komornyik kisegít bennünket e zavarból, ünnepélyes jelentés
 4      II|      mellette, ő mindenüvé el fog bennünket hordani, ahol csak egy érdekes
 5      II|            légy olyan jó, hintázz bennünket…~ ~Ekkor mosolyogva lépett
 6      II|        válik.)~ ~– Önnek meg kell bennünket sokszor látogatni – folytatá
 7      II|             Mégsem látogatott meg bennünket, pedig sokszor itt vagyunk.~ ~–
 8      II|        magát. – Tán csak nem akar bennünket idehagyni?~ ~– Valóban kénytelen
 9      II|     méltóságodtól, ha megfosztana bennünket azon élvezettől, hogy itt
10     III|      Megvertek, de le nem győztek bennünket. Visszavetettek, de el nem
11     III|          gondolják, hogy levertek bennünket, éppen most kerülünk felül,
12     III|       kerülünk felül, s amidőn ők bennünket megcáfolni iparkodva regényes
13    VIII|       nincs teneked most. El kell bennünket hagynod, mégpedig úgy elhagynod,
14    VIII|          inte igent.~ ~– El fogsz bennünket hagyni anélkül, hogy a bámészkodók
15    VIII|           a világban, úgy fogadsz bennünket, mintha csak futólagos ismerősök
16    VIII|         lett, idestova el is hagy bennünket. Nagyon jó lesz, ha elébb
17       X|      jeles volt. Majd agyonvertek bennünket.~ ~– Már az igaz. Hát egy
18       X|   félremenjen a puskavessző, vagy bennünket találjon. Derék ember. Úgy
19       X|           lávatenger fogott volna bennünket körül, mely lassú morajjal
20       X|         nincs, aki megvédelmezzen bennünket azok ellen. A rémület éjszakájában
21     XIV|      gyermekérzelmek egyike, mely bennünket a késő vénségig el nem hagy,
22     XVI|          s mind rendre gyilkolhat bennünket. Az egész emeleten nem lakik
23   XVIII|        várnak.~ ~– Igenis, várnak bennünket ebédre – erősíté Palkó,
24   XVIII|    rettenetes helyzetbe hozott ön bennünket. Itt az egész úri vendégsereg,
25   XVIII|         ám! Milyen erősen tartott bennünket ölében, tégedet az egyik
26   XVIII|         oly nagy zajjal helyeztek bennünket, az ő igazságos birtoka,
27   XVIII|         egy általunk ismeretlen s bennünket kevéssé érdeklő fiatal szónoknak
28   XVIII|           a teremből, vagy vigyen bennünket más terembe, ahol békével
29   XVIII|       kapukat, birokra eresszenek bennünket a künn dörömböző ellencsapatokkal.
30     XXI|   hittétek, ugye, hogy meg fogtok bennünket lepni valami tiltott kalandon,
31     XXI|     termekben, s aki azáltal hitt bennünket imádottja előtt népszerűtlenné
32  Vegszo|        idők csak eszesebbé tettek bennünket, csak a tudást szaporíták,